Terjedelmes interjút közölt a romániai magyarság egyik fontos online sajtóterméke, a Maszol, mégpedig azzal a Magyar Zoltán néprajzkutatóval, aki egy négykötetes erdélyi monda- és hiedelemvilág gyűjteményt tett le nemrég az asztalra. Az interjúban az eddigi legnagyobb, kétezer oldalas mű összeállításának előzményeiről, a folklór kutatás korábbi nagyjairól és a gyűjtőmunka szépségéről és annak jelentőségéről is szó esett a Magyar Zoltánnal készült beszélgetésben.

Világszínvonalú tudományos mű

„A most megjelent Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus (…) létrejöttét alapvetően az utóbbi három évtized tudományos hozadéka tette lehetővé: a nagyarányú forrásfeltárás, néprajzkutatók és önkéntes gyűjtők szerteágazó terepmunkája, a Kolozsváron felálló néprajzi tanszék és a Kriza János Néprajzi Társaság tudományszervező tevékenysége, nem utolsó sorban pedig az erdélyi nép teremtő képzeletvilága, amely színességben, nyelvi gazdagságban, tematikai és tipológiai változatosságban valóban sok tekintetben egyedülálló és párját ritkítja a nagyvilágban” – olvashatjuk Magyar Zoltán, a Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus összeállítójától a Maszol oldalán december 9-én megjelent interjúban.

A Basa Emese riporter által „a maga nemében világszínvonalú tudományos mű”-nek jellemzett kiadvány elkészültélről aztán az interjú további részében számos szakmai vonatkozás derül ki. Így többek között az is, hogy az 1960-as évektől kezdve a korábbi néprajzkutatók már előálltak hasonló munkákkal, gyűjtésekkel, összegzésekkel, de az azok által befogott halmazok szűkössége és a gyűjtemények múló aktualitása miatt csak csekély háttéranyagként és kiindulópontként szolgálhatott Magyar Zoltán számára.

Különös emberek, különös helyzetek

A beszélgetés egyik legérdekesebb része, ahol a szerző elmondja, hogy a közel harminc éves gyűjtő- és szerkesztő munkája miféle helyekre, emberekhez és helyzetekbe sodorta. Ekkor felidéznek a korábbi híres, legendás és kevésbé ismert néprajzkutatók, népdalgyűjtők, népi irodalmi hagyaték gyűjtőinek történetei, melyekhez sokszor nagyon is hasonlókat élt át a most megjelent katalógus szerzője. Emellett szóba kerül az interjúban, hogy az eltelt 30 év során a gyűjtőmunkát a különféle néprajzi archívumokban való, nem éppen eseménydús, ugyanakkor rendkívül hasznos áttekintés, átvizsgálás is tarkította. De Magyar Zoltán az általa korábban írt, szerkesztett folklór témájú munkáit is újraolvasta a katalógusban való beillesztés okán.

Nincs pihenő

Az interjúban kitérnek azokra az erdélyi utakra, melyek a hiedelmek, mondák gyűjtését célozták, és amelyek a 90-es években még ritkásabban, majd az ezredforduló után rendszeressé váltak a szerző számára, aki diktafonjával tulajdonképpen minden erdélyi települést végigjárt a régi és a modern jelenkor történetei után keresve. Az emberek mindenhol jól fogadták érdeklődését, sok helyen a pap vagy a településen dolgozó tanító mesélt neki, de nem egyszer előfordult, hogy öreg parasztemberek fogadták egy perc alatt bizalmukba, hogy elmondhassák, ők, hogy tudják az adott helyi mondát, hiedelmet.

Magyar Zoltán a Basa Emesével folytatott beszélgetés végén rámutatott, hogy könyvének elkészítését az is „szaporázta”, hogy az idősebb nemzedékek elmúlásával az általuk még újra meg újra mesélt mondák, hiedelmek egy jelentős része, főleg a régi, ősi változatok, eltűnhetnek. Ugyanakkor a gigászi munka után sincs pihenő, mert ezután már tervbe van a felvidéki, felföldi, szlovákiai területeken még élő mondák, legendák gyűjtése, vizsgálata, vallja Magyar Zoltán.

Képek forrása