A terror hétköznapjai - A kádári megtorlás, 1956-1963 című könyv újabb lépés arra, hogy a lehető legszélesebb körben legyenek ismertek a kommunista diktatúra legnagyobb bűnei. Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa és főigazgatója első olyan könyvét vehetjük kezünkbe, melynek ő az egyedüli szerzője. A kiadvány egy fajta mementó azoknak, akik valamilyen bizarr oknál fogva még mindig romantikus érzelmekkel adóznak a Kádár-korszak előtt. A többiek meg úgy is tudják.

Kép forrása

Nem különb

Amikor a Kádár-korszak szóba kerül, részben valahogy mindig belevegyül a „kár, hogy elmúlt, mert volt abban jó is” típusú sajnálkozás is, még akkor is, ha egyébként inkább negatívan ítélik meg. Mintha ennyi évvel a vége, illetve még annyi évvel az eleje után nem tudnánk, hogy Kádár János Rákosi Mátyás szelíden mosolygós változata volt, aki ugyanúgy, ha nem különb módon gyilkolt, és nem áttételesen, szimbolikusan, közvetve, hanem direkt módon, pribékjei, hóhérai által.

Kép forrása

Részletgazdag alkotás
Mikó Zsuzsanna A terror hétköznapjai – A kádári megtorlás 1956-1963 című dokumentumkönyve nagy hangsúlyt fektet az 1956-os forradalomban résztvevők ellen indított koncepciós perekre, a halálos ítéletekre, az életfogytiglani és sokéves börtönbüntetésekre, illetve az elítéltek családjait ért hosszú éveken át tartó nyomásgyakorlásra, az ellehetetlenítés történeteire. A szerző rámutat arra is, hogy bár az 56-os forradalom kifejezetten nagy figyelmet kapott az elmúlt években, s a rendszerváltás utáni évtizedek egyre-másra tárták fel a forradalom előzményeinek és napjainak sok ezer részletét, de a forradalom leverése utáni megtorlás időszaka talán eddig kevesebbszer került a történészek, a politikusok, a művészek és így a közönség fókuszába. Az ekként hiánypótló kötetben feszes dokumentarista elvárásnak megfelelve sorakoznak a forradalomban részt vett és ezért letartóztatottak peranyagainak végkifejletei. 

Kép forrása

Segítség nélkül
A könyv egyik különleges része, amikor a Magyarországot nemzetközi fórumokon, így például az ENSZ keretein belül is kielemző folyamatnak vetették alá. Utólag is megállapítható, hogy milyen sajnálatos, hogy miként sem a második világháború, sem az 1956-os forradalom idején, úgy ebben a megtorlást hozó korszakban sem sietett egyetlen ország és szervezet a magyarok segítségére a terrorállamot fenntartó diktátorok ellen. A hivatalos dokumentumok mellett a könyvben megtalálhatók az elítéltek családjaival kapcsolatos dokumentumok, levelek, kérvények hosszú sora is. Mikó Zsuzsanna kötetéről egy helyen kritikusa így fogalmaz: „nem egy könnyed olvasmány. Adat-gazdag, részletező szakkönyv, amely mégis a közölt személyes kérvények, a korhangulatát nagyszerűen idéző fotók, s talán a téma időbeli közelsége miatt az a könyv, amit nemcsak a könyvtárban egy kutatáskor érdemes kinyitni, hanem jó szabadidőnkben is olvasgatni.”