Kép forrása
Egy atlasz a műemléki kincsek széles spektrumáról
A Kárpát-medence örökségturisztikai atlasza sorozatban az első része az Épített örökség címet kapta. Az atlasz kifejezés nem túlzó, hiszen térképszelvények főszereplésével mutatják be a szerkesztők ezer év épített örökségét. A térképeknek másfelől az is feladata a kötetben, hogy arról is tudósítsanak az olvasók számára, hogy azok készülte ideje alatt milyen történelmi viszonyok voltak. A kiadói ajánlóban „tudományos magabiztosságról” írnak, mely visszatükrözi és igazolja a kötet összetettségét, melynek pillérei a térképek mellet a történelmi helységnévtár, az autósatlasz fejezet és a sok fotóval, illusztrációval ellátott lexikonrész is. A kötetet úgy állították össze, hogy alkalmas legyen akár arra is, hogy utazásokat lehessen megtervezni vele a Kárpát-medence bármely szép tájára, mely útvonaltervhez nagy segítséget nyújt a könyvben található helységnévtár is. Egy másik vetület pedig a történelem kedvelőinek kínál lehetőséget arra, hogy úgynevezett ikerszelvényekkel összevessék egy adott terület 1914 és 2014 közötti eltérései alapján. Emellett az atlaszban ott vannak a domborzati viszonyokat, a közlekedési hálózatokat, a közigazgatási beosztást taglaló elemző részek, térképek, ráadásként több nyelven is. A kötet talán legfontosabb elemei azok a piktogramokkal jelölt helyek, ahol a fontos vagy érdekes műemléki épületek találhatók, mely jelekhez minden esetben tömör, lényegkiemelő leírások találhatók. A kiadvány nemcsak alapos tudományossággal készült átfogó dokumentumösszesítés és hasznos útikalauz, de kivételesen gazdag képestára a kárpát-medencei épített kincsestárnak, köszönhetően a benne lévő több, mint ezer képnek. A folytatás pedig hasonlóan lenyűgöző lesz, ahol a Kárpát-medence természeti örökségéről kap majd teljes képet a közönség. 

Kép forrása
Tudományt szolgáló műemléki épületek
A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézete 2010-es kiadványa az Épített örökség a magyar tudomány szolgálatában című rendkívüli adottságú kötet, mely az akadémia által használt épületek történetét mutatja be. A kiadvány fontosságát jelzi, hogy arról a Magyar Építőművészet honlapján is cikket közöltek, melyben ezt olvashatjuk: „A kötet létrehozóinak célja – német és osztrák példák alapján – egy intézmény köré rendezett topográfia életre hívása volt. E rendezési elv alapján választották ki azt a harminc objektumot, melyek leginkább reprezentálják az akadémia történetét, korábbi ingatlanjaival való kapcsolatát, jelenlegi feladatait, a magyar kultúrához és művészethez való viszonyát, azt az esztétikai nívót, amit maga is képvisel.” A Papp Gábor György művészettörténész által szerkesztett könyvben, melynek történeti bevezetőjét is ő jegyzi, a Művészettörténeti Kutató Intézet kutatói – Dávid Ferenc, Galavics Géza, Sisa József, Szentesi Edit – illetve a honi építészettörténet további szakértők – Építészeti Múzeum: Prakfalvi Endre, Ritoók Pál; Hild-Ybl Alapítvány: Kemény Mária; KÖH: G. Lászay Judit, Lővei Pál – írtak szócikkeket. Tőlük a kötetben szereplő épületekről azok létrejöttének időszaka, korszaka mentén olvashatók művészettörténeti vonatkozású összegzés. A kiadvány fontosságát az is jelzi, hogy az idézett honlapon máris várják annak folytatását, egy olyan könyvet, melyben az MTA tulajdonában lévő épületeket sorra veszi és egyesével, részletekbe menően bemutatja. 

Kép forrása
80 év zsidó építészet a Kárpát-medencében 
A magyar zsidó építőművészek örökségéről című könyv is azon kiadványok sorába tartozhat, melyekbe az épített örökségről szóló jeles napon érdemes belelapozni, és persze nem csak ezen alkalommal. A szerző Gottdank Tibor, aki munkájában 1867-től a 20. század második feléig húzott egy ívet, mégpedig 157 építész munkásságáról számot adva. Az 1867-es évről általában a Kiegyezés juthat eszünkbe, de ebben az évben történt meg az is, hogy innentől kezdve volt lehetősége a magyarországi zsidók fiataloknak a továbbtanulásra és a szabad pályaválasztásra, melynek folyományaként sokan választották az építőművészetet, vagy, ahogy ma hívjuk: az építészetet. A kötet kitér arra is, hogy a fenti gyökeres változásnak köszönhetően a zsidó építészek komoly mennyiségben kaptak onnantól fogva megrendeléseket a legkülönfélébb épületek megálmodására, tervezésére, s így lehetett, hogy nemcsak a fővárosban, de tulajdonképpen az egész Kárpát-medencében számtalan építmény született zsidó tervezők keze nyomán. A kötet építészek, sőt építő mesterek (mai szóval: kőművesek) és építészeti stílusok különféle fejezeteire osztva tárja az olvasó elég a több, mint 80 év alkotói területét, folyamatait és persze főként magukat az épületeket. A könyvet a pestbuda.hu is ajánlja, ahol egy ponton így fogalmaznak róla: „Vajon hányan tudják, hogy Freund Vilmos rajzasztalán született meg a Corinthia Hotel mellett még tizenegy Andrássy úti palota rajza? Elképesztő, hogy Baumgartner Sándor a Vakok Intézetének tervezése mellett 305 oktatási intézményt köszönhetünk! A Liza és a rókatündér című magyar filmből ismert ikonikus Mátyás tér 4. szám alatt álló bérház pedig a Löffler testvérek (Béla és Sándor) munkája a Kazinczy utcai zsinagóga mellett. Lajta Béla, Quittner Zsigmond, Komor Marcell, Jakab Dezső, Hajós Alfréd, Böhm Henrik és Hegedűs Ármin nevei ismerősen csenghetnek az építészet iránt rajongóknak, de mellettük még számtalan kevésbé ismert névről és életútról olvashatunk.”