A rendkívül mutatós, szép és egyedi kivitelezésű, ugyanakkor kifejezetten vaskos gasztro-irodalmi kötetet kézben fogva már hatalmas élményt jelent. A körültekintően megalkotott küllem egy páratlan és egyedi belső tartalmat rejt. Olyannyira, hogy annak olvasásakor még az is megéhezik, aki előtte jól belakott. A Nyelv babérral című antológia egy autentikus receptkönyvvel kiegészítve azzal a céllal készült el a Petőfi Irodalmi Múzeum szakemberei által, hogy bemutassa, miképp jelenik meg a gasztronómia a magyar irodalomban. A különleges kötetről a szerkesztő Szilágyi Judittal beszélgettünk.

Kép forrása

- Mennyi ideig készült a Nyelv babérral című antológia?

- A munka kezdete 2015-ig, vagy talán még korábbra is visszanyúlik. A Petőfi Irodalmi Múzeumban 2016-ban volt egy Írói fogások című kiállítás, mely a gasztronómia és az irodalom kapcsolatáról szólt. Tulajdonképpen az antológia szövegeinek gyűjtése ekkor kezdődött, és a múzeum szinte minden munkatársa részt vett benne. A gyűjtés, csoportosítás után a kötetbe rendezés feladata jött, melyet Nagy Ágnes társszerkesztővel, együtt végeztünk el. 

- Milyen elképzelés szerint állt össze a könyv, melyben az irodalmi szövegeken és recepteken túl sok irodalomtörténeti fotó és a magyar irodalom nagy alakjaihoz köthető konyhai, étkező eszközök kiállítás tárgyfotói is megtalálhatók?

- Ez a kiadvány elsősorban egy szépirodalmi antológia. Tehát hiányoznak belőle azok az irodalomtörténeti kis színesek, melyek arról szólnak, hogy például mi volt Móricz Zsigmond kedvenc étele vagy, hogy hogyan szerette Krúdy Gyula a főtt marhahúst vagy, hogy milyen az igazi Jókai bableves. A mi összeállításunk arról szól, hogy a gasztronómia hogyan jelenik meg a szépirodalomban, azt akartuk bemutatni, hogy irodalmi és poétikai szempontból mire jó a gasztronómia. Nem nagyon volt prekoncepciónk, abban bíztunk, hogy gyűjtés közben majd az egész nagy anyag rendezni magát. Így is történt: a szövegek elkezdtek csoportosulni, és megmutatkoztak sűrűsödési pontok, kialakultak a későbbi tematikus egységek. Kiderült például, hogy milyen fontos szerepe van az ételeknek a szakralitás szempontjából. A kenyér talán a legerősebb étel-metafora, az élet, de tágabban a szentség szimbóluma is. A keresztény kultúrkörben hasonlóan erős ételszimbólum a bárány vagy a hal, különösen erősen utalnak Jézus áldozatára, ha ezeket pénteken fogyasztják. De tovább lépve: a szereplők nemzeti identitására is lehet következtetni az ételek összetevőiből, elkészítésének és elfogyasztásának módjából. Az antológiában szereplő szövegek, az étkezések, az ételek leírásai nyilván dokumentumként is olvashatók a kor gasztronómiájára vonatkozóan, mely a kultúrtörténészek számára is forrásértékű lehet. Ha valaki pirospaprikás húst eszik, például gulyást vagy pörköltet, akkor az elég markánsan magyar, magyaros ételt fogyaszt, de ugyancsak erős magyaros jelleget képvisel káposzta, bár ennek nemzeti hovatartozása már bonyolultabb.

- Mely tematikák alapján csoportosultak végül ezek a szövegek?

- Volt még egy olyan téma is, amely férfi és nő szempontjából vizsgálta, hogy ki, hogyan főz, vagy hogy mennyire erotikus jelenség egy közös étkezés. Ugyancsak jól működik irodalmi szempontból, hogy az étkezést, az ételeket kommunikációs eszközként, kommunikációs csatornaként vizsgáljuk, hiszen nem mindegy például, hogy mivel várnak egy vendéget. Szabó Magda Az ajtó című művében Emerenc, amikor vendégét várja, őrült nagy ebédet főz, majd, amikor az nem érkezik meg, az egészet megeteti a kutyával. Az étellel, az étkezéssel kapcsolatban sokféle más jelentés is elképzelhető. Az utolsó fejezet az étkezés és a halál összefüggéseit járja körbe. És bár ez így elsőre elég paradox, de az étel miatt meg lehet halni, mint például Móricz híres, Tragédia című elbeszélésének főhőse, Kis János, aki megfullad a behabzsolt ételtől. Másoknál a halál, mint az étellé levés aktusává válik témává, mint Pilinszky írja a Halak a hálóban című versében: „…és étek leszünk egy hatalmas halász asztalán.” Ez is benne van tehát a könyvben, az élet vége, az élet körforgása. Az egész tematikáról elmondható, hogy kiapadhatatlan, nagyon sok magyar író, költő használja az étel, az étkezés témáját.

- A kötet utószavát Cserna Szabó András írta, aki egy ponton arról ír, hogy egyrészt virágzik a gasztro-irodalom, ugyanakkor más nemzetekkel ellentétben a magyar irodalomnak nem része a gasztronómia. Nincs ebben ellentmondás? Hiszen a Nyelv babérral pontosan e fentieknek a cáfolata.

- Nem látok ebben ellentmondást. Amikor Cserna Szabó András a gasztronómia történetéről beszél, akkor egy olyan szaktudományról beszél, mely Magyarországon valóban nem létezik viszont az is érdekes, hogy ezt a fehér foltot leginkább írók, költők próbálják eltüntetni Így például Cserna Szabó, Fehér Béla vagy Szécsi Noémi végzett el ilyen alapkutatásokat. Irodalmunkban a gasztronómiával talán Mikszáth foglalkozott először tudatosan a magyar konyháról írott fontos tanulmányában. Hasonló összegző munkát írt Jókai is, akinek műveiben is nyoma van alapos gasztronómiai ismereteinek. Ezzel együtt a 20. század elejéig kell várni, egy Krúdynak kell jönnie ahhoz, hogy berobbanhasson az irodalomban a konyhaművészet témája. Ezután sorban jönnek mások, például Móricz, akinél nagyon sok írásában központi szerep jut az ételeknek és ahogy közeledünk a mához, a huszadik század végén, az ezredfordulón lesznek már igazán sokan, akik gasztronómiáról írnak műveikben. Mindenképp ki kell emelni Bächer Iván vagy Váncsa István gasztroirodalmi munkásságát, vagy Petri György és Aczél Géza receptverseit és tervezett, illetve megírt szakácskönyveit. Fontosak Parti Nagy Lajos gasztro-tematikájú könyvei, vagy Gerlóczy Márton, Esze Dóra, Szécsi Noémi, Ugron Zsolna, Rubin Eszter regényei is. 
- Említsük meg a kötet, mint egy kifejezetten elegáns és rendkívüli kivitelését végző szakemberek nevét, illetve a szépirodalmi tartalom mellett lévő más részeket is.
- Ez gyakorlatilag egy különleges könyvtárgy, melynek tervezői Bieder Anikó és Gelsei Balázs voltak. A könyvben található fényképek, illetve a konyhaművészettel összefüggő relikviatárgyak többsége is a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből származnak. Egy külön, kisebb formátumú kiadványban mellékeltünk olyan szépirodalmi szövegeket, amelyek valóban elkészíthető, megfőzhető, megsüthető recepteket tartalmaznak. Ilyen például Kaffka Margit diós süteménye, melyet az írónő háztartási füzetéből idézünk. Egyébként ezt a receptet már többen elkészítették, és fotóját meg is osztották a múzeum Facebook-oldalán. 
- Remélhetőleg az interjú olvasása után nem csak étvágya jön meg az embereknek, de bizonyára sokan a könyvet is szeretnék majd megvásárolni. Hol lehet ezt megtenni?
- A mostani helyzetben egyelőre online lehet csak megrendelni a Petőfi Irodalmi Múzeumtól, később pedig természetesen a különböző könyvterjesztők boltjaiban is kapható lesz.