A 1749.hu-n Rudolf Panka irodalomterapeuta közölt elemzést Douglas Adams munkásságáról és magáról az íróról, annak meglehetősen különc viselkedéséről. Az apropó az, hogy Adams idén lenne 70 éves, az eredetileg angol származású, de élete nagyobb részét Amerikában leélő klasszis 2001 májusában hagyta el a földi árnyékvilágot.

Kép forrása

Az élet értelme

Kies vidéki városomban tavaly új étterem nyílt, egy úgynevezett butique hotel részeként, magas árakon működve, igen elegánsan. A tulaj vagy aki neki súgott, úgy döntött, hogy a Bistro42 nevet adta az étkezdének, amivel egyrészt az a gondom, hogy biztos, hogy nem bisztró, azaz gyorsétterem (bistro = büsztrá = gyorsan). A másik a 42-sel van, mely sem nem misztikus, sem nem frappáns mert már a helyi kultúra része elég régóta. Történt ugyanis, hogy mifelénk már a 90-es évek első felében igen nagy kultusza volt ennek a számnak, a fővárosból ide migrált ötletre mi legalábbis helyiek már nemigen tudunk rácsodálkozni, hogy vajh mi a csuda lehet ez. A 25-30 évvel ezelőtti „lokális pszichedelikusok” egyfajta szellemi narkotikumként ajánlották fűnek-fának Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regényfolyamát.

Amikor aztán elkészült a filmváltozat az írásműből, akkor végképp beette magát a mi popkultúránkba, olyannyira, hogy a Watch My Dying nevű prog-metal helyi formáció külön mottójának választotta a 42-es számot, a regényből ismerve azt, ami a válasz arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme.

Kép forrása

Az ötrészes trilógia

A 1749.hu-n Rudolf Panka irodalomterapeuta közölt elemzést Douglas Adams munkásságáról és magáról az íróról, annak meglehetősen különc viselkedéséről. Az apropó az, hogy Adams idén lenne 70 éves, az eredetileg angol származású, de élete nagyobb részét Amerikában leélő klasszis 2001 májusában hagyta el a földi árnyékvilágot.

Rudolf Panka azzal fogja meg az író életművének lényegét, hogy azt bár többen tartják sci-fi írónak, de erre maga Adams cáfolt rá, amikor egyszer kijelentette: „Azt mondani, hogy science fictiont írok, nagyjából olyan, mintha azt mondanánk, hogy a [Monty] Python történelmi filmeket készít.” És valóban, sem legismertebb műve, a Galaxis útikalauz stopposoknak, sem pedig a Dirk Gently-történetek vagy a John Lloyddal-dal közös regények lényege, felütése, hangvétele nem tudományos-fantasztikus, hanem inkább filozofikus, de legalábbis az emberi természetrajz, a társadalomtudományok irodalmi leképezése.

A 1749 szerzője Adamsről egy helyen megjegyzi: „Douglas Adams nem szeretett írni. Annyira nem, hogy a szerkesztőjének nem egyszer hetekre be kellett zárnia egy szállodai szobába, hogy végre elkészüljön az adott írásával a legvégső határidő legutolsó meghosszabbítása után.”

A cikk az „ötrészes trilógia”, mint fő mű elemzésén keresztül mutat rá a 49 éves korában elhunyt író zsenialitására, arra a módszerre, ahogy végtére is mindenkit átvert, a kiadókat, a könyvkereskedőket és persze az olvasókat: sci-finek adták el könyvét, holott komédiát fabrikált leginkább. Kiderül, hogy a Galaxis útikalauz stopposoknak egyik legfőbb erénye, hogy abban szinte minden prózai műfaj ötvöződik, de az ezeket az alkotóelemeket összekötő csiriz a paródia.

Kép forrása

Útikalauzból Wikipédia

Ugyancsak a cikkből tudható meg, hogy Adams rádiójátékok írásával kezdte és már húszas éveiben megvolt a Galaxis… regény ötlete, melyet hosszan csiszolgatott, mire végül megírta. A fejtegetésben ott van az is, hogy az író egyik komoly trükkje, hogy regényeit úgy alkotta meg, olyan hangvétellel, olyan tartalmi és szerkezeti megoldássokkal tűzdelte tele, hogy mindenki komolyan vette az elején, s csak később jöttek rá, hogy nem egészen azzal a céllal írta meg azokat, mint a klasszikus sci-fi írók.

A fő mű ugyanakkor rendkívüli hatással volt sok mindenre, és itt nem az étterem névadás nyűgével küzdőkre gondolok, hanem arra, ahogy a Galaxis útikalauz alapján, annak ötletéből kiindulva hozták létre az internet legnagyobb lexikonját, a Wikipédiát. De a cikk arról is szól a vége felé, hogy a Adams legfontosabb regénye sokaknak jelentett kiutat a depresszióból.

Hiába no, az irodalom, a művészet néha bebizonyítja, hogy egész egyszerűen alkalmas az élet megjobbítására.