Kép forrása

Nem könnyű könyv
Egy rendkívüli könyvről, egy könyv alakú meditatív és aktív kísérletről van szó, ahol legalább három különféle szín, szint található. Krisztus golgotai kereszten való szenvedése közepette elhangzott szavai, egy talán az ötvenes években Magyarországon lefolytatott kínvallatás részletei, párbeszédei váltják egymást, de mindezektől immár nem lehet leválasztani a szenvedés és halál témája kapcsán, hogy ne jutna eszünkbe Esterházy Péter személyes tusája. 
Nem könnyű könyv. Absztrakt illusztrációk és azok alkotói kommentárjai kísérik a párbeszédes narrációkat. A magyar irodalomban voltak, meghalásról ilyesféle (art of dying-szerű) kísérletek, de azok legtöbbször a szerző korántsem végzetes állapotából fakadóan, csupán játéknak vehetők ehhez képest. 

Kép forrása

Hét utolsó szó
A kötet alkotói, Esterházy és Nádler, tehát egymástól térben és időben függetlenül, de e könyvben eggyé forrva próbálják a halál közelében megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, az élet és a halál közötti kaput hamarosan átlépő, szenvedő ember gondolatait. A festőművésztől olvashatjuk, az író tudta, hogy képzőművész barátja készül megfesteni a fent idézett Haydn témát, de már nem láthatta a kész sorozatot. Nádler István egy ponton így fogalmaz a Hét utolsó szó című könyvről: „… a kereső figyelő tekintet minél mélyebb múltba néz, annál valódibb hitet lát, ahol a megragadottság, az odaadás és transzcendencia ereje formál. Ezt jelentette számomra Haydn, az evangéliumi történetet követő zenéje, és jelentette-jelenti a közelmúltnak a jelenre vetülő fájdalmát, ezek szabad interpretálásának drámaiságát Esterházy Péter szövegében, létrehozva azt az állapotot, ami a hét kép festése közben támogatón végigkísért.” 

Kép forrása

Katartikus élmény

Jó kérdés lehet, hogy a könyv üzenete a krisztusi vonalat figyelembe véve mennyire keresztény? Ekkor ismét Nádlert idézzük, aki a kötet első lapjain bevallja, hogy ennél általánosabban kívánja értelmezni az üzenetet: „A tanítás hét szava felekezetektől és vallástól függetlenül minden ember számára lehetőség. Lehetőség arra, hogy istenkép és istenhit nélkül transzcendenciaélményben legyen része". Tehát a szerzők egyike azt ajánlja, hogy Isten szavait istenkép és istenhit nélkül is értelmezhetjük. Esterházy kínvallatásról szóló prózája több helyen is a halál közelségével, a haláltól való félelemmel mit kezdeni nem tudó elme helyenként lemondó, ironizáló, semmit sem remélő, tehát nem éppen krisztusi beállítottságról árulkodik. Mindezekkel együtt a kötet katartikus élményt ad, de ehhez nagymértékben hozzájárul az a tény, hogy az író megrendítő szenvedése és halála immár a múlt része, mi pedig itt maradtunk, hogy nélküle értelmezzük őt és értelmét.