Michel Houellebecq 2027 Franciaországában játszódó, legújabb regénye, az Anéantir (Megsemmisíteni), valósággal berobbant a könyvpiacra; érzékeny mondatok az idős korról, megrendítő helyzetek, egy haldokló rokon és egy feltámadó házasság végnapjai, mindez körítve egy hanyatlásnak indult ország válságos pillanataival.

Kép forrása

Párhuzam

„Bizonyos hétfőkön, már egészen november végén vagy valamikor december elején, különösen, ha az ember agglegény, olyan érzésünk támad, hogy a halálsoron vagyunk.” Ezzel a mondattal kezdi Houellebecq legújabb művét, melynek alapkérdése az élet végessége, a halállal való szembesülés.

Csak a vallás tud választ adni olyan körülményekre, mint amikor például egy hozzánk közel álló ember meghal – fejtette ki az egyébként önmagát „inkább ateistának” valló író. Az Anéantir című munkájában párhuzam fedezhető fel Franciaország leépülése, agóniája és egy haldokló ember végnapjai között.

A regény a 2027-ben játszódik, nem sokkal a választás előtt. A gyökereit és identitását vesztett ország sodródik végzete felé. A leköszönő elnök, aki, bár az író nem nevezi meg, Emmanuel Macron lehet, nem indulhat jelöltként a francia alkotmány rendelkezései miatt, amely nem engedélyez csak két egymást követő választást, így most valami olyan figurát keres, aki pótolhatja őt – írta a The Guardian.

A könyvben több, jelenleg is aktív politikus is szerepel, így a fikcióbeli 2027-es választásokon is épp úgy indul Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés elnöke és Eric Zemmour konzervatív újságíró és politikus, mint most, 2022-ben.

Kép forrása

A lefejezett

Paul Raison, a főszereplő, úgy tűnik, egyben Houellebecq alteregója. A „raison”, az értelem a felvilágosodás, egyben a francia irodalom egyik fénykorának kulcsszava volt. Raison ráadásul szinte érzelmek nélkül, „egzisztenciális ürességben” él; feleségével szinte csak lakótársak, gyermekük nincs, kapcsolatukban Raison apjának betegsége, majd haldoklása hoz fordulópontot.

Fontos szál a regényben, hogy a haldokló apa a DGSI, a francia titkosszolgálat ügynöke volt, s tudhat valamit a regényben szintén szerepet kapó terrorcselekményekről is, ezért kémregényként is emlegetik a művet.

Raison magas rangú tisztviselő, Bruno Juge, a gazdasági és pénzügyminiszter kabinetjében dolgozik, akit „a Trente Glorieuses, a harminc dicsőséges esztendő visszahozására szerződtettek” – ez egyértelmű utalás Bruno Le Maire jelenlegi pénzügyminiszterre.

Houellebecq baráti viszonyban áll Bruno Le Maire-rel, bár a regényben nem bánik valami kegyesen vele: rögtön az első oldalakon, precízen, egy guillotinnal lefejezik a politikust. A nyaktiló pontos rajzát is láthatjuk, a regényt publikáló Flammarion kiadó ugyanis közzétette a mű első oldalait. Igaz, ez csak egy interneten terjedő videó – derül ki a regény cselekményéből, ám rögtön ezután valóságos terrorcselekményekre is sor kerül. Mi itt a fikció, mi történik a kibertérben és mi a valóságban? Franciaországban, ahol nemrég valóban sor került egy tanár lefejezésére fényes nappal, a nyílt utcán, nem könnyű erre válaszolni.

Tény viszont, hogy Houellebecq könyve az első olyan reakció, mellyel a francia értelmiség valamilyen választ ad a nemrég történt lefejezésre, melyet az eset elképesztő extremitásához képest agyonhallgattak.

Kép forrása

Könyv az öreg, nőgyűlölő fehér férfiaknak

Annál hangosabb ellenpropaganda fogadta a balliberális főáramlattal – sikeresen – szembe úszó alkotó legújabb könyvét, amely természetesen január 7-én került ki a franciaországi könyvesboltok polcaira – írta a helyi média.

Azért fontos ez az időpont, mert Houellebecq híres könyve, a Behódolás, mely egy olyan fikciót vetít elénk, melyben Franciaország iszlám állam lett, 2015. január 7-én jelent meg: azon a napon, amikor a Charlie Hebdo elleni terrortámadás történt.

Miközben Franciaországban eseménynek számít egy új Houellebecq-könyv, s ennek megfelelően az 1876-ban alapított, patinás Flammarion kiadó 730 ezer példányban nyomtatta ki a Megsemmisítenit, amelyért az olvasók első hulláma már rohamot is indított, a balliberális szellemű média a száját húzza, fanyalog, sőt, próbálja az olvasókat eltanácsolni.

A franceculture.fr kritikusa, Marie Sorbier szerint „ez egy lapos regény, amely csak unalmat kelt”. Az apa haldokolásának leírásán így fanyalog: „ismerjük Houellebecq szenvedélyét a kórházak, az idősotthonok, a rák (…) iránt.” Az oldal összeállításának címe is fölveti a kérdést, elolvassuk vagy ne Houellebecq könyvét. A Mediapart című szélsőséges orgánum hatalmas vehemenciával igyekszik a regényt lehúzni, szerintük a könyv öreg, nőgyűlölő fehér férfiak számára íródott.

 „A világ utolsó napjai” elevenednek meg a Le Figaro szerint a műben. A konzervatív lap úgy látja: virtuóz regényt írt a szerző. Hogy kinek van igaza, azt nyilván akkor tudja eldönteni a Magyarországon is igen népszerű író regényéről az olvasó, ha megjelenik magyar fordításban.