Egy J. K. Rowling mesekönyv az egyik legjobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk karácsonyra! „Mégis milyen évet írunk?” hangozhat el a kérdés mindenkiben a fenti mondatot olvasva, teljesen jogosan ráadásul, hiszen az elmúlt évtizedekben sok családban a Harry Potter sorozat szinte minden évben megkerülhetetlen kelléke volt karácsonyfa alatti látképnek. Először maga a hét könyv, majd a kiegészítőirományok, majd a franchise többi darabja. Most pedig, amikor már azt hinnénk, hogy Rowling végleg kiszállt a gyermekkönyv bizniszből, itt Az Ickabog.

Kép forrása

De mi fán terem is ez az Ickabog? 
„Akkora, mint két ló. A szeme tűzgolyó. A karmai borotvaélesek. Vigyázz, mert jön az Ickabog…” áll az egyébként kimondottan gyönyörű, smaragdzöld-arany borítóval rendelkező könyv hátoldalán a nem túl informatív, ám annál figyelemfelkeltőbb üzenet. De miféle szörnyeteg is ez az Ickabog? Mielőtt ebbe belemennénk, kezdjük inkább azzal, hogy Rowling most épp melyik zsebéből és miért húzta elő ezt a történetet. A szerző saját elmondása szerint még a Harry Potter könyvek közepette kezdte el megírni Az Ickabog történetét, ám akkor még pusztán rövid esti mesének szánva legkisebb gyermekeinek. A mese épp ezért, valamint Rowling elég szoros időbeosztása miatt, kislánya, Mackenzie unszolásának ellenére sem lett soha rendesen megírva, így továbbra is csak kézzel és néhol géppel írt papírok halmazát alkotta csupán, amelyeknek egyetlen feladata volt, hogy Rowling gyermekeit szórakoztassa. Ezt pedig maximálisan meg is szolgálta, ugyanis minőségéről meglehetősen árulkodó jelző, hogy a már korábban említett Mackenzie-nek, aki tulajdonképpen a világ egyik legismertebb és legjobb történetmesélőjének gyermeke, mindig is Az Ickabog volt a kedvenc meséje. Nem egy akármilyen mezőnyből kellett kiemelkednie tehát a történetnek, így jogosan kaphatjuk fel a fejünket, hogy „vajon mi fán is teremhet ez az Ickabog?” Mielőtt azonban ebbe jobban belemennénk, vizsgáljuk meg, hogy hogy is lett a sok papírra írt keszekusza kézi-jegyzetből végül egy összefüggő és kiadott történet, amely jelenleg is világhódító útját járja. 

Kép forrása

Egyenesen a padlásról
Erre a kérdésre pedig ugyanaz a válasz, mint sajnos 2020-ban majdnem mindenre: a koronavírus. Történt ugyanis, hogy a karantén bevezetése után Rowling megsajnálta azokat a gyermekeket, akik be lettek zárva otthonaikba, és se iskolába nem mehettek, se a barátaikkal nem találkozhattak, így mindenképp szeretett volna valahogy segíteni nekik. Ekkor jutott eszébe a padláson porosodó történet, melyet már gyermekei sem hallottak évek óta. Leporolta tehát a kéziratokat és nekilátott, hogy a szakértő lektori bizottsággal együttműködve (azaz újraolvasta gyermekeinek) egy koherens egésszé rendezze a félelmetes Ickabog történetét. Miután ez megtörtént, még innen is eggyel tovább ment az írónő, ugyanis szerette volna, ha ezen a művön tényleg érzik a gyermekek világszerte, hogy ez nekik készült, ezért egy illusztrációs versenyt hirdetett, amelyben az online ingyenesen elérhető részekhez minden gyermek saját illusztrációt készíthetett. Ezen illusztrációk közül pedig a legjobbak bekerültek a végleges kiadásba. Fontos, hogy itt országonként minden kiadó külön menedzselte le a versenyt, így aki a magyar kiadást olvassa, bizony találkozhat többek között a 10 éves Elekes Zoé, a 10 éves Tamás Panna, vagy a 8 éves Balogh Borbála rajzaival is akár. Sok másik társuk mellett az ő sajátságos illusztrációik is színesebbé, kedvesebbé és szívhezszólóbbá teszik az egyébként is rendkívül szép kiadású művet. Rowling nagylelkűsége azonban még ezen a ponton sem ért véget, ugyanis hivatalossá tette, hogy a könyv teljes szerzői jogdíjbevétele egyenesen azokhoz a nagy-britanniai szervezetekhez vándorol, amelyek a legjobban megsínylették a koronavírust. Ami engem illet, véleményem szerint kevés ennél jobb kezdeményezés lehet a világban. Az Ickabog ugyanis amellett, hogy önmagában is jelentős minőséget képvisel - mint mesekönyv -, számos gyermeknek még pluszban megadta az élményt, hogy rajzaikkal színesíthették meg a művet, valamint nem utolsó sorban a könyv megvásárlásával még mi magunk is jótékony célt szolgálunk. Ilyet és még több ilyet! 

Kép forrása

De beszéljünk most már magáról a könyvről is
Az Ickabog a héber eredetű „Ichabog” névből ered, amelynek jelentése „nincs dicsőség”, vagy „elveszett a dicsőség”. Ennek a motívumnak pedig rendkívül fontos jelentősége van az egész műben. A történet egyébként egy kitalált világban, Duskáldiában játszódik, ami rendkívül híres az elképesztően ínycsiklandozó süteményeiről, fantasztikus sajtjairól, fenséges kolbászairól, valamint csodálatos borairól. Duskáldia népe békében, bőségben és boldogságban él, miközben a trónon egy kackiás bajusszal rendelkező király ül. 
Duskáldia tehát egy csodálatos hely, leszámítva persze a ködös északi részt, Lápföldét, ahol nemcsak, hogy soványak a birkák és szegények az emberek, de egy régi mese szerint a szörnyűséges Ickabog is él. Azt persze minden egyes duskáldiai lakos tudja, hogy az Ickabog csak egy mese, ami pusztán arra szolgál, hogy a rossz gyerekeket ijesztgessék vele, a szörny valójában nem létezik. Ezeknek a történeteknek azonban néha megvan az a furcsa tulajdonságuk, hogy néha mégis önálló életre kelnek, és hamar megmutatják, hogy bizony az általános közvélemény sem egy olyan szilárd dolog, mint amilyennek elsőre hinnénk. A mű főszereplője két gyermek, Gréta és Berci, akik egy nem mindennapi kalandba sodródnak bele, ami az egész királyságra nagy hatással lesz. 
Rowling könyve bár gyerekeknek íródott, de az idősebb korosztály számára is tartogat egy olyan mélyebb réteget, ami meg tudja ragadni az érdeklődésüket. A mű olyan kérdéseket boncolgat, hogy például mit árulnak el rólunk a saját magunk által megidézett szörnyek, mennyire törékeny a felszínes boldogság, vagy hogy mi kell ahhoz, hogy az emberek hitelt adjanak nyilvánvaló hazugságoknak, sőt, ki is álljanak ezek mellett. A könyv egyik elképesztő ereje, hogy számos olyan helyzetet mutat be, amik képesek arra, hogy még a felnőtt olvasóból is mély érzelmeket váltsanak ki. Ez pedig rendkívül fontos, hiszen hatalmas erénye tud lenni egy mesekönyvnek, ha a szülő is élvezi miközben felolvas belőle gyermekének. Ezt pedig az Ickabog maximálisan hozza! 
Mindezek ellenére rendkívül fontos azonban leszögezni: Az Ickabog egy mesekönyv. Aki tehát úgy ül le elolvasni, hogy Tolkien-féle tájleírásokra, Oscar Wilde szintű karakterfejlődésre, valamint Cyrano de Bergeracot megszégyenítő lírai nyelvezetre számít, az valószínűleg csalódni fog. Mindenki másnak azonban érdemes adni a műnek egy esélyt.
Mindent egybevetve tehát: bár Roxfort kapui végleg bezáródni látszanak, Duskáldia is egy varázslatos hely.