Mivel október a reformáció hónapja (melyen belül 31-e a reformáció napja), érdemes figyelmünket a Luther Márton katolikus szerzetes által 1517-ben elindított egyháztörténti folyamat aktuális helyzetére irányítani, az októberi hónapban bizonyára számos rendezvény és könyvbemutató várja a közönséget a témában. Ezúttal mi egy mostanában az egyik szerző által országosan promótált vallástudományi könyvre, az Úton az egység felé című, a római katolikus és evangélikus párbeszédről szóló tanulmánykötetre fókuszálunk.

Mérföldkövek

A Reuss András és Görföl Tibor által a lutheránus egyházkerületekben az ősz folyamán több helyen is bemutatott vaskos tanulmánykötetben az 1972-től 2013-ig tartó időszak egyházak közti közeledés dokumentumairól és azok kielemzéséről olvashatnak az érdeklődők. A kötet az ökumenikus egyházi összerendeződés fontos lenyomata, olyan dokumentumgyűjtemény, melyből kiderül, hogy a fent jelzett több, mint negyven év alatt a római katolikus és evangélikus egyház tudósai, vezetői milyen hittételi egyezségeket kötöttek, s ezeknek milyen részletei vannak.

A két felekezet között 1967 óta tart ez a folyamat, melynek a jelenben is sok kiemelt mozzanata van. Egészen pontosan a reformáció 500. évfordulójáról szóló emlékév elején 2016-ban a svédországi Lundban tartott közös nyilatkozattételnél Ferenc pápa és a Lutheránus Világszövetség vezetése helyezte el aláírását, mely talán mondhatjuk, az egyik legfontosabb lépés a két felekezet közeledése ügyében.

Találkozók, tanácskozások

Az Úton az egység felé című kötet szintén ilyen mérföldkő, a két felekezet közötti párbeszédsorozat prominens teológusainak együttes feladata volt. Céljuk – mint a kötet ajánlójában is olvasható – „nem a régi viták folytatása, hanem az esetleges félreértések tisztázása, a továbbra is fennálló különbségek pontosítása, a másik hagyomány szándékának jobb megértése és ezáltal a hitbeli azonosság kifejezése, valamint így a közös tanúságtétel lehetőségének elmélyítése és a közösség alapjainak szélesítése.”

A laikus nem is gondolná talán, hogy milyen fontos a mai keresztények számára, hogy a különféle felekezeteik egységre jussanak. Ennek egyik fontos mozzanata a világ számos országában, így Magyarországon minden év januárjában tartandó ökumenikus imahét, ahol a római és görög-katolikus, református és evangélikus, sőt újabb neoprotestáns felekezeket egymás templomaiban elmenve közös liturgiát tartanak. A Reuss-Görföl könyvben ugyancsak ez az „egy pásztor – több akol” elvigény érvényesül.

A már jelölt nagy időszakon belül a felekezeti találkozók, tanácskozások évszámai szerint épül fel a könyv szerkezete, ahogy a 70-es évektől, lépésről-lépésre haladva fektették le a tisztázandó hittételek közös megegyezéses változatait. A fejezetekben ott olvasható az evangélium és az egyház kapcsolata, az úrvacsora, vagy áldozás, az egységre törekvő közösség, az egy Krisztus uralma alatt lévők, az egyház, mint hivatal, a Luther Márton, mint Krisztus tanúja, a megigazuló egyház, az egyház apostolisága, az ökumené a globalizáció korában témakör is.

Ökumenikus zarándokút

Erdő Péter katolikus bíboros többek között így kommentálta a kötetet: „A keresztények közötti megosztottság nem csupán emberi szempontból és emberi szinten tekintendő fájdalmas jelenségnek, de kifejezetten teológiai természetű rendezetlenség, amely nem lehet közömbös egyetlen olyan hívő ember számára sem, aki Jézus Krisztus tanítványának és követőjének vallja magát.” Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök egyebek mellett így fogalmazott a könyv tartalmáról: „Meggyőződésem, hogy személyes ökumenikus utazásaink és egyházaink közös ökumenikus útja akkor lényegül át a szó mély értemében vett ökumenikus zarándokúttá, ha felismerjük az úton velünk járó Jézus Krisztust, és egymást őbenne és őáltala ismerjük meg.” A könyv két szerkesztője, Reuss András evangélikus teológus professzor és Görföl Tibor katolikus egyetemi docens közösen fogalmazták meg összefoglaló gondolataikat a több, mint hatszáz oldalas egyháztörténeti könyvről. A Római Katolikus Egyház és az a Lutheránus Világszövetség egységre törekvését célzó kötetről egy ponton ezt írták: „Vannak még természetesen eltérő álláspontok vagy vitás kérdések, és ezek súlya nem jelentéktelen, de el kell fogadnunk, hogy olyan ponthoz értünk, ahonnan nem lehet visszafordulni: nem lehet úgy beszélni sem a vitatott kérdésekről, sem egymás álláspontjáról vagy gyakorlatáról, mintha ezek a párbeszédek nem történtek volna meg és ezek a szövegek nem jöttek volna létre.”