Mikor ha nem most? Glukhovsky (újra)ajánló
Véleményem szerint egy jó könyvajánló kettő féle értékkel bírhat: lehet aktuális, vagy lehet stílszerű. Jelen helyzetben az utóbbiról lesz szó, ugyanis bár éppen most jelent meg az egyik, ha nem a legolvasottabb orosz kortárs író, Dmitry Glukhovsky legújabb regénye, mi most mégsem ezt ajánljuk a kedves olvasó figyelmébe. Nem, ez a cikk az író egy majdnem tíz évvel ezelőtt megjelent novellagyűjteményét állítja reflektorfénybe, mégpedig nem véletlenül.
Kép forrása
Azoknak, akik az olvasásba menekülnének
Furcsa belegondolni, de sokan joggal mondhatnák, hogy bár 2022 is „csak” a koronavírus járványról szólna, mint az előző kettő. De nem. Az idei év „emelte a tétet”, ugyanis szinte mindenki nagy megdöbbenésére Oroszország megtámadta Ukrajnát, erről szól most minden. Háború dúl egy határral arrébb, sokan tehetetlen frusztrációval, vagy mély együttérzéssel próbálják tovább élni az életüket. Hogy ki mit gondol a háború jogosságáról, annak felelőseiről, azt mindenki döntse el maga, mi most mindössze egy nagyszerű művet ajánlanánk azok figyelmébe, akik az irodalommal kívánják kifejezni ellenérzéseiket a nagy medve iránt. Pont, mint a fentebb említett Glukhovsky, aki bár orosz származású, mégis elítéli mind a háborút, mind a hazai politikai környezet sajátosságait. Hogy igaza van-e mindenben azt nem tudjuk, azt azonban igen, hogy szerencsére nem rest ellenérzéseit szellemi tőkéjével átitatni, és fantasztikus köntösben a nagyközönség elé tárni. Így tette ezt 2013-ban is, amikor is megírta az Orosz népellenes mesék címet viselő novelláskötetét, amit még ennyi év után is jó szívvel tudunk ajánlani mindenki figyelmébe.
Kép forrása
Új környezet, régi problémák
Glukhovsky népszerűségét a Metro trilógiának köszönheti, amely bár története szerint egy posztapokaliptikus fiktív jövőben játszódik, valójában nagyon könnyű párhuzamokat találni a jelen kor sajátosságaival és felmerülő problémáival. Más a környezet, más a világ, a problémák gyökerei azonban ugyanazok. Glukhovsky nagy erénye ugyanis, hogy remekül képes „mesés” hangvételű, fiktív köntösbe öltöztetni releváns és nagyon súlyos problémákat. Emellett a szerző az orosz politikai élettel szembeni kritikus látásmódja közismert. E kettő szerelemgyerekeként pedig megszületett a szóban forgó novelláskötet, az Orosz népellenes mesék, amely már címében is szatirikusan provokatív, miközben mégis valamelyest távolságtartó, jelezve, hogy itt az éles társadalomkritika mellett a szórakozás, az esztétika és a fantázia világa is helyet kap. Utóbbi pedig rendkívül fontos eleme a műnek, ugyanis amellett, hogy a világ, amelyben a történetek játszódnak, rendkívül autentikusan orosznak tetszik, a novellákban feldolgozott gondolatok és kritikák nemcsak, hogy globálisan is nyugodtan értelmezhetők, de a különböző ábrázolások, személyek, valamint a felépített izgalmas környezet szinte mindenki által könnyen élvezhetők.
Kép forrása
Van itt minden
A tartalmát tekintve pedig a mű rendkívül színes. Nyugati szelet felfogó, abból pénzt csináló óriási léggömbök, űrlények a TV-ben és a parlamentben, rejtélyes fehér telefon az asztalon - amelynek minden nap áldozatot kell bemutatni -, túlvilági paktumok, a vodka alján leülepedő mesterséges józanság, valamint ami mindezeknél is furcsább: az orosz vidéki élet.
Ezek mind, és mindennél még sokkal több várja az olvasót összesen tizenhat novellába öntve. Minden novella más-más szegletét mutatja be a Glukhovsky által elferdített orosz valóságnak, amelyek egymástól alapvetően különállóak és külön-külön is tökéletesen élvezhetőek, ugyanakkor sorban olvasva őket, egy-egy áthallás, egy-egy ismétlődő személy rendkívül sokat dob és színesít az élményen. Az Orosz népellenes meséket egyébként 2019-ben újra kiadták, az új (jóval visszafogottabb) borítón kívül pedig nyolc új elbeszélés is gazdagítja a tartalmát. Ezt a novelláskötetet ajánljuk most tehát azoknak, akik az irodalomba menekülve kívánják megélni esetleges háborúval szembeni ellenérzéseiket, de azoknak is, akik szimplán nyitottak egy nagyon kreatívan és szemléletesen bemutatott „fiktív” problémakör ábrázolására, szeretik a fantasztikumot tartalmazó disztópiákat, valamint a kiváló minőségű kortárs novellákat, amelyek egy képzeletbeli orosz világban játszódnak, amely világ azonban, legyünk őszinték, határokon túl is mutat hasonlóságokat jelen társadalmunkkal.
