Világirodalmat olvasni, akár prózában, akár lírában üdítő tevékenység, hiszen nagy eséllyel valami új, már-már egzotikus élményben lehet részünk. 
Minden kultúrának saját hangja, saját irodalmi hagyománya van. Másképp viszonyul a művészethez, más témákat használ és más módon szólal meg. Ezért külön öröm, hogy a Magvető kiadó kortárs lírával foglalkozó Időmérték sorozatában olyan külföldi szerzőket találunk, mint a portugál Al Berto vagy a kanadai Anne Carson. A sorozatban 2018-ban jelent Guillaume Métayer francia költő Türelemüveg című kötete.

Kép forrása

Fordító és fordították
Guillaume Métayer 1972-ben született Párizsban. Költő, műfordító, klasszika-filológus, irodalom és filozófiatörténész, aki jelenleg a Sorbonne egyetemen tanít. Érdekesség, hogy a szerző számos magyar költőt fordított franciára. Kemény István verseivel kezdte, akivel több éves jó barátságot ápol. De fordított Imreh Andrást, Orcsik Rolandot, Turi Tímeát, legutóbb pedig Tóth Krisztina Vonalkód című regényét. A magyar klasszikusok sem állnak tőle távol, hiszen Petőfi, Krúdy és József Attila szövegeit is tolmácsolta Franciaország felé. Métayernak élő kapcsolata van Magyarországgal, a magyar kultúrával így külön izgalmas élmény, ha valamilyen hazai utalást találunk egyik vagy másik művében. 

Kép forrása

Az eredeti és a fordítás 
A Türelemüveg Métayer válogatott műveit tartalmazza. Találhatunk benne prózaverseket, szonetteket és néhány prózai alkotást is. A fordítói munkát Tóth Krisztina, Imreh András, Kemény István és Lackfi János végezték. A szerző a Műútnak adott interjújában elárulta, hogy néhány szövegnél azt érezte, talán erősebb a magyar fordítás, mint az eredeti. Hozzátette azonban, hogy ezt az érzést természetesen befolyásolhatja az, hogy kifejezetten kedveli a fordítók stílusát.  
Fontos megjegyezni, hogy a francia költő gyakran nyúl a francia közélet és kultúra témáihoz, így előfordul, hogy egy versnek többször neki kell futnia az olvasónak, esetleg utána kell keresnie a használt fogalom hátterének, hogy pontos képet kapjon a szövegről és érezze annak teljes súlyát. Métayer a műútnak adott interjújában a következőképp vélekedett erről: „Persze minden fordításban vannak finomságok, amikről le kell mondania a fordítónak, egyes reáliák valóban elvesztek. De talán jobb, hogy jelentésnüanszok tűntek el, mintha a költőiség rovására ment volna a túlmagyarázás.”

Kép forrása

Kellemes séta Párizsban
A könyvet és a szövegeket egyaránt feszíti valamiféle kettősség. Rendkívül összetett és sokoldalú válogatás: találunk benne könnyed verseket hétköznapi helyzetekről, ugyanakkor jelen vannak a súlyos, filozófiai költemények is. A versek egyszerre tisztelik és folytatják a francia költészet hagyományait, de a posztmodern líra stílusjegyeit is magukban hordozzák. Ahogyan az utószóban is olvashatjuk a kötet gerincét képezik a költő szonettjei, amik magával ragadó élményt nyújtanak. Ezek a szövegek különös humort használva kicsavarják, szórakoztatóvá teszik a leghétköznapibb élményeket és élhetővé teszik a nehéz filozófiai kérdéseket is. Kellemes olvasni a számtalan utalást Párizzsal kapcsolatban, így a versekben elmerülve úgy érezhetjük, mintha a francia főváros utcáin sétálgatnánk.