Nem lehet tudni, hogy kiből lesz diktátor. Az emberi sors eme furcsa kiteljesedése mindig akkor válik a közönség számára világossá, amikor már megtörténik a baj. Kerékgyártó István Szeretett gazdám – avagy Egy vezér ifjúkora című új regénye egy jellegzetes 20. századi közép-kelet európai történet, melynek részletei azonosságot mutatnak a valósággal. Luko Voditi 1970-es évektől az 1990-es évekig tartó sztorija a vidéki kis faluból a politika legfelső köreibe vezető utat és az afölötti diktátori régiókat festi le, magával ragadóan érzékletes módon. 

Kép forrása

Egységes régió
Amikor egy magyar író a szocializmusról vagy akár az azt követő vadkapitalizmusról ír, akkor hajlamos nemcsak a magyarországi viszonyok alapján szétteríteni a történetet, így inkább amolyan közép-kelet európai históriák születnek. Persze ma, amikor vannak V4 országok, akkor már tudjuk jól, hogy errefelé a történelem és a geopolitikai adottságok okán tényleg meghatározó az a huzat, mely át- meg átfúj az egyes országokon, mit sem törődve a térképeken található határvonalakkal – ez egy múltjában, jelenében és jövőjében egységes régió. Kerékgyártó István Szeretett gazdám – avagy Egy vezér ifjúkora című új regényével is valami ilyesmire apellál, amikor egy meg nem nevezett ország lakójának történetét meséli el. 

Kép forrása

Egy disznó szemszögéből
Az író az 1970-es évek kissé unalmas, apatikus időszakából indítja a sztorit, amikor Luko Voditi még csak egy sehonnai falucskában éli gyermekként mindennapjait. A kiadó több dologgal is „fenyegetőzik” a regény kapcsán, így azzal, hogy Kerékgyártó ezen munkája egy „fejlődésregény, társadalmi tabló, félig disztópikus, félig régiónk közelmúltjának érzékletes leírása, a hatalmi függések patológiájának lélektani elemzése”, de aztán végül odanyesi, hogy ez tulajdonképpen egy egyszerűen „sodróan izgalmas olvasmány.” Az pedig egy különös írói megoldás, hogy a regény narrátora egy disznó, aki a főhőst már gyerekkorától ismerte. 
A mű közel két évtizedet ölel át, melynek során egy, az irodalomtörténetből azért nem olyan ismeretlen, tipikus karrierhistóriát ismerhet meg az olvasó. Luko Voditi először még csak egy vidéki gyerek, aki felcseperedve egyre nagyobb becsvággyal keblében tör minél magasabbra, míg végül a politika legfelső polcaira is felkerül, hogy ott aztán diktátorrá válhasson. Története ilyen formán a szocializmus tunya és „maffiozorikus” rendszerének tündöklése és bukása, majd az azt követő úgynevezett rendszerváltás, rendszerváltozás, avagy „gengszterváltás” (Fábry után szabadon) valóban arcpirítóan élethű és részletes leírása. 

Kép forrása

Ki lehet a diktátor?
A kötet már most számos cikket és interjút megélt, a kritikusok és könyvszakmával foglalkozó elemzők, újságírók sorra faggatják Kerékgyártó István a valósággal való esetleges áthallásokról, de az író jól állja az ostromot, és nem megy bele ezekbe a csapdákba, a regény olvasóira bízza ezeket a megfejtéseket. Egy ponton így beszél új művéről: „A hősömnek egyre több lehetősége lesz a földi gyönyörök megszerzésére, szép nők, gasztronómiai élvezetek, drága ruhák, utazások… igazi hedonistává válik. De rá kell jönnie, hogy ezt a nép felé nem okos mutatni, mert az efféle költekezés népszerűtlenné teheti a tömegek előtt, így lemond ezek egy részéről. Közben arra is rájön, hogy neki a legnagyobb gyönyört a politikai intrikák, ellenfelei legyőzése, megalázása okozza. A hatalom édesebb lesz számára a legszebb nőnél, a legfinomabb Beluga kaviárnál is. Az igazi élvezet neki a korlátlan hatalom lesz.”