Kilencven éve, 1929-ben jelent meg Erich Maria Remarque háborúellenes műve, a Nyugaton a helyzet változatlan. A könyv hatalmas sikert aratott. Könyörtelenül tárja fel a front legembertelenebb körülményeit, melyben az éhínség, a sebesülések, a patkányok és a betegségek legalább annyira veszélyes ellenségeknek bizonyulnak, mint a szemben álló hadsereg. 

Kép forrása

A háború szörnyűségei
Erich Maria Remarque tizenhat évesen kezdett el írni, írt esszéket és versek is, sőt egy regénnyel is megpróbálkozott. Tizennyolc éves volt, amikor besorozták katonának. 1917. június 12-én a nyugati frontra került, ahol július 31-én bal lábát, jobb kezét, illetve a nyakát repeszdarabok sebesítették meg, aminek következményeként katonai kórházba került, a háború végéig pedig ott is maradt. Miután leszerelt volt könyvtáros, üzletember, tanár, újságíró és szerkesztő is. 
Első műveiben az I. világháború szörnyűségeit és következményeit írja le a katonák szempontjából, a front embertelen körülményeitől kezdve a hazatérésig minden megpróbáltatás benne van regényeiben. 

Kép forrása

Szemben a nácikkal
Későbbi témái az 1930-as évek és a II. világháború alatti emigráció nehézségei, megpróbáltatásai és a koncentrációs táborok mindennapjai. Ezekben a megrendítő regényekben a nácizmus és fasizmus áldozatainak szenvedéseit írta le, de szinte mindegyik művében fontos helyet kap a szerelem, amely melegséget és reményt nyújt a kétségbeejtő élethelyzetekben. 
Hitler hatalomra jutásakor az író műveit nemzet- és becsületellenesnek minősítették és nyilvánosan elégették, az íróról pedig elterjesztették, hogy nem is vett részt az első világháborúban, hogy zsidó származású, valamint azt, hogy a neve nem Remarque, hanem Kramer (ennek fordított olvasata a Remark). Mindez persze náci koholmány volt, de propagandagépezetük hatásos volt, ezért  Remarque 1933-ban Svájcba emigrált, 1938-ban még a német állampolgárságát is bevonták. 

Kép forrása

Filmre vitt regények
Remarque azon kevés író közé tartozik, akinek művei már a megjelenésükkor sikert arattak. A Nyugaton a helyzet változatlan olyan mélységben, könyörtelenül és ténylegesen merült bele a háború poklába, amit az olvasók azt megelőzően nem tapasztalhattak. A művet a következő évben már meg is filmesítették, ami szintén hasonló sikert ért el dokumentarista ábrázolása miatt. Az 1979-es adaptáció szintén jól sikerült, továbbra is megmaradtak a realitás talaján, a főbb szerepekben pedig olyan színészek szerepeltek, mint Ernest Borgnine vagy Donald Pleasence. Az 1945-ben íródott A diadalív árnyékában már a két világháború közé kalauzol el minket, és elsősorban az emigránsok életképével foglalkozik az akkori sanyarú és bizonytalan világban. A krimijellegű műben is szikáran és szigorúan, sokszor lemondóan bánik a szerző a szereplőkkel és a történettel, a végkifejlet pedig, a többi művéhez hasonlóan nem kecsegtet sok jóval. Természetesen ez sem kerülhette el a megfilmesítést, a főszerepet a zseniális Sir Anthony Hopkins alakítja, akinek játékára panasz nem lehet, ahogyan a film is egészen jól sikerült. 
Remarque-ról ugyan nem mondhatjuk el, hogy nagyon termékeny lett volna, de minden művének értéke és súlya van. Művei hazánkban is megjelentek, illetve újra és újra megjelennek, így mi is bármikor részesei lehetünk egy száz évvel ezelőtti világnak, és nagy szerencsénknek tudhatjuk be, hogy nem kellett akkor élnünk.