Nemcsak a divatdiktátorok korát éljük, de manapság akár azt is mondhatnánk, divat lett diktátornak lenni, illetve divatos lett a diktátorokkal kapcsolatban sok minden. Az egyik ilyen tendenciózus vonal képviselője kétségkívül az észak-koreai akarnok, Kim Dzsongun, akinek pojácasága, bárdolatlansága és vérszomjas szadizmusa ugyanolyan hírhedt, mint ostobácska haja és terebélyes hájrétege. A nevével megcímzett kötetet Anna Fifield, Távol-Kelet szakértő amerikai újságíró jegyzi.

Kép forrása

Diktátorkultusz
Pár éve már írtam egy Adolf Hitler életét és pályafutását taglaló könyv ajánlójában, hogy a rémtetteiről, tömeggyilkosságáról elhíresült diktátornak még most is hatalmas kultusza van, hiszen nevével szinte biztosan nagy tételben lehet eladni szinte bármit. Most egy kicsit kibővíthetjük a kört és kimondhatjuk, hogy mindez tulajdonképpen a történelem összes véreskezű vezérére igaz. Az pedig tovább fokozhatja a sikert, hogy ha az adott mű egy még jelenleg is élő diktátorról szól. Anna Fifield jó lóra tett tehát, amikor megírta az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun életéről és titkairól szóló könyvet.A külsőre is visszataszítónak mondható manusz ugyanis rendszeresen szerepel a külpolitikai hírekben ugyanúgy, mint a bulvárrovatokban. Hol egy döbbenetes női túlrajongás pikáns jelenete fókuszában, hol egy tömeges és rendszeres nemi erőszak főszereplőjeként, hol egy hirtelen ötlettől vezérelt szadista kínzás és/vagy kivégzés kitalálójaként hallhatunk a Kimről. Fifield nem elégedett meg ezekkel az egyszerre meg- és meg nem erősített információkra épülő hírekkel, és összerakott egy jó vastag könyvet a koreai Néróról. 

Kép forrása

A Nagy Utód születése
A huszonötmillió észak-korainak ajánlott kiadvány egészen a kis Kimtől indul, amikor még – talán – nem volt olyan suttyó, hogy embereket irtson ki, és bájos, gügye fiúcskaként nevelkedett jóapja, Kim Ir Szen véres AK47-ének árnyékában. És igen, az öreg Kim tudta, hogy mi a jövő, mármint annak a brutális kommunizmusnak a jövője, amit klánjával együtt megvalósított. Úgy látta, hogy jobb, ha ebből az általa lebutított országból egyenesen Svájcba küldi az ifjú Kim-et, hogy egy ottani főiskolán okosodjon. Az első fejezetekben ezekről az évekről olvashatunk, de rögtön ezután jön a Kim-klán öröklődés-tanának megvalósítása, a kihalálos alapon működő hatalmi tébolyda rendszerének továbbműködtetése, és a Nagy Utód manifesztálódása, realizálódása. Apja halála után Kim Dzsongun vált a nép első számú vezetőjévé és emlékszünk, hogy trónra lépésekor a nyugati sajtó még olyan halovány reményekkel élt, mint az esetleges országnyitás, illetve a demokratizálódás esélye. Aztán ez a remény elég gyorsan elpárolgott, s maradt az apjáéhoz közel hasonló államterror, tömeges szegénység és országos elbutítás á lá 1984. 

Kép forrása

Kulisszák mögött
A kötet sorra veszi Kim Dzsongun hatalmi struktúrája felépítésének minden mozzanatát, illetve azt, hogy valójában mit is jelent a nagyvezér „Inkább féljenek, mint szeressenek” életfilozófiája a gyakorlatban. A szerző ugyancsak kitér a legkülönfélébb, többszörösen ellenőrzött információk alapján megrajzolt képre, mely a féktelen luxusban élő diktátor mindennapjait ábrázolja, illetve jó pár oldalt szentel Kim Dzsongun furmányos, kiismerhetetlen külpolitikájára és fegyverkezési versenyt imitáló intézkedéseire, provokációira. Ebben különösen nagy szerepet kapott a Donald Trumppal folytatott 2018-as szingapúri csúcstalálkozó, melynek értékelése ugyan már lecsengett, de Fifield mint szakújságíró a két fél politikai és diplomáciai kulisszái mögé is betekintést enged.