A címből már rögtön sejteni lehet, kissé rendhagyó cikk következik. Ezennel örömmel mutatom be minden kedves olvasó számára a szélhámosságok legkicsavartabb, leggaládabb és egyben legkreatívabb trükkjeiről szóló könyvet: Szélhámosok és balekok. Nem akármilyen álarisztokrata tolvajokról és bűnözőkről lesz szó. A 20. század leghírhedtebb magyar szélhámosairól. Mert bizony, a „magyar szélhámos” szóösszetétel akkoriban igen-igen elterjedt a világon. Nemere István pedig kiválogatta azt a néhány géniuszt, akiknek nem egyszer sikerült az egész világból bolondot csinálni.

kép forrása

Mi kell a szélhámosnak? 
Személyes kedvenceim egyike bizonyos Horváth Menyus, aki remekül egyesíti a szélhámossághoz szükséges összes tulajdonságot és ezeket mesterien alkalmazta is. Na, de milyen tulajdonságok kellenek egy sikeres szélhámosnak? 
Lássuk!
Rendelkeznie kell természetesen csavaros elmével. Egy igazi szélhámos mindenben meglátja a lehetőséget. Közismert példa a Kapj el ha tudsz című film Leonardo DiCaprio főszereplésével. Bármilyen káosz uralkodik éppen egy országban, a Menyushoz hasonló emberek azonnal meglátják a végtelen pénzforrást.
Fontos kritérium továbbá, hogy rafinált betyárjaink legalább négy-öt, de akár több nyelven is beszéljenek, lehetőleg anyanyelvi szinten. Nemegyszer fordult elő ugyanis, hogy osztrák, amerikai, angol vagy német mágnásnak adva ki magukat férkőztek be a legfelsőbb körökbe. (Persze jegyezzük meg, a századelő Magyarországán igen sokan beszéltek két-három, de olykor négy-öt nyelvet is. A magyar szélhámosoknak e tekintetben könnyű dolguk volt.)
Elengedhetetlen a jó beszélőke. Legtöbben, akik erre a „szakmára” adják fejüket, lényegében bárkit, bármikor és bármire rá tudtak beszélni. Legyen szó kisebb kölcsönről (már persze egy arisztokrata szempontjából kisebb), felső körökbe való beházasodásról, csempészetről... tényleg bármiről.
És a legfontosabb: Egy igazi szélhámos sosem adja fel! Nem számít, ha már összeszorult a hurok a nyakán, akkor is mindig van menekvés, van megoldás, van ötlet, van vészkijárat. Persze nem egyszer fordul elő, hogy leleményes antihőseink hiába próbálkoznak, egy időre mégis rács mögé kerülnek. 

kép forrása

Örökségvadászat börtönből
Innen persze minden széltoló más utakat láthat maga előtt. Imént említett kedvencem, Horváth Menyust például a nyomdába osztották be a börtönévek alatt. Ezzel éppen csak annyi volt a probléma, hogy Menyus addigi élete során számtalan személyazonossággal rendelkezett már és pontosan kitanulta a hamisítás minden csínját-bínját. Így aztán – nyomdai munkájának köszönhetően – cellájából is képes volt átverni egy országot.
Történt ugyanis, hogy egy borús délutánon gyászjelentés érkezett néhai édesanyjáról. Természetesen Menyus látványosan gyászolni kezdte édesanyját, aki – a jelentés szerint – spanyol főnemes volt, és igen komoly örökséget hagyott haszontalan fiára. Menyus természetesen át kívánta venni hagyatékát, azonban a hivatalos procedúra, örökösödési adó, s egyebek céljából nagyobb összeget kellett kölcsönkérnie valakitől. Az áldozat egykori szerelme lett, egy grófnő, akitől nem kevesebb mint 500 000 újabb frankot akasztott le. Mire kiderült a nyilvánvaló, miszerint semmiféle spanyol rokonsággal, és pláne nem nemesi származással nem bírt, már nála volt a pénz. A cselt a bíróságon azzal indokolta, hogy a nő tartozott neki és így kívánta visszaszerezni ennek egy részét. Természetesen az igazság, hogy éppen ellenkezőleg, ő tartozott a grófnőnek, ráadásul lényegesen nagyobb összeggel. Ezt azonban a nő ráhagyta és a félmilliócskát mintegy búcsúajándéknak tekintve soha többé nem kereste egykori szerelmét. Ami pedig a pláne, hogy a bíróság Menyus javára meg is ítélte az összeget.

kép forrása

Szórakoztató bitangok
Sok más trükköt is nagyon szórakoztatóan taglal a könyv, mint például mikor eladtak egy teljes utcát, amikor valutával üzérkedtek szerencsevadászaink, amikor szélhámosaink kiásták a Bécsből induló távíró drótokat és a NewYork-i International Bank helyett maguk leveleztek három osztrákpénzintézettel, így akasztva le összesen 300 000 dollárt. Szerepel a kötetben a hírneves Strassnoff Ignác, a még nála is sokkal hírhadtebb Trebitsch-Lincoln Ignác, az igazi Trebitsch, Róbert bácsi, aki jótékony népkonyájáról volt híres, és sok kisebb szerencselovag, akik a maguk korában, a maguk eredetiségével szédítették környezetüket.
Hiába bűnözőkről szól a könyv, mégis olyan szórakoztató történetekkel van tele, amelyekben a magyar csavaros elmék bolondját járatják az egész világgal. Részemről valamelyest tisztelem is e himpellérek éleslátását, tanulékonyságát és kitartását. Van ezekben a történetekben valami Robin Hoodra vagy akár a mi Ludas Matyinkra emlékeztető elem, hiszen meglopni jobbára csak a gazdagokat érdemes, átverni pedig a felfuvalkodottakat lehet a legkönnyebben.