Több, mint száz író, költő homoszexualitással foglalkozó vagy azt említő művének részleteit idézi és így rendezi egy csokorba a Nem kötelező című antológiájában Nyáry Krisztián. A kötet a gyermekvédelmi törvényre reflektálva jelent meg a napokban, s vélhetően teszi – nem egészen érthetően, de mindenképpen bulvárosan – színessé a törvényről tartandó népszavazásig előttünk álló időszakot.

Kép forrása

Tudják, nekünk a középiskolában volt egy homoszexuális tanárunk. Persze lehet, hogy több is volt, de az, aki az irodalmat tanította nem titkolta irányultságát. A fickó vakmerő volt, mert akkor ez kőkemény kiközösítéssel, közmegvetéssel járt, de ő nem tudott magának parancsolni. Robert Burns Korai még a konty nekem című versét, illusztrációként, provokációként, olyan direkt lányos, selymes hangtónusban szavalta el nekünk az órán, hogy tulajdonképpen nem is tudtuk mire vélni az egészet. Ahogy hallgattuk, volt, aki röhögött, volt, aki feszengett.

1981-et írtunk, fényévekre voltunk a mai állapotoktól, amikor a fiatalok némely körében divatként hódít homoszexuális viselkedés. Tanárunk talán ideálisnak tekintené a mai viszonyokat, efféle kornak volt korai harcosa. Egyetlen helyzetet sem hagyott volna ki, hogy jelezze: a férfi és férfi közötti (főleg testi) szerelem nagyon vagány, nagyon izgi dolog. Ezt a tanári, emberi hozzáállást 14 évesen sem értettem és most sem értem, azt pedig főleg nem, hogy sokakat verbálisan, egyes, csinosabb tanulókat fizikailag is zaklatott, miközben tanított.

E hosszú felvezetőt azért gondoltam idebiggyeszteni, mert Nyáry Krisztián Nem kötelező című kötetéhez elsősorban azt jegyezném meg, hogy a kötet szerkesztőjével egyetértésben kijelenthetjük, semmi baj nincs a különböző irodalmi művekkel. Baj akkor van, ha az irodalmat, a művészetet manipulatív módon, a fent idézett, kifejezetten aljas és hátsó szándékkal bíró szexuális (és nem pedagógiai, tanári) habitusból kínálgatják a gyerekeknek. Ekkor ez a tantárgy, egy-egy aktuálisan elemzett, bemutatott irodalmi mű csupán eszköz, csali arra, hogy a gyereknek arról toljon kőkemény homoszexuális marketinget egy félresikerült tanár, vagy az iskolába bekéredzkedett propagandista, hogy a férfi-férfi vagy nő-nő szerelmi, testi kapcsolat milyen remek dolog.

Nyáry Krisztián kötetében a gyermekvédelmi törvény kapcsán replikának ott van az ókortól napjainkig tartó irodalomtörténeti gyűjtésben több, mint száz prózai, lírai idézet, tele homoszexuális utalásokkal vagy konkrétumokkal. Közöttük többek is nagy kedvenceim, így például Homérosz, Shakespeare, Ginsberg vagy Berda. Nyáry így fogalmaz könyvéről: „Az irodalmi alkotások témája alapján válogattam, nem pedig az alkotók vélt vagy valós nemi orientációja szerint. Ha tudható és a művek keletkezéstörténete szempontjából releváns a szerzők „mássága”, azt feltüntettem a szövegrészletekhez fűzött, rövid életrajzi ismertetőben…”

A 2022 januárjában elkészült kötetről bizonyára nem is most, hanem majd a későbbi évtizedekben, amikor már kipihentük a diszfunkcionális szexualitás divathullámát, tudható meg a higgadtság mentén, hogy tulajdonképpen miért volt szükség arra, hogy a nemi eltévelyedésekre utaló irodalmi részleteket így, egy könyvbe foglaljon valaki. Azt ugyanis, hogy melyik író, költő milyen irányultságból, milyen utalásokkal vagy konkrétumokkal írta meg a homoszexualitásról (is) szóló művét, az olvasók, a műveltek társadalma Nyáry antológiája nélkül is mindvégig tudhatta.

Ha egyáltalán tudni akarta. Mert a normális emberek számára ez a kérdés nem olyan érdekes ám…