Egymást érik a hétköznapi olvasó rumlis életét helyre tenni kívánó megmondóemberek könyveinek kiadásai. Beth Kempton valahogy mégis kitűnik a kétes összetételű áradatból, most nálunk megjelent Wabi Sabi – Útmutató a belső békéhez című könyve kifejezetten élvezetes olvasmány. Ez még akkor is így van, ha egyetlen betűt sem fogadunk meg szavaiból, mivel stílusa másokkal ellentétben nem behízelgően passzív agresszív, hanem egész egyszerűen okos.

Kép forrása

Kreatív és inspiratív
Az pedig csak természetes, hogy ha mákonyos alkonyon a Döner Gyros neonfeliratot egy alkalommal Dörner Györgynek olvastam, akkor a Beth Kempton Wabi Sabi című könyvét elsőre Wasabinak bírtam olvasni. Pedig-pedig. Az évtizedeken át Japánban élt brit szerző az egyszerűségben rejlő szépséget és a szépségben rejlő egyszerűséget, mint esztétikai élményt kínálja a szigetország alap életérzésének, életstílusának számító wabi sabi-ról szóló kötetben. 
Beth Kempton naná, hogy a japán kultúra nagy tisztelője és követője. Természetesen Japán szakot végzett az egyetemen, s második otthonaként tekint Japánra. Volt műsora a japán televízióban, és rendszeresen publikál a keleti filozófiákról. Online is népszerű workshopjainak köszönhetően emberek ezreinek segített rájönni, mi az, ami valóban inspirálja őket, és hogyan élhetnek kreatívabb és teljesebb életet.
Most mindezt nekünk is elmondja. 

Kép forrása

Mélyenszántó és intuitív
Érdekes, hogy Kempton a könyv elején elárulja, hogy maga a kifejezés mennyire lefordíthatatlan angolra (és gondolom más nyelvre is), melynek folyománya, hogy a szó magyarázataként végül is egy komplett írásművet kapunk. 
Az egyszerűségről szóló meglehetősen bonyolult kötetben egy ponton így ír a szerző: „…nem arról van szó, hogy ne használhatnánk fel a wabi sabi fogalmát arra, hogy például otthonunkat az egyszerűség, a természet és a szépség jegyében rendezzük át. Mindezt megtehetjük (…) de ha a wabi sabit csupán egy kívánatos életstílusként vagy lakberendezési trendként könyveljük el, elszalasztjuk a világ e mélyenszántó és intuitív megtapasztalásának a lehetőségét.” Pár oldallal később Kempton tovább feszíti a húrt és felsorol néhány kifejezést, melyeket a leggyakrabban használnak a wabi sabi stílus leírására: „aszimmetrikus, békés, patinás, csiszolatlan, durva, egyszerű, feltűnésmentes, finom, hangulatos, rusztikus, szabálytalan és szerény”, hogy csak néhányat idézzünk. 

Kép forrása

A nyers, egyszerű szépség
És, ha már idézet, ide biggyesztem a kiadói ajánló néhány mondatát is, a teljesség kedvéért: „A zenben gyökerező wabi sabi bölcsessége különösen fontos a modern korban, amikor folyamatosan keressük az élet anyagi világon túlmutató értelmét és belső békénket.
A wabi sabi a maga évezredes bölcsességével segít lelassítani, és megmutatja, hogyan kapcsolódhatunk újra a természethez. Legyen szó az évszakok váltakozásban való gyönyörködésről, a hívogató otthon megteremtéséről vagy akár a méltósággal teli öregedésről, ez az ősi japán megközelítés és a könyvben található gyakorlati tanácsok segítenek, hogy tökéletesen tökéletlen életünk örömteli és tartalmas legyen.”
A könyv tehát újra a külsők mentén átrendezendő belső elméletét és gyakorlatát mutatja be, valahol nagyon is hasonlóan ahhoz, ahogy többek mellett tették ezt a skandináv hygge-stílus, hygge műfaj mibenlétéről fogalmazók. S mire a kötet végére érünk, rájövünk, hogy nagyon úgy tűnik, hogy eddig mindent rosszul csináltunk az életünkben azzal a sok színes kacattal, amivel körülvettük magunkat. Ugyanakkor, ha követjük a wabi sabi oszcillálását, akkor megkapjuk azt a harmonikus mindent, melyről maga Kempton is bevallja, hogy a tökéletlenen és nyers, egyszerű szépségen alapul. Hádzsime!