Önök is zengték a dalt üde, mámoros ajkkal? Nem? Kár! Mert akkor tudhatnák, hogy ennek hatására vérvörös színt festett az égre a hajnal. Magunk között azonban elárulhatom, hogy nem vesztettek semmit. Sőt… Ám, ha mégis kíváncsiak arra, hogy hogyan festett az a vérvörös hajnal, lapozzanak bele Orosz István közelmúltban megjelent kötetébe! Nem fognak csalódni. A kommunizmus pontosan olyan bornírt volt, ahogy elképzelték. Sőt…

Az illúziókeltés mestere
Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész és animációsfilm-rendező a grafikai bravúrok, a játékosan váltakozó nézőpontok, a grafikus illúzióinak nagymestere. A domború tükörfelületen különleges látvánnyá összeálló anamorfikus grafikái, félrevezető optikai cselvetései, paradox geometriai leleményei és a vizualitás kultúrtörténeti problémáiról szóló könyvei, animációs filmjei népszerű alkotóvá tették. Munkái meggondolkoztatóak, de mégis szórakoztatóak. 2020-ban, a Méry-Ratio Kiadó gondozásában megjelent Örömajkon örömének című albumában azonban nem a grafikus látszatkeltés jelenti a szellemi táplálékot, hanem a kommunizmust megidéző hátborzongatóan pontos korrajz. 

Egy sötét korszak álságos optimizmusa
A kötet nem szépirodalmi mű, de – ahogy az Orosz-grafikáktól már megszokhattuk – egyszerre informál és szórakoztat. Az alkotó úgy fogalmazott a kötetbemutató sajtótájékoztatón, hogy afféle képes történelmi fejtágító, amely „a többnyire felszabadulásnak nevezett 1945-től az általában rendszerváltásként aposztrofált 1990-ig eltelt majdnem fél évszázad címszavakban és rajzokban történő bemutatására vállalkozik.” 
Nem is sikertelenül. A 64 oldalas album kétharmadát színes illusztrációk teszik ki, amelyek a korabeli karikatúrák, plakátok és pártbrosúrák stílusát idézik, illetve parodizálják. Szövegei a sötét korszak jellemző hurráoptimizmusát idézik, de a karikatúrák – mint a remek gúnyrajzok általában – pontos definícióját adják a jól ismert és sokat idézett politikai, gazdasági és kulturális fogalmaknak. 

Abszurd világ abszurd képei
A kritikusok azt mondják róla, mindenkinek érdekes lehet, akik nem éltek még akkor, vagy akik már kellő iróniával tudnak erre a korszakra tekinteni.
A szerző maga pedig így nyilatkozott az MMA lapjának a kötetről, amelynek címét saját verséből vette kölcsön:  
– Örömszívben örömritmus, / örömajkon örömének, / örömmunkás, örömparaszt / örvend egymás örömének…" így kezdődik a vers, és a belőle sugárzó hurráoptimizmuson ironizál a könyv. Képes történelmi fejtágító, ez az alcíme, és a Rákosi meg Kádár nevével fémjelzett korszak jellemző szavait, kifejezéseit gyűjtöttem össze benne, és láttam el képes meg szöveges magyarázatokkal. Ilyesmire gondoljon, hogy padlássöprés, kirakatper, csengőfrász vagy elvtársi szájcsók. Azok számára lehet érdekes a könyv, akik nem ismerhették ezt az abszurd világot, azok meg, akik ismerték, talán egy más perspektívát kapnak hozzá.

A gondterhelt ábrázatú diktátorok
Orosz nem először írt könyvet a diktatúrákról.  Páternoszter című nagyregény kapcsán így nyilatkozott a Könyvterasznak, mikor az újságíró az elnyomottak felelősségéről faggatta és saját sorait idézte az alkotónak: „A megszállások, a diktatúrák, az önkényuralmak fölmentik a népeket az alól, hogy saját felelősségükön morfondírozzanak…”
– Úgy emlékszem, az idézett mondat nem ért itt véget, sőt, talán épp a folytatása miatt írtam meg: „… a szabadság azonban dilemma, bonyodalom, macera, kolonc.” A gondterhelt ábrázatú diktátorok azt szokták mondani, ők majd gondolkoznak helyettünk, és cselekednek a nevünkben. Egy szabad társadalomban viszont az embereknek, vagyis nekünk is illene gondolkodni, ami azért néha kényelmetlen dolog. Pláne, ha már elszoktunk tőle.
Képek forrása