Kép forrása
Azoknak, akik az olvasásba menekülnének
Furcsa belegondolni, de sokan joggal mondhatnák, hogy bár 2022 is „csak” a koronavírus járványról szólna, mint az előző kettő. De nem. Az idei év „emelte a tétet”, ugyanis szinte mindenki nagy megdöbbenésére Oroszország megtámadta Ukrajnát, erről szól most minden. Háború dúl egy határral arrébb, sokan tehetetlen frusztrációval, vagy mély együttérzéssel próbálják tovább élni az életüket. Hogy ki mit gondol a háború jogosságáról, annak felelőseiről, azt mindenki döntse el maga, mi most mindössze egy nagyszerű művet ajánlanánk azok figyelmébe, akik az irodalommal kívánják kifejezni ellenérzéseiket a nagy medve iránt. Pont, mint a fentebb említett Glukhovsky, aki bár orosz származású, mégis elítéli mind a háborút, mind a hazai politikai környezet sajátosságait. Hogy igaza van-e mindenben azt nem tudjuk, azt azonban igen, hogy szerencsére nem rest ellenérzéseit szellemi tőkéjével átitatni, és fantasztikus köntösben a nagyközönség elé tárni. Így tette ezt 2013-ban is, amikor is megírta az Orosz népellenes mesék címet viselő novelláskötetét, amit még ennyi év után is jó szívvel tudunk ajánlani mindenki figyelmébe.
Kép forrása
Új környezet, régi problémák
Glukhovsky népszerűségét a Metro trilógiának köszönheti, amely bár története szerint egy posztapokaliptikus fiktív jövőben játszódik, valójában nagyon könnyű párhuzamokat találni a jelen kor sajátosságaival és felmerülő problémáival. Más a környezet, más a világ, a problémák gyökerei azonban ugyanazok. Glukhovsky nagy erénye ugyanis, hogy remekül képes „mesés” hangvételű, fiktív köntösbe öltöztetni releváns és nagyon súlyos problémákat. Emellett a szerző az orosz politikai élettel szembeni kritikus látásmódja közismert. E kettő szerelemgyerekeként pedig megszületett a szóban forgó novelláskötet, az Orosz népellenes mesék, amely már címében is szatirikusan provokatív, miközben mégis valamelyest távolságtartó, jelezve, hogy itt az éles társadalomkritika mellett a szórakozás, az esztétika és a fantázia világa is helyet kap. Utóbbi pedig rendkívül fontos eleme a műnek, ugyanis amellett, hogy a világ, amelyben a történetek játszódnak, rendkívül autentikusan orosznak tetszik, a novellákban feldolgozott gondolatok és kritikák nemcsak, hogy globálisan is nyugodtan értelmezhetők, de a különböző ábrázolások, személyek, valamint a felépített izgalmas környezet szinte mindenki által könnyen élvezhetők.
Kép forrása
Van itt minden
A tartalmát tekintve pedig a mű rendkívül színes. Nyugati szelet felfogó, abból pénzt csináló óriási léggömbök, űrlények a TV-ben és a parlamentben, rejtélyes fehér telefon az asztalon - amelynek minden nap áldozatot kell bemutatni -, túlvilági paktumok, a vodka alján leülepedő mesterséges józanság, valamint ami mindezeknél is furcsább: az orosz vidéki élet.
Ezek mind, és mindennél még sokkal több várja az olvasót összesen tizenhat novellába öntve. Minden novella más-más szegletét mutatja be a Glukhovsky által elferdített orosz valóságnak, amelyek egymástól alapvetően különállóak és külön-külön is tökéletesen élvezhetőek, ugyanakkor sorban olvasva őket, egy-egy áthallás, egy-egy ismétlődő személy rendkívül sokat dob és színesít az élményen. Az Orosz népellenes meséket egyébként 2019-ben újra kiadták, az új (jóval visszafogottabb) borítón kívül pedig nyolc új elbeszélés is gazdagítja a tartalmát. Ezt a novelláskötetet ajánljuk most tehát azoknak, akik az irodalomba menekülve kívánják megélni esetleges háborúval szembeni ellenérzéseiket, de azoknak is, akik szimplán nyitottak egy nagyon kreatívan és szemléletesen bemutatott „fiktív” problémakör ábrázolására, szeretik a fantasztikumot tartalmazó disztópiákat, valamint a kiváló minőségű kortárs novellákat, amelyek egy képzeletbeli orosz világban játszódnak, amely világ azonban, legyünk őszinték, határokon túl is mutat hasonlóságokat jelen társadalmunkkal.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból