Honnan ered az emberi nyelv? Mikor és miért kezdtek beszélni őseink? Milyen, évmilliók alatt bejárt, kacskaringós utak vezettek el az első emberinek nevezhető, artikulált hangoktól az összefüggő mondatokig, azaz a strukturált beszédig? Melyek azok a specifikusan emberi tulajdonságok, amik révén - a kommunikáció valamilyen fokára szintén képes állatokkal szemben - a nyelv „birtokosai” lettünk? A nyelv kialakulására vonatkozó ilyen és ehhez hasonló kérdések a nyelvészet legizgalmasabb, mindamellett viszont leghomályosabb kérdései közé tartoznak. Sverker Johansson svájci nyelvész meghökkentő nézőpontokat felvillantó, A nyelv eredetéről című könyvében efféle kérdéseknek a nyomába ered.

Kép forrása

Kezdetek
A nyelv eredetének tudományos alapú vizsgálata – ha eltekintünk a korai spekulációktól - mindössze néhány évtizedes múltra tekint vissza. A kezdet a 90-es évek elejére tehető, amikor is az edinburghi egyetemen létrejött az első kutatócsoport, majd ezzel egyidejűleg megkezdték pályafutásukat az ún. Evolang konferenciák, ahol nemzetközi színtér nyílt a nyelv eredete után érdeklődő kutatók számára. Sverker Johansson nyelvész és fizikus ezen kutatói mozgalom oszlopos tagja. Könyvében az eltelt harminc év kutatói munkájának és e fórumok együttgondolkodásának eredményeit tárja fel - lenyűgöző tárgyi tudással és briliáns humorral.
A nyelv – írja a szerző – már a Bibliában is kiemelt szerepet játszik; az ember első és legfontosabb tulajdonságai között kerül említésre. (Ádám ad nevet az állatoknak, és ezzel a mágikus gesztussal egyúttal mintha hatalmat is nyerne az állatok felett. Ami azt sejteti, hogy a nyelv révén emelkedik ki az állatok közül.) A Szentírásból tehát megtudhatjuk, hogy az emberi nyelv a kezdetektől létezik, ám arról, hogy miért létezik egyáltalán, az Írás sem szól. 

Kép forrása

Interdiszciplinaritás
Sverker Johansson szerint ennek megértéséhez számos tudományterület eredményeit kell figyelembe vennünk, az evolúciós biológiától és régészettől kezdve az etológián, a paleoantropológián, az anatómián és neurológián keresztül a pszichológiáig és szociálantropológiáig. Általánosságban ismernünk kell az emberi gondolkodást és agyunk működését. Vagyis a nyelv eredetének vizsgálatához nem árt polihisztornak lenni, legalábbis a kötet szerzője szerint, akire egyébként méltán illik ez a jelző. Sverker Johansson ugyanis a legkülönfélébb tudományterületek képviselője. Disszertációját részecskefizikából írta, majd ezt követően az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet kutatója lett. A nyelv nem foglalkoztatta különösebben, egészen addig, amíg – mint írja - „a móka kedvéért” be nem iratkozott egy, a nyelvtudomány alapjairól szóló esti tanfolyamra. Azóta sok év „továbbképzést” követően nyelvészként is nemzetközi hírnevet szerzett. Széleskörű tájékozottsága szó szerint rekordba illő, a Wikipédia legtöbb szócikke (mintegy 8 százalék) az ő nevéhez fűződik.
Könyvének legvonzóbb jellemzője is ebből a szerteágazó tudásból fakad. Johansson meglepő módon ugrándozik egymástól látszólag igen távol eső témák között, melyek következtetéseit aztán váratlan fordulattal gyűjti egybe. A svájci nyelvésznél ugyanis a nyomok – legyen szó a homo erectus időutazó képességéről, a jobbkezesség kérdéséről, az egyes kutatók által feltételezett nyelvi „Nagy Bummról” vagy akár a matematikai képességeiről elhíresült lóról elnevezett, „Okos Hans” jelenségről – végezetül mind egy metszéspontba: a nyelv fejlődéstörténetének kiindulópontjához vezetnek.
Ez a megközelítés a fentebb említett nyitott kérdések miatt is célravezető. A szerző sem kecsegtet „mondat végi ponttal”, azaz egzakt, és „lezárt” tudományos ténymegállapításokkal. Helyette kaleidoszkópszerűen felvillantott tárgyakkal és problémafelvetésekkel hívja szórakoztató együttgondolkodásra az olvasót. 

Kép forrása

Izgalmas kérdések 
A könyv, mely a fülszöveg ajánlója szerint – letehetetlenségét illetően - felveszi a versenyt egy izgalmas krimivel, valóban rengeteg érdekes problémát vet fel, mint például, hogy mikortól nevezhető beszédnek egy kisgyerek kommunikációja? Az első hangadástól? Vagy az első szótól? Esetleg onnantól, hogy előrukkol az első, nyelvtanilag hibátlan mondattal? 
Az egyéni nyelvfejlődés folyamata – írja Johansson - megegyezik az emberi nyelv fejlődéstörténetével. Feltehetően a nyelv ugyanúgy több lépcsőben alakult ki - összefüggően az agy nagyobbá válásával, (azaz a „the language-ready brain” szakkifejezés tükörfordításával, „a nyelvre kész agy” létrejöttével) -, mint az ősember szerszámkészítő képessége. Amivel párhuzamosan kiéleződtek benne azok a korábban látens, kognitív és társas képességek is, melyek – szemben például a csimpánzokkal – a nyelv használatára ösztönözték. Úgy mint az együttműködés és a bizalom, ami Johansson szerint a nyelv kulcsa. 
A könyv segítségével azon is elgondolkodhatunk, hogy volt-e egy egységes előnyelv? Hogy létezik-e nyelvi ösztön? Hogy mit jelent a nyelv evolúciója, és hogy merre tart (a tudósok feltételezései szerint) e végeláthatatlan folyamat? És ha már a jövőnél tartunk, szintén kérdéses, hogy egy mesterséges intelligencia, egy robot megtanulhat-e egy nyelvet? 
Johansson könyve egy évmilliókon átívelő időutazás, mely - a szűkebb értelemben vett nyelvkutatás mellett - az emberi gondolkodás és kultúra alapjairól is mesél.