Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki csodálatos udvarházakról, tornyokról, templomokról, múzeumokról és iskolákról álmodott. Képzelete telis-tele volt a szebbnél-szebb épületekkel, ám akkoriban még maga sem sejtette, hogy ezek az épületek egyszer majd kilépnek a képzelet világából, s megjelennek a valóságban is. Azt pedig bizonyára végképp nem sejtette, hogy ez a „varázslat” majdan a saját kitartásának és állhatatos munkájának köszönhetően következik be – sok év és még több tanulás után. A hajdani kisfiú ugyanis, akit Kós Károlynak hívtak, felnőttként híres építész lett, és valóra váltotta a gyermekkori álmokat.
A híres magyarokról szóló mesesorozat új kötete ezúttal az erdélyi építészmester, író, grafikus, könyvtervező és politikus Kós Károly életét, műveit mutatja be a gyerekeknek.

Kép forrása

Olvasmányosan nagyjainkról
A sorozatban ez idáig olvashattunk Erdős Pál utazó matematikusról, Hugonnai Vilmáról, az első magyar női orvosról, Balázs Júliáról, az első magyar női csillagászról és Bartók Béláról. 
A sorba méltán illeszkedik az „utolsó magyar polihisztorként” emlegetett Kós Károly, akinek történetét - Bertóthy Ágnes rajzaival - Boldizsár Ildikó keltette életre A fiú, aki varjúvárról álmodott című művével.
Az életrajzi sorozat célkitűzése az volt, hogy az 5-8 éves korosztályt meseszerű, mégis hiteles információkat tartalmazó, olvasmányos formában ismertesse meg a magyar művészeti és tudományos élet nagyjaival, valamint közelebb vigye mindazokhoz a neves személyiségekhez, kutatókhoz és művészekhez, akiket a kiadó ajánlója szerint „érdemes példaképül választania a gyerekeknek.”

Kép forrása

A bátor, szabad, alkotó ember
Boldizsár Ildikó író és meseterapeuta története egy megindító mondattal veszi kezdetét: „Minden gyerek álmokkal a szívében születik. Ezek nem csupán olyan álmok, amiket éjszakánként álmodunk, hanem olyanok is, amelyeket későbbi életünk során megvalósítunk.”
A kedves és szemléletes illusztrációkkal ellátott könyv ezektől az első álmoktól vezeti végig kisiskolás olvasóit a leendő építészmester életútján, miközben - „gyereknyelvre lefordítva” - kitekintést nyújt az adott történelmi helyzetre is: az I. világháborúra, majd Trianonra, Erdély határon kívül maradásának okára, valamint arra, hogy a lecsatolás által létrejött körülmények milyen akadályokat gördítettek Kós Károly elé, aki dacolva e nehézségekkel, élete végégig szeretett szülőföldjén maradt. 
A kötetben minden „szükséges” életrajzi adatot megtalálunk. Kós Károly családjáról, a magyar királyi távirdatisztként dolgozó édesapáról, a több nyelven beszélő, művelt édesanyáról. Aztán arról, miként diákoskodott a kolozsvári Református Kollégiumban, amire öregkorában úgy emlékezett, hogy „ott tanulta meg az emberséget, ott lett belőle másokra is odafigyelő, bátor, szabad és alkotó ember.” De a „cseperedő Kós Károlyt” elkísérhetjük a Műegyetemre, majd itáliai tanulmányútjára is. 

Kép forrása

Hű maradt szülőfalvához
A szerző ezután sorra veszi Kós Károly legnevesebb munkáit. Az ismert remekművek mellett hosszabban elidőzve - a gyerekfantáziát valószínűleg leginkább megszólító - legendás Varjúvárnál, amit Kós Károly saját családjának, feleségének és négy gyermekének épített. Szintén bővebben olvashatunk a „mesebeli, elvarázsolt kisvárosnak” ható Állatkertről.
A könyv talán legnagyobb érdeme, hogy a kivételes tehetségű építész mellett alapos képet formál „az emberről” is. Arról, aki élete végéig igyekezett tanulni mindenkitől, s aki lemondva a jól jövedelmező megbízásokról és az Iparművészeti Főiskola professzori székéről, kis székely faluját választotta. 94 éves koráig élt itt, nagy megbecsülésben, kiapadhatatlan erővel munkálkodva az erdélyi irodalom és közélet újjászervezésében; alkotott, írt és tanított.