A Magyar Könyvtárosok Egyesülete sorendben ötvenharmadik, helyszínét tekintve pedig kaposvári vándorgyűlése jó apropó arra, hogy olyan regényeket ajánljunk olvasóink figyelmébe, melyek vagy könyvtárakról szólnak, vagy éppen azokra adnak jó asszociációs lehetőséget.

Kép forrása

Könyvtárosok az agresszorokkal szemben

Janet Skeslien Charles A ​párizsi könyvtár című regénye nagy eséllyel köszönhető a szerző kétlakiságának. Jelesül annak, hogy az író Montana és Párizs közötti periodikusságban éli életét, illetve mivel programmenedzserként dolgozott a párizsi American Library-nél, talán érhető is ez a vonzódás a francia nyelv- és kultúrterülethez. A párizsi könyvtár az író második kötete, mely a Holdfény Odesszában-t követte, ezekért díjakat is kapott.

Az 1971-es születésű amerikai szerző ebben a második könyvében tulajdonképpen egy második világháborús történetet mesél el. A sztori egyik főhőse Odile Souchet, a fiatal párizsi lány, akit egyszerre lep meg a sors két jó dologgal: felveszik a párizsi American Library-be és szerelemes lesz egy rokonszenves férfiba, Paulba. A romantikusnak induló helyzetet a német bevonulása rombolja le, de Odile és a könyvtár többi munkatársa csatlakozik a francia ellenállási mozgalomhoz, hogy megvédjék hazájukat az elnyomókkal szemben. De mit is tehet egy könyvtáros az agresszorok seregével szemben? Hát a francia könyvtárosok számára nem a lőfegyverekkel való közvetlen harc vagy a robbantásos szabotázsakciók, hanem a könyveken keresztül valósul meg az ellenállás. A regény folytatása egy hatalmas időugrás után jön. Ekkor már 1983-ban vagyunk amikor a szerző lakhelyére, az amerikai Montana-ba kalauzol el minket. Itt él Lily, a magányos kamasz, aki nagyon szereti a rejtélyes históriákat és felfigyel egy különös idős hölgyre, egy bizonyos Mrs Gustafsonra, a helyiek által csak „háborús mennyasszonynak” hívott hölgyre. Lily feladata lesz, hogy kiderítse mi az idős nő valódi története, nekünk olvasóknak pedig, hogy rájöjjünk, mi a kapcsolat Odile és Mrs Gustafson között.

Kép forrása

Egy szerelemes könyvtáros harcai

Egyáltalán nem meglepő, ha egy könyvtáros egyben könyvmoly is. Olyan ember, aki éjt nappallá téve bújja a köteteket és amint befejez egy könyvet, máris elkezd egy újat. Az ilyen alkatnak pedig akkor van szerencséje, ha könyvtárban dolgozik. Freya Sampson regényének főhőse is ilyen, June egy harmincas hölgy, aki egy álmos angol kisváros könyvtárában dolgozik, igaz, ebben a zárt világba azért mégis csak benne van, hogy June sokminden mást nemigen csinál, ismerősei leginkább zárkózottnak látják őt.

A közel idilli állapotból az intézményt fenyegető bezárás zökkenti ki June-t, aki így kénytelen elhagyni napi rutinját és számára mindennél fontosabb komfortzónáját. Az introvertált könyvtáros sajátságos mozgalmat indít el lakóhelyén, s így elkezd nyitni az emberek felé, s azok is viszont. A történet lényege így nemcsak maga a könyvtár létének kérdése, hanem a szűkebb közösség összefogásának szép példája, megtetézve a főszereplő jellemfejlődésének egészen csavaros vonalával. De egy igazán romantikus történet nem merülhet ki csupán egy kulturális közintézményért folytatott küzdelemben, így a szerző úgy döntött, hogy korábban magányos June mellé egy igazi szerető társat, egész pontosan a szerelmesét rendeli. Alex és June így együtt harcolnak a kisvárosi olvasók kedvenc találkahelyéért, a könyvekért, így magáért az olvasásért is.

Kép forrása

Diktátorirodalommal megtöltött pokoli könyvtár

„Ha van könyvtár a pokolban, annak tömött polcai az elmúlt évszázad leghírhedtebb alakjainak műveitől roskadoznak” – olvashatjuk Daniel Kalder könyvéről szóló kiadói fülszövegben. Aki pedig nem egészen érti miről is van szó, annak A pokoli könyvtár című kötet remek összefoglaló lehet a történelem legnagyobb diktátorai által végzett irodalmi, vagy írásos munkásságáról. Kalder egy olyan antológiát állított össze, ahol Hitler, Sztálin, Mao Mussolini és Khomeini is ott van.

A kötet egyik legmegdöbbentőbb részei azok, amikor kiderül, hogy bármilyen bizarrul hangzik, de ezek a hírhedt tömeggyilkosok, háborús bűnösök még a szépirodalom területére is be-betévedtek, s azon belül is a líra és a romantikus történetek színterén is portyáztak. Vajon milyen értékkel bírhatnak ezek a művek? Mielőtt válaszolnánk erre a kérdésre, nézzük meg ennek a pokoli könyvtárnak a szerzőit, azokat a főként 20. századi figurákat, akik nemcsak saját népük romlását hozták el, de más országok, népek sanyarúságát is okozni tudták. A fent említett diktátoroktól ugyanis megszoktuk, hogy különféle írásokat készítenek (vagy ők vagy az általuk kinevezett fogalmazók), így például elméleti dolgozatokat, eszmei kiáltványokat, hivatalos és magánjellegű leveleket, emlékiratokat, de legfőképpen rendelet-tervezeteket, rendeleteket, törvényeket. Ezek a bikkfanyelven, avagy zsargonban írt szöveghalmok persze nem számítanak a szépirodalomba, de azt mindenesetre sejtetik, hogy egy-egy vezér milyen grafomániával bírt. A kötet szerzője rámutat, hogy a diktátorirodalom bármennyire is sokszínű az alkotók tekintetében, abban mindig visszaköszön egyfajta szürke monotoniátás és bizony dilettantizmus is.