Az egyházon belüli szexuális visszaélés nem ma kezdődött, de nagyjából napjainkra érte el a közbeszéd ingerküszöbét, emiatt mostanra mindenki tudatában van a színfalak mögött zajló szörnyű eseményeknek. Azonban önmagában az, hogy tudatában vagyunk, nem jelenti azt, hogy értjük is az ilyen esetek mögött álló okokat. Ezeket most az áldozatok szemszögének bemutatása által igyekszik feltárni Perintfalvi Rita új könyve, melyet a 10. Margó irodalmi fesztiválon mutattak be. A téma elemzésében közreműködött Péterfy-Novák Éva, a beszélgetés vezetője, valamint Toldi Veronika, a kötet szerkesztője. 

Kép forrása

Tíz horrorisztikus történet
Perintfalvi Rita könyve, az Amire nincs bocsánat tíz különálló történetet mesél el, megtörtént esetek alapján. Fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy Rita szoros együttműködésben dolgozott a 10 áldozattal. Többször is átbeszélték és javították a leírásokat, így téve minden karaktert a leginkább önazonossá. Egy ilyen szintű traumánál fontos is az elmélyült közös munka, hiszen agyunk kimondottan hajlamos torzítani a negatív emlékeket.
Maga a trauma, amit sokan mások is elszenvednek rendkívül összetett folyamat. Az áldozatokban is lassan tudatosul, mivel igyekeznek felmenteni magukat a tehetetlenségük alól, mégpedig sajnos éppen a tétlenséggel.
A tíz kimondottan eltérő történetből hármat is felolvasott Toldi Veronika a Margón, melyekből az egyik egészen hátborzongatóan hatott.

Kép forrása

Márti és a többiek
Marti egy pap titkolt gyermeke. Fogantatásának körülményei nincsenek tisztázva, azonban születését követően a papot áthelyezték egy kis, távoli faluba, ahonnan aztán csak vasárnap délutánonként járt haza meglátogatni családját, így élve kettős életet. Márti cseperedett és elkezdett nőiesedni, s ezt apja hamarabb észrevette, mint ő maga. A könyv szerint tizenkét évesen kezdődtek az incidensek. 
Márti traumája három ágra bontható: egyfelől a férfi, aki nemzette megszűnt az apjának lenni.
Másfelől az író szerint az anya felelőssége is felvethető, hiszen ő van jelen leginkább lánya életében, aki vagy pusztán figyelmetlenségből, vagy az őt (is) érő sokk-hatástól tagadásba menekül. Azaz az anyai védelembe vetett hit is összeomlik. Végezetül (mivel itt javarészt hívőkről van szó) a vallásba, és az emberekbe fektetett hitét is elveszti az áldozat.
És mivel a kötet az egyházi visszaélésekre fókuszál, a bántalmazáson túl itt az a kérdés is felmerül, valójában milyen hatalommal bír egy pap, vagy bármilyen egyházi személy. A szerző válasza az, hogy a spirituális és szakrális hatalommal a háta mögött egy-egy ragadozó egyházi személynek rendkívül kigondolt taktikái léteznek arra, hogy hogyan hálózhat be fiatalokat évek során, anélkül, hogy ez feltűnne nekik.

Kép forrása

Bűn és bocsánat 
A beszélgetés során felmerült a cölibátus mint egyik kiinduló oka annak, hogy isten pásztora hogyan vetemedhet ilyen szörnyűségre. Az elemzők azonban úgy látták, a cölibátus is csak egy a sok tényezőből, ami hasonló szituációkhoz vezethet.
De mi segít az áldozaton? Vajon helyrehozható egy ilyen trauma? 
Ami biztos, hogy az egyház a bizonyított esetek után bizonyos pénzösszegeket küld kárpótlásul. Az elkövetőt pedig kitagadják az egyházból. 
Az áldozatok közül legtöbben ösztönösen igyekeznek értelmet adni szörnyű élményeiknek. Java részük például hasonló sorsúaknak segít feldolgozni saját esetüket. Mások aktívan részt vesznek ilyen helyzetek megelőzésében. De ez a fajta terápiás munka sem tudja helyrehozni a helyrehozhatatlan károkat. 
Az író megkérdezte az áldozatokat, hogy szerintük mi az, ami segíthetne nekik a továbblépésben. Sokan azt mondták, hogy ha az elkövető szemtől-szembe bocsánatot kér és bizonyosságát adja annak, hogy megbánta tettét. Ezzel együtt azt is kijelentették, hogy a teljes megbocsátás és továbblépés csaknem lehetetlen, mert meg nem történté tenni a szörnyűséget nem lehet. 
S Lehet, hogy isten megbocsát az elkövetőknek, de az áldozatok élete többé nem lesz ugyanolyan. A megerőszakolt gyerekek ugyanis legtöbbször a hitüket is elvesztették.