A korona dajkája szülte a legjobbat
Nomen est Omen, mondhatnánk Lovag Zsuzsa régészre, aki a kiadás évének számító 1980-tól a mai napig a legalaposabb, legpontosabb tudományos értékű könyvet írta Szent Koronáról az 1978-as hazahozatalt követően. Azt is írják róla egy helyen, hogy „ő volt a Mädchen für alles, a korona dajkája (hiszen csak ő foghatta kézbe)”. Nincs tehát autentikusabb szerző, ha a Szent Koronáról akarunk minden fontosat megtudni. Márpedig most 2018-ban, a hazahozatal negyvenedik évfordulóján ildomos fellapozni A magyar koronázási jelvények című könyvet.
Kép forrása
Alku és csoda
1978-ban kinyíltak az amerikai Fort Knox erőd kincstárkapui és Jimmy Carter, az Egyesült Államok elnöke idején megtörtént, amire már nagyon régóta vártak a magyarok: visszatérhetett hozzánk a Szent Korona. Nem legenda és rendkívül izgalmas, hogy az amerikaiak három feltételt szabtak a korabeli, kommunista diktatúrának: Kádár János pártfőtitkár nem lehet jelen az átadási ünnepségen, a magyar keresztény egyházak vezetői legyenek jelen és a koronázási ékszereket egy mindenki számára látogatható, méltó helyen kell kiállítani. Az akkori magyar és szovjet vezetés ráállt az alkura és valójában az az egyik legizgalmasabb témakör a Szent Korona negyven évvel ezelőtti hazatérésével kapcsolatban, hogy tudniillik, milyen megfontolások szerint fogadták el keleti blokk vezetői az USA feltételeit. Ezt talán már sosem tudjuk meg.
Az viszont tény, hogy a csodálatos együttes a Nemzeti Múzeumba került, egy sötét kárpitokkal borított, viszonylag kicsinek tűnő, homályos terem központi vitrinjében állt. Ügyes kiállításszervezők nagyvonalú megoldásokkal mutatták meg a korona nagyszerűségét. Egy visszaemlékezés szerint az ékszer „erősen meg volt világítva, így olyan volt, mintha egyszerűen csak lebegne a sötétkék drapériák felett…”
Kép forrása
A régész és fényképész
Lovag Zsuzsa régész ugyanakkor, mint – ahogy olvastuk – a „korona dajkája” talán nem is hitte volna, hogy hosszú évtizedekre előre ő írja meg a magyar koronázási ékszerek legfontosabb, tudományosan is legalaposabb, legpontosabb könyvét, tanulmányát. Kötete a koronázási jelvények története mellett tudományos lajstromot is mutat, melyben egyesével, a koronával kezdve, majd a koronázási palásttal, a jogarral, és országalmával folytatva, végül a karddal befejezve írja le azok ötvöstudományi szempontból való felépítését, díszítését, eredetét, történelmi, kulturális, szakrális, egyháztörténeti vonatkozásait.
Szelényi Károly színes fotói pedig megörökítik az akkor frissen hazatért jelvényeket: láthatjuk a korona részleteit, képről képre haladhatunk a kétféle stílusú, görögös és „latin” zománclemezeket szemlélve, megnézhetjük a koronának azt a különös részét, ahol az abroncskorona zománclemezei és díszei eltakarják a mögé beszegecselt apostolképeket, sőt, bekukkanthatunk a korona alá is, megnézhetjük, miként néz ki alulról az összeszegecselt két keresztpánt és az abroncs, s hogyan rögzítették a keresztet a tetejére.
Kép forrása
Vékony tudomány
A viszonylag vékony kötetre pillantva az olvasó esetleg fanyaloghat, hogy miért ilyen kevés, ami bizton tudható a Szent Koronáról, amire valószínűleg az a jó válasz, hogy azért, mert ennyi az, ami a tudomány révén bizonyossággal állítható. Amúgy rendkívül magvas, sűrű, és főként maximálisan elégséges, ami Lovag Zsuzsa könyvében áll, igaz, mentes minden, a hazatérés óta elburjánzott újkori Szent Korona-tan és egyéb ehhez hasonló, tudományosan nem megalapozott elméletektől, bár kétségtelenül izgalmas és fantáziadús, de szubjektív alapokon nyugvó eszméktől.
Itt nem olvashatjuk az interneten is fellelhető helyenként minimum zavaros, tévelygésektől hemzsegő elgondolásokat, hogy például „a korona egy absztrakt metonimikus képzet” vagy, hogy „a Szent Korona megegyezik a Magyar Állammal”. Ezeket az elméleteket, függetlenül azok előjelétől, szerzőjétől, céljától és lényegétől, Lovag Zsuzsa nem érinti, mondhatni nem az volt könyvének oka, hogy ezeket bemutassa. Jórészt nem is léteztek akkor még… Könyve 1980-as kiadása óta felhalmozódott Szent Korona-témában kiadott megannyi kötetben található „igazságok” el- és befogadását – most akkor mondjuk bölcsen így – a tudomány a kegyes és kedves olvasóra bízza.
