A meghitt családi békés ünnepek és a haddelhadd-os szilveszter között talán máris ajánlható a hazai közéletet és az azzal összefüggésben levő külpolitikát jobban figyelőknek néhány fontos és az évvégi összegzésekre jó alapot adó kötet. A könyvszemlézés ezúttal egy szemlézés révén terelődik a megfelelő mederbe, az Index vette górcső alá azokat az idén megjelent köteteket (szám szerint ötöt), melyek az elmúlt tizenegy évet elemzik a kormányoldal, illetve a kormányzó pártok szemszögéből.

Kép forrása

10 év fejlődés krónikája

Az öt különböző könyvben természetesen a felvezetőben vázoltak alapján van közös többszörös, így Orbán Viktor és a Fidesz is. Az első fontos könyv a Magyarország 2020 – 50 tanulmány az elmúlt tíz évről címet viseli. Az indexes Nótin Tamás szerint ez a könyv az öt ajánlott közül a legátfogóbb képet adó, melyben a politika mellett a gazdaság, a társadalom és a geopolitika is terítékre kerül. Az pedig, hogy a kötet előszavát Orbán Viktor írta és, hogy a szerkesztői munkákat a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumi tagjai végezték tulajdonképpen minden félreértés eloszlatnak. A tíz évről nem is lehet röviden értekezni, ezért ez az ötven tanulmányt tartalmazó könyv bizony több, mint ezer oldalas, és a kormányoldal fókuszából elemzi ki a fent jelzett területeken végbement változásokat. A szerzők mások mellett a kormányoldal jól ismert, népszerű alakjai: Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum, a XXI. Század Intézet és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány főigazgatója, Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora, Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, Navracsics Tibor kormánybiztos, volt uniós biztos, Stumpf István, a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos, és Vitézy Dávid, a Budapest Fejlesztési Központ vezérigazgatója.

Kép forrása

Egy szabály van

Már korábban nagyot futott a könyvpiacon és recenzió szférában G. Fodor Gábor Az Orbán-szabály című összegzése, melyet az indexes szemle simán beválogatott az év öt legfontosabb politikai kötete sorába. Mint Nótin Tamás írja: „Ki ne szeretné tudni, hogy mit rejt a boszorkánykonyha? – teszi fel rögtön az elején a kérdést a politológus-stratéga. A leegyszerűsítés szándékos, G. Fodor Gábor szerint ugyanis a nyelv uralása hatalom, márpedig egy politikusnak tudnia kell az emberek nyelvén beszélnie, a politikai narratívát minél közérthetőbben átadnia a választóknak.” A könyv rendkívüliségét, egyedi hangvételét pontosan ez a különös nézőpont adja, melyben a közismert és nem ritkán megosztó politológus stratéga testközelből beszél a Fidesz, illetve a kormányzat első emberének gondolkodásmódjáról, politikai pályafutásának elmúlt tíz évéről, az általa megvalósult célokig tartó útról, a bel- és külföldi „harctereken” bizonyított helytállásról és küzdelmekről, győzelmekről és óvatos meghátrálásokról és ami ugyancsak nagyon fontos, arról a képességről, melyet minden vezetésnek tudnia kell ha a kormányrúdnál akar maradni: válságkezelésről.

Kép forrása

Nem sörmárka, hanem politológiai brand

Nem tudom mennyire volt tisztában Rod Dreher amerikai író azzal, hogy Szent Benedek válaszútján című könyve magyarra fordítva részben és elsőként családneve okán lehet egyes magyaroknak igen rokonszenves. A már említett év végi politikai könyves best of-ban ugyancsak megtalálható ez a könyv, és kár is lenne tagadni, hogy meglehetősen szép sajtóvisszhangot kapott az itteni megjelenése. A promóció pedig odáig ment, hogy amikor a Mathias Corvinus Collegium nyáron megrendezte Esztergomban az országos MCC Feszt nevű zenés, közéleti rendezvénysorozatát, akkor Rod Dreher ugyancsak ott volt a fellépők között. A Szent Benedek válaszútján pedig egy nekünk, közép-kelet európaiaknak már csak azért is fontos könyv, mert arról az Egyesült Államokról van benne szó, melyet korábban, mondjuk úgy, az ezredforduló előtti időkből még valóban a bátrak és a szabadság hazájának ismertünk. Azóta sok minden változott, és az elmúlt évek BLM-mozgalom, woke forradalom és cancel culture baloldali propagandamámorában úszó Amerika egy olyan államrendszer, mely – hát akármilyen fura is kimondani, leírni – mégis csak Kínához kezd hasonlítani. Dreher könyvét átrágva az indexes kolléga így ír erről: „Dreher a könyvével vészharangot kíván kongatni a Nyugat konzervatív keresztényei számára, szerinte manapság a legnagyobb veszély „nem az erőszakos baloldali politikából” vagy a radikális iszlám irányából érkezik, hanem „magából a liberális szekuláris rendből jön”. Ha pedig ezt nem ismerik fel a keresztény-konzervatívok, akkor megpecsételik a kulturális rabságukat és a következő nemzedékek látszólag megállíthatatlan beolvadását.”

Kép forrása

Demokrácia kontra diktatúra

Az Uralkodó párt – A Fidesz nemzetközi és hazai történeti összehasonlításban című könyv vélhetően azért került be az öt legfontosabb magyar politikai kötetek csokrába, mert átfogó módon mutatja be az elmúlt tíz év, illetve annak előzményei alatt történteket a Fidesz szemszögéből. A könyvet négyen írták, Csizmadia Ervin, Lakatos Júlia, Novák Zoltán, Paár Ádám és Rajnai Gergely mindannyian a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzői. Mint a szemléző cikkben olvashatjuk, céljuk az volt, hogy olyan topikok mentén vizsgálják a Fidesz tíz éves munkásságát, mint többek között „dominancia és/vagy hegemónia”, „vezető és párt viszonya, szerepe”, „Fidesz és más külföldi pártok” vagy „demokrácia kontra diktatúra”. A szerző úgy látja, hogy „A Méltányosság elemzői szerint a Fidesz mindig annak megfelelően hangolta finomra a politikáját, hogy milyen igények voltak Magyarországon, illetve milyen trendek domináltak a nemzetközi térben. A könyv nem szokványos szemszögből vizsgálja és elemzi a Fideszt, az elemzők célja nem az volt, hogy ítéletet mondjanak a kormánypárt felett.” A kötet írói nem hagyták ki tehát azokat a kulcsszavakat, melyek a Fideszt ért kritikákban rendszeresen szerepelnek, de analízisükben érvek, tények, eredmények és okok mentén vették nagyító alá a kormánypártot.

Kép forrása

Magyarország saját érdekében együttműködő

Az Index évvégi könyvszemléjében ajánlott öt kötet közül talán az egyik leginkább messzebbre mutató Peter Frankopan Új selyemutak – Világunk jelene és jövője című könyve mutat. A szerző, bár Jugoszláviában született, brit történész írónak számít, ráadásul eléggé elismert. „Frankopan könyvének legfontosabb tanulsága az, hogy a világ gazdasági, politikai, kereskedelmi és kulturális centruma – történelmi léptékben mérve – folyamatosan mozog, a múltban keletről nyugatra, vagy mostanság nyugatról keletre. Utóbbi mozgást mutatja be a jelen geopolitikai viszonyainak ismertetésével a hazánkban idén megjelent könyvében.” Ezzel adja meg a könyv zanzáját, lényegét az újságíró, majd arról is beszél cikkében, hogy Frankopan Orbán Viktort idézi, amikor a „16+1 Együttműködést Európa” nevű program részévé vált Magyarország, s a kormányfő kijelentette: „(...) ma már nyilvánvaló, hogy a világgazdaság súlypontja nyugatról keletre tevődik át, ezt ugyan a nyugati világban még szokás tagadni, de ez nem tűnik értelmes álláspontnak. Azt látjuk, hogy a világgazdaság súlypontja az Atlanti-óceán térségéből a Csendes-óceán térségébe helyeződik át. Ez nem vélemény, hanem tény.” Nem kapcsolódik közvetlenül könyvéhez, de Peter Frankopan 2002-től mint szállodatulajdonos is szerepel a brit, illetve nemzetközi piacon. Ezen a területen a hazánkban is egyre gyarapodó ún. butique hotel műfajban dolgozik lelkes feleségével együtt.