A Magyar Népdal és Népköltészet Napjához kapcsolódóan ajánlunk ezúttal olvasóinknak három kötetet. A kínált könyvek között a népdalaink féleségének világáról szóló könyvet állítjuk a fókuszba, illetve egy furulya tanulást segítő kiadványról adunk közre ajánlót, de a legnagyobb magyar zeneműkiadó népdaltematikájú könyvei ürügyén elkalazoljuk az érdeklődőket a magyar népdalokról szóló legszélesebb spektrummal bíró kiadó honlapjára is.

Kép forrása

A népdal a magyar műveltségtörténet fontos része

„A magyar népdal a magyar népzene legősibb formája. Népi és emberi érzelmeket, gondolatokat testesít meg, fejez ki. Szerzőiket nem ismerjük, a legtöbbjük nemzedékről nemzedékre szállva, szájhagyomány útján keresztül maradt ránk.” A fentieket olvashatjuk a netlexikon idevonatkozó oldalán a népdalainkról. Én még azt is hozzátenném, hogy a magyar népdal egy nyelv a nyelven belül, hiszen már egészen kicsi korunktól kezdve szól hozzánk nagyszüleink, szüleink, bölcsődei, óvodai dadusunk ajkairól, majd később az általános iskolai pedagógusainktól, s kommunikációs erővel értelmezi magoncnyi emberformánk számára a valóságot, a külvilágot. Népdalainkról már számos helyen leírták azok zeneszerkezeti jellemzőit, melyek között talán a legfontosabb, hogy egyszólamú, négysoros, jellegzetes ritmusképlettel bíró dalok.

A Kodály Zoltán tanítvány, Járdányi Pál Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző, zenepedagógus és népzenekutató 1961-ben adta ki Magyar népdaltípusok című kötetét, mely a mai napig a téma egyik fontos alap- és igazodási műve. A szerző maga így fogalmazott anno a könyv létrejöttének okairól: „Vaskos köteteink a laikus közönséget inkább elijesztik, a kis 100-as füzetek pedig a komolyabb igényéket – úgy látszik – már nem elégítik ki. így merült fél a sorozat ötlete, mintegy kísérőül, kalauzul nagy köteteink mellé.” Érdekesség, hogy Járdányi azt is hozzáteszi, hogy a kötet megjelenése előtti időszakban „sok hibás dal került forgalomba az utóbbi évtizedek nekibuzdult népdalkultuszában”, melynek ellensúlyozására indította útjára az Editio Musica Budapest kiadó részéről a magyar népdalról szóló köteteket. A könyv írója, összeállítója – szinte halljuk, ahogyan elég epésen – azt is megjegyzi, hogy „Romlik, kopik a népdal természetes életében is. Falun is akad rossz énekes, félig vagy rosszul tud valamit, a felületes, nem eléggé szakavatott gyűjtő lépre megy, lerögzíti, esetleg nyomtatásba kerül, s így terjed. De sokszor a kiadók toldják-foldják önkényesen.” A több kiadást is megélt Járdányi-féle kötet tehát egy több szempontból is fontos kiadvány, mely a legjobb forrásokból táplálkozó munka, melyről a szerző egy helyen azt írja, hogy arról a magyar népdalról szól, ami nélkül a XIX. század magyar műveltségtörténet érthetetlen lenne.

Kép forrása

Tanuljunk népdalt furulyán!

