„Eckhart egy kristálytiszta gondolkodó, egy összehasonlíthatatlanul erőteljes, plasztikus, eredeti és képalkotó költő és egy vallásos lángelme sajátságos kereszteződése. Tanításai, amelyeket halála után a Szentszék kiátkozott, minden misztikus okoskodás summáját teremtik meg. Magától értetődő, hogy agnosztikus.” Mindezt E. Friedell írta Meister Eckhartról, a 13. században élt domonkos-rendi szerzetesről. Az ellentmondásos atyafi harminc prédikációját Schneller István szerkesztett egy kötetbe, Válogatott prédikációk címmel.

Kép forrása

Fölényes szavak
Eckhart mester Válogatott prédikációk című könyvét az Andrássy úti Írók Boltjában fedeztem föl. Éppen ráértem, leültem vele a felkínált székbe és olvasgatni kezdtem. Az elmúlt években több vallási témájú konferencián is voltam, ezek némelyikén hallottam, ahogy az előadók ilyen-olyan összefüggésben emlegetik, idézik Meister Eckhartot. Nos, akkor itt az idő, gondoltam, hogy magam is elmélyedjek a mester írásaiban. Akkor ott nem vettem meg a kötetet, és visszatérve végvárnak számító városomba, az ottani könyvesboltban próbáltam megrendelni a könyvet, de közölték, hogy sehol se kapható. Így voltam kénytelen visszatéri az Írók Boltjába, ahol mondtam is az eladónak, hogy „képzelje, Eckhart mester könyve csak önöknél kapható az egész országban”, mire a figura fölényesen csak annyit mondott, hogy „tudjuk, mi ebből élünk”. 

Kép forrása

Egy Eckhart-rajongó
A dolog nem volna érdekes, ha meglepetésemre nem ez a fölényesség folytatódott volna a könyvben is, melynek első húsz oldalán csupán az derült ki, hogy a szerkesztő, fordító, tanulmányíró, Schneller István hatalmas Eckhart-rajongó, és tollából konkrétumok helyett csupán a legendás szerzetes-teológus dicséretét bírta előcsikarni, azt is számos ismétléssel. 
A könyv kiadásával arra vállalkozott a kiadó, hogy hiányt pótoljon, amikor publikálta a mester harminc prédikációját. Ezekben többek között a világtól való elkülönülésről, a lélek templomában kereskedőkről, a szűzi és asszonyi létről, a kegyelem természetéről, az igaz szegénységről, az Isten után vágyó értelemről és a Szentlélek kiáradásáról van szó. Ezek mellett elolvashatjuk a kötet szerkesztőjének írását Eckhart jelentőségéről, életéről. 
De nekem, akárhonnan is nézem, komoly gondom van a „mesterrel”. 

Kép forrása

Költőnek kiváló 
Az 1260 körül született férfiú prédikációi, világnézete, úgy látom, nem segíti, hanem inkább nehezíti a vallás, a vallásgyakorlás lehetőségeit. Eckhart mesterről E. Friedell: Az újkori kultúra története című írásában, mint agnosztikusról ír, aki nagy hangsúlyt fektetett a misztikus tanok megfogalmazására. Nem mai találmány, hogy a misztikus egyenlő az okkulttal, rejtettel, Eckart révén tehát ugyanott vagyunk, ahol ősi idők hajnalán: lehet valami ráción túli, de nem tudjuk, mi az.  
Csakhogy Eckhart Domonkos-rendi szerzetes volt, azaz valamelyest igazodnia kellett volna a keresztény hagyományhoz. A ködös, zavaros gondolatmenetek azonban nem követik a Szentírásban foglaltakat, illetve az azok alapján megfogalmazott egyházi tanokat, naná, hogy kiátkozták.  
Jobban belegondolva egyfajta szellemi elitizmussal van dolgunk, mely persze nem Eckharttól származik, hanem rajongóitól, akik a keresztény vallást, mint személyes kertecskét vagy amolyan önazonosságot adó rangjelzést birtokolgatják. 
Velem lehet alkudni, ám legyen, dicsérem is a jó mestert, mert, ha keresztény filozófusnak nem is, misztikus gondolkodónak, költőnek kiváló. Most ajánlott Válogatott prédikációit tehát inkább fantáziadús prózaversekként értelmezem, nem egy domonkos-szerzetes elmélkedéseinek, mert annak bizony téves dolog lenne.