Beleférhet-e egy házasság egyetlen mondatba? Kifejezhető-e egy érzelem mindössze tizenhét szótagban? Milyen ellentmondások feszülhetnek két ember kapcsolatában? Hány szóból áll egy vers? Fodor Ákos posztumuszként kiadott Gyöngyök, Göröngyök című kötetével ezeket a kérdéseket járhatjuk körbe.
„Ki mondhatná meg:
hány szó egy vers? hány év (nap?
perc?) egy szerelem?” (Kérdések)

Kép forrása

„Van, mikor tisztább 
eltörni egy tányért, mint 
elmosogatni” (Házassági emlék-mű)
A haiku egy szigorúan kötött japán versforma, mely a huszadik századtól a világirodalomban is népszerűvé vált. A klasszikus haiku tizenhét szótagból áll, melyet három sorba tördelnek szótagszámok alapján (öt, hét, öt). A magyar haiku egyik mestereként tartják számon a 2015-ben elhunyt Fodor Ákos, magyar költőt, műfordítót. A szerző költészetében meghatározó szerepet kap a nyelv és a forma játékossága, továbbá képes beleilleszteni a versei atmoszférájába egyfajta bölcs hallgatást. Így a szerzemények sok esetben nem érnék véget az utolsó karakternél, hanem az olvasó és a költő közös csendjében folytatódnak.

Kép forrása

„Kit, mit nem volnál 
képes elengedni, azt
csupán használod.” (A szeretetről)
A Gyöngyök, göröngyök című kötet a szerző halála után jelent meg, azonban a verseket még a költő komponálta. Ötven év tapasztalatait illesztette össze egy kötetté, amelynek központjában, ahogyan a cím is jelzi, egy alapvető kettősség áll, amely meghatározó a szerelmi kapcsolatokban is; ez a boldogság és fájdalom kettőssége.

Kép forrása

„Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.” (Axióma) 
Számomra nem volt egyértelmű, hogy lehet-e újat mondani a szerelemről a huszonegyedik században, továbbá az sem, hogy egy ilyen kusza és szerteágazó téma, mint a szerelem, leírható-e a haiku kötöttségein belül. A kötetet olvasva azonban, ezek az aggályok teljesen eltűnnek. A versek felváltva játékosak és komolyak, formaiak és formabontók, tisztán érződik bennük a szenvedély játéka.
A szövegek sokszor hétköznapi megfigyeléseket emelnek költői szintre. Jó példák az Axióma címet viselő haikuk, melyek egy párkapcsolat alapvetéseit sűrítik egyetlen mondatba. Ezeket az alapvetéseket talán mi magunk is ismerjük, azonban gyakran megfeledkezünk róluk a hétköznapokban. A kötet egyik erénye, hogy a párkapcsolat csúcspillanatairól lehámozza a giccset, az érzelgést és a negédes hangokat, így az olvasónak pusztán egy gyöngy marad, ami egyszerűségében káprázatos, tiszta és esszenciális.

Kép forrása

„Minél üresebb: annál nehezebb” (A szív paradoxonja)
A szerző az alábbi módon elmélkedett a haikuról; „A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé. Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká. Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt. Boldogok, akik – ha egyetlen haiku pontjában is – találkozhatnak és megérinthetik egymást.”
A Gyöngyök, göröngyök kiváló lehetőség az oldva oldódósra, tapasztalt és tapasztalatlan haiku olvasóknak egyaránt. Egy sokrétű olvasmány, amelyben megláthatjuk saját magunk és szerettünk arcát és figyelhetjük meg, hogyan játsszuk újra és újra ugyanazt a misztikus játékot.