És ha magyar népdal, akkor világhíres magyar zeneoktatás. A világ talán egyik leghatékonyabb zeneoktatási rendszere a magyar, ahol az alapokat olyan klasszisok fektették le, mint Kodály Zoltán vagy a fent említett Járdányi Pál. A magyar gyerekek egy jelentős része, hogy ne mondjam zöme, jól énekel, jó hallása van és szereti is a zenét már egészen kicsi korától fogva egészen egy élethosszig. A zeneoktatás fontos része a szolfézs, illetve az ének- és/vagy hangszeres tanulás, melynek sok esetben első lépcsőfoka a furulyán való zenélés elsajátítása. Ez a régi pásztorhangszer a főszereplője Perényi Péter Együtt könnyebb furulyázni című kötetének. A gyerekeknek szóló kiadvány a hangszerrel való ismerkedés első lépéseitől kezdve az egyszerű népdalok furulyára írt változatait tartalmazza. A könyv két nyuszi mesehőse kalauzolja a gyermek olvasókat a duó felállásában játszható, 120 különféle zenemű között. A népdalok mellett a könyvben 20. századi magyar szerzőktől származó műdalok, továbbá más nemzetek – így például angol, indián is találhatók. Ezek mellett olyan klasszikus zeneszerzőktől is találhatunk kottákat a kötetben, mint többek között Bach, Mozart, Brahms, Kodály vagy Purcell. A kiadvány azt az alaphelyzetet feltételezi, hogy két furulyás, egy kezdő és egy haladó áll össze a különféle dalok eljátszására. A kötet felépítése is hasonló, az egyszerűbb, könnyen megtanulható, az egyszólamútól a kétszólamút megszólaltató daraboktól halad a bonyolultabbak felé. A hangszeriskolai vonalat is erősítő könyvben a furulyák különféle változatait is megismerhetik az olvasók, használók. A praktikus oldal pedig természetesen tartalmazza a hangindítást jelző artikulációs jeleket, a kezdők számára kiemelt fontosságú fogástáblázatot és a kottában lévő zenei elemek jelzéseit is. Az Editio Musica Budapest kiadó a kötetről szólva honlapján kiemeli, hogy a szerző nemcsak jeles muzsikus, de harsona- és furulyatanár volt, aki fúvós tanszakot vezetett a budapesti Szabolcsi Bence Zeneiskolában, illetve az ő kezdeményezésére és szervezésében valósult meg az Országos Czidra László Furulyaverseny, valamint számos furulyatanári továbbképzés is.

Kép forrása

EMB, a magyar klasszikus- és népzene bástyája

Magyar népdal témában tulajdonképpen a legautentikusabb az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó, melynek honlapjára hívjuk fel olvasóink figyelmét. Egy rendkívül gazdag spektrumról van szó, melyben a népdalgyűjteményeket tartalmazó kiadványok mellett a népdalgyűjtők, népdaloktatók és népdalokat hangszereken megszólaltatni kívánókat oktatók könyvei sorakoznak. A néprajz, a népművészet és a népzene, népdal halmazaiban haladva tárul elénk az emb.hu oldalon ez a széles tárház. Itt megtalálhatók azok a könyvek, melyek a népdalgyűjtők által vagy éppenséggel róluk és munkásságukról szólnak, továbbá a tudományos igényességgel létrehozott kötetek, melyek a népdalok eredetéről, változatairól, feldolgozásuk, újratolmácsolásuk lehetőségeit veszik számba. A könyvek szerzői között ott találjuk többek között Bárdos Lajos, Bartók Béla, Daróci Bárdos Tamás, Dohnányi Ernő, Farkas Ferenc, Hidas Frigyes, Kerényi György, Kodály Zoltán, Mező Imre, Szőnyi Erzsébet, Weiner Leó nevét. A keresési lehetőségeket variálhatjuk az előadási mód, zenekari felépítés, illetve a népdalok eredetének tájegységi helye szerint is akár.

A kiadó saját történetét is elbeszéli az adott rovatban. Itt olvashatjuk: „A legrégebbi cég, a patinás Rózsavölgyi és Társa 165 éve kezdte meg működését; száz éven át a legjelentősebb hazai zeneműkiadó volt, amely az évtizedek során gazdag és színes katalógust épített fel. A 20. század elején Bartók és Kodály első kiadója volt, és bár a két nagy zeneszerző az 1910-es évek után műveik kedvezőbb külföldi terjesztésének reményében külföldi kiadókhoz szerződött, a két világháború között a Rózsavölgyi maradt számos kiváló magyar zeneszerző, többek között Dohnányi Ernő, Weiner Leó és Lajtha László kiadója és műveinek terjesztője.” Mint az írásból megtudható, az egykori magánvállalkozást a világháború után államosították, így lett Zeneműkiadó Vállalat, mely a 70-es években, már, mint Editio Musica Budapest a nemzetközi színtéren is felvette a versenyt a nyugati piacon. A rendszerváltás után több tulajdonosváltás követően 2020-ban úgy ünnepelte fennállásnak 70. évfordulóját, hogy továbbra is az alapításkor kitűzött cél, a tradíciók szem előtt tartásával működik tovább.