Kép forrása
Alku és csoda
1978-ban kinyíltak az amerikai Fort Knox erőd kincstárkapui és Jimmy Carter, az Egyesült Államok elnöke idején megtörtént, amire már nagyon régóta vártak a magyarok: visszatérhetett hozzánk a Szent Korona. Nem legenda és rendkívül izgalmas, hogy az amerikaiak három feltételt szabtak a korabeli, kommunista diktatúrának: Kádár János pártfőtitkár nem lehet jelen az átadási ünnepségen, a magyar keresztény egyházak vezetői legyenek jelen és a koronázási ékszereket egy mindenki számára látogatható, méltó helyen kell kiállítani. Az akkori magyar és szovjet vezetés ráállt az alkura és valójában az az egyik legizgalmasabb témakör a Szent Korona negyven évvel ezelőtti hazatérésével kapcsolatban, hogy tudniillik, milyen megfontolások szerint fogadták el keleti blokk vezetői az USA feltételeit. Ezt talán már sosem tudjuk meg.
Az viszont tény, hogy a csodálatos együttes a Nemzeti Múzeumba került, egy sötét kárpitokkal borított, viszonylag kicsinek tűnő, homályos terem központi vitrinjében állt. Ügyes kiállításszervezők nagyvonalú megoldásokkal mutatták meg a korona nagyszerűségét. Egy visszaemlékezés szerint az ékszer „erősen meg volt világítva, így olyan volt, mintha egyszerűen csak lebegne a sötétkék drapériák felett…”
Kép forrása
A régész és fényképész
Lovag Zsuzsa régész ugyanakkor, mint – ahogy olvastuk – a „korona dajkája” talán nem is hitte volna, hogy hosszú évtizedekre előre ő írja meg a magyar koronázási ékszerek legfontosabb, tudományosan is legalaposabb, legpontosabb könyvét, tanulmányát. Kötete a koronázási jelvények története mellett tudományos lajstromot is mutat, melyben egyesével, a koronával kezdve, majd a koronázási palásttal, a jogarral, és országalmával folytatva, végül a karddal befejezve írja le azok ötvöstudományi szempontból való felépítését, díszítését, eredetét, történelmi, kulturális, szakrális, egyháztörténeti vonatkozásait.
Szelényi Károly színes fotói pedig megörökítik az akkor frissen hazatért jelvényeket: láthatjuk a korona részleteit, képről képre haladhatunk a kétféle stílusú, görögös és „latin” zománclemezeket szemlélve, megnézhetjük a koronának azt a különös részét, ahol az abroncskorona zománclemezei és díszei eltakarják a mögé beszegecselt apostolképeket, sőt, bekukkanthatunk a korona alá is, megnézhetjük, miként néz ki alulról az összeszegecselt két keresztpánt és az abroncs, s hogyan rögzítették a keresztet a tetejére.
Kép forrása
Vékony tudomány
A viszonylag vékony kötetre pillantva az olvasó esetleg fanyaloghat, hogy miért ilyen kevés, ami bizton tudható a Szent Koronáról, amire valószínűleg az a jó válasz, hogy azért, mert ennyi az, ami a tudomány révén bizonyossággal állítható. Amúgy rendkívül magvas, sűrű, és főként maximálisan elégséges, ami Lovag Zsuzsa könyvében áll, igaz, mentes minden, a hazatérés óta elburjánzott újkori Szent Korona-tan és egyéb ehhez hasonló, tudományosan nem megalapozott elméletektől, bár kétségtelenül izgalmas és fantáziadús, de szubjektív alapokon nyugvó eszméktől.
Itt nem olvashatjuk az interneten is fellelhető helyenként minimum zavaros, tévelygésektől hemzsegő elgondolásokat, hogy például „a korona egy absztrakt metonimikus képzet” vagy, hogy „a Szent Korona megegyezik a Magyar Állammal”. Ezeket az elméleteket, függetlenül azok előjelétől, szerzőjétől, céljától és lényegétől, Lovag Zsuzsa nem érinti, mondhatni nem az volt könyvének oka, hogy ezeket bemutassa. Jórészt nem is léteztek akkor még… Könyve 1980-as kiadása óta felhalmozódott Szent Korona-témában kiadott megannyi kötetben található „igazságok” el- és befogadását – most akkor mondjuk bölcsen így – a tudomány a kegyes és kedves olvasóra bízza.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból