Ha a szimatom nem csak, akkor jól tudom: nem sok magyar regény, novella született az 1968-as prágai, illetve csehszlovákiai katonai offenzíváról, amikor a Varsói Szerződés hadseregei, köztük magyar alakulatok, elvtársi segítséget nyújtottak a prágai kommunista vezetésnek, hogy leverjék az ellenük lázadó polgárok tömegeit. A jobb későn, mint soha – elve alapján vidáman üdvözölhetjük Horváth Viktor Tankom című új regényét, mely a fenti történelmi epizód sikergyanús „mese-realista” adaptációja.

Kép forrása

A „prágai tavasz”
És bár legutóbb Török tükör című könyvével a 16. századi törökök által meghódított Magyarországba kalauzolta el az olvasókat Horváth Viktor, ezúttal egy érthetetlenül elhallgatott és a legújabb kori történelem talán legkevésbé kielemzett, vegyesen izgalmas és szégyenteljes epizódjáról ír. A „prágai tavasz” néven ismert, 1