Valószínűleg már most könyvritkaságnak számít a Petőfi Irodalmi Múzeum által kiadott Nyelv babérral című antológia, mely mind küllemében, mind pedig tartalmában a magyar könyvkiadás egyik legkülönlegesebb kincse. A kifejezetten gusztusos kiadvány olyan ínyenceknek való, akik a magyar irodalom feltétlen hívei és a hasukat is szeretik. A pazar kötetben ételekről szóló prózai és lírai szemelvények, gazdagon megrakott asztal (hogy nézni is tereh) körül ülő irodalmi alakok fotói, és egy külön kis füzetben a leghíresebb írók legelterjettebb saját komponálású receptleírásai találhatók.

Kép forrása

Patinás páros 
Már az elején egy jó tanács a Nyelv babérral című kötet forgatásához: étvágyat fog csinálni, és ez akkor is így lesz, hogy ha a Kedves Olvasónak történetesen már teli van a bendője. A Szilágyi Judit szerkesztő és Nagy Ágnes társszerkesztő által összeállított vaskos kötet valójában két részből áll (ez fizikailag is kettő darabot jelent), a képes-szöveges antológia maga a csoda, de mellette ott van egy kisebb, de annál ínycsiklandóbb csodaság: a receptúra kiskötet. A páros patinás kivitelezéséért Bieder Anikó és Gelsei Balázs tervezők a felelősek, és bátran állíthatom, hogy négyük munkája így kifejezetten magasra tette a lécet a magyar könyvkészítők színterén. 

Kép forrása

A külcsín

Az egyedülálló megoldásokat alkalmazó kiadvány egyik szembetűnő tulajdonsága, hogy az antológia kellemesen sprőd tapintású, finom mályva színű borítója mögött egy újabb, tekintélyt parancsoló méregzöld színű borító található, úgy, mintha az első fedőrész egy mértéktartó elegáns díszcsomagolása lenne (a mályva a marhanyelv, a zöld a babér színe). A belső fedőlapokat és a közel 440 darabos laptömeget összefogó szépen fűzött gerincrész mögé nem került rá a megszokott borítás, az alkotók látni hagyták a fonálkötések és papírlap egységek egybeszerkesztett harmonikus rendjét, mely így egy miniatűr könyvállványhoz hasonlít.  Az pedig az én könyvekkel kapcsolatos frottír-perverziómnak legyen betudható, hogy a könyv kettős borítójára helyezett dombormintás szövegkiemelés, a porózus anyag simogatásán túl is plusz élvezeti értékkel bír. Ki kell még emelnem a könyvvilág arisztokratikus rangjelzésének számító, a kötetbe fűzött, ékes könyvjelző szalagot is, vagyis ez esetben kettőt, egy ugyancsak méregzöld és egy világoszöld színűt. 

Kép forrása

Szügyig a szaftban
A Nyelv babérral című antológia valóban lenyűgöző gyűjteménye a magyar konyhaművészet és az irodalomtörténet találkozásának. Mindezt a könyv készítői megspékelték egy muzeológiai igényességgel, melynek eredményeképpen az egyes oldalakon a Petőfi Irodalmi Múzeum gasztro-kulturális gyűjteményei is felvonulnak. E részekben láthatjuk neves íróink, költőink híres és kedvelt, sokat használt konyhai eszközeit, edényeit, vagy a szép vagy éppen különös kinézetű csészéit, poharait. Ritkaságszámba menően tartalmazza a magyar irodalomtörténet elmúlt évszázadainak legjelentősebb, legjobb és nem feltétlenül minden esetben legismertebb prózai és verses műveit, vagy azok kiemelt részeit. A több, mint háromszáz különböző mű egészben vagy részben szereplése egységes kánonban zengi a magyar tápcsatornakultusz évszázadokra visszanyúló, de ez esetben főként a tizenkilencedik, huszadik és huszonegyedik századból való hozsannáit. A könyvhöz Cserna-Szabó András író fogalmazott meg utószót, mely többek között ezt írja: „Bevallottan beles nemzet vagyunk, az irodalmunk is szügyig jár a szaftban, ám mindeközben nálunk az étel nem lett „kultúrtárgy”, a gasztronómia nem lett része a civilizációnknak, ahogy ez mondjuk az olaszoknál, a franciáknál, spanyoloknál teljesen természetes. (…) Ebből a kötetből kiderül, mennyire fontos része a magyar irodalomnak a gasztronómia. Ha viszont a magyar kultúra történetének is fontos része lehetne a magyar gasztronómia története (s annak egy alfiókja lehetne a kulinária és az irodalom kapcsolata), akkor ez minden bizonnyal sokat segítene a gasztronómiának abban, hogy kikerüljön mai szánalmas és lenézett helyzetéből.”
Sajnos a kötet egyelőre nehezen beszerezhető. Online (még) nem kapható, de a vesztegzár feloldása után a PIM boltjában megvásárolható lesz. Jó hír azonban, hogy állítólag az Írók Boltjában van belőle néhány darab.