A mostani könyvajánló csokrunkat a víz témájának közös szálára fűztük fel. Az vízről, mint alapvető és életet adó elemről elsőként annak módosított változatáról, a szikvízről adunk közre könyvajánló sorokat, majd egy gyerekeknek szánt, ismeretterjesztő olvasmányra hívjuk fel a figyelmet. Végül egy vitatott képességű, de annál izgalmasabb témákat feszegető japán író, az intelligens vízről alkotott elméletét ismerhetjük meg.

Kép forrása

A víz, amit megiszunk

Fülöp Zoltán Ottó A borvíztől a hungarikumig című könyve több, mint másfél évszázados periódust kutatásáról és elemzéséről ad számot, mégpedig a szikvíz kultúrtörténete mentén. A kötetben olyan fogalmak nyernek újraértelmezést, mint például a „gasztronómiai javak jelentéstartalmának történeti változásai”, így aztán csak kapkodjuk a fejünket, hogy tulajdonképpen miről is van szó. De nem kell félni, mert a szerző erős kézzel markolja kacsónkat és így kalauzol végig a XIX. század első harmadától a XXI. század első évtizedéig tartó jóhosszú időintervallumon át.

Mint a tudtommal egyetlen honi vízügyi témát feldolgozó múzeumnak otthont adó város lakójaként (no meg Duna partján élő emberként) nemigen lepődtem meg, hogy a szikvíz, meg úgy általában a fogyasztásra szánt víz milyen nagy jelentőséget is kaphat. Hogy stílszerű legyek, Fülöp Zoltán Ottó komoly mélységben merít a szikvízről, szódáról és értelemszerűen fröccsről is szóló óriási témából. A könyvben antropológiai, történeti, muzeológiai, nemzeti, gasztronómiai és a kulturális tekintetben mutatja be ennek a sajátságosan magyar italnak, a szikvíznek históriáját és minden egyebét. A kiadványról számos helyen írtak, a magyarnemzet.hu kritikusa egy helyen így jellemzi: „A kötet egyik szakmailag is jelentős eredményeket közlő fejezete az, amely egyrészt az egységes élelmiszeripari szabályozást vizsgálja, másrészt a táplálkozáskultúrának a kulturális örökség tartalmi alakulásában elfoglalt helyét – a kortárs fogalomalkotási és szemantikai diskurzusban is elhelyezve – mutatja be.”

Kép forrása

A víz, amivel játszunk

És ha már emlegettem az esztergomi Duna Múzeumot, ahol számos módon terjesztik az ismeretet kicsiknek és nagyoknak, akkor jöjjön egy vízről szóló könyv – gyerekeknek. A Nagy Kék könyv – Mindent a vízről című kiadvány Gévai Csilla kötete, melynek a szerző bevallása szerint azt a célt kívánja szolgálni, hogy akár már óvodás kortól megismerjék a kicsik, hogy mit jelent Földünk bioszférájának a víz. A mögöttes szándék persze a természettudatos gondolkodás kialakítása, a szemléletformálás, de ebben az esetben nem szájbarágós, száraz hosszú szövegeken kell átrágnunk magunkat, hanem egy kifejezetten könnyed, de mégis tartalmas olvasmányt kapunk, melyből szinte tényleg mindent megtudhatunk a vízről, mint alapelemről, az élet minden pillanatát, percét meghatározó dologról. A könyv amúgy egy korábbi kiadvány, a Nagy Zöld könyv folytatása. Abban a környezetvédelem volt a fő csapásirány. A kötetben számos foglalkozás, szakma, terület kerül elő, melyek közvetlenül köthetők a vízhez. Gévai Csilla talán úgy gondolta, hogy könyvével kedvet csinál a gyerkőcökben a vízügyi szakember, tengerbiológus, fürdőorvos vagy akár hidromérnök munkakörökhöz.

Kép forrása

A víz, ami intelligens

Döbbenetes állításokhoz juthatunk Masaru Emoto A víz rejtett bölcsessége című könyvéből. Az 1943-as születésű, japán szakíró, üzletember már többször került összetűzésbe különféle témákat érintő könyvei miatt, egyesek azzal vádolják, hogy tulajdonképpen egy fantaszta, amolyan áltudós, ezért nem érdemes, sőt nem is szabad az általa közölteket komolyan venni. Mindenesetre Masaru ebben a kiadványában nem kevesebbet állít, mint, hogy „A víz minden információt elraktároz, amellyel érintkezésbe kerül. Ez pedig azt jelenti, hogy az általa tárolt információkat képes más rendszerekre – például az emberi szervezetre is – átvinni.” Ennek a tézisnek megemésztésére azért nagyban ad segítséget a kötet, melyben egyrészt a fogyasztandó víz minőségéről értekezik az egyik fejezetben, illetve egy másik részben kitér a történelem azon fordulópontjaira, melyekben a víz jelentős szerepet kapott. így olvashatunk a japán szerző könyvében Mózesről, Keresztelő Szent Jánosról, Zarathustráról vagy éppen Sebastian Knieppről, az állítólag neves természetgyógyász papról.

Masaru egyúttal lehetőséget ad az olvasóközönségnek arra, hogy megismerjék saját készítésű masináját, mely láthatóvá teszi a vízben rejlő energiákat. Aztán arról is ír, hogy mindezt fordítva is érdemes vizsgálni, vagyis: milyen anyagi és nem anyagi hatással lehet a zene, a szavak vagy akár a gondolatok a vízre, a víz összetételére. Tény, hogy a japán író könyvéhez nem elég a hit, kell hozzá… hmm… valami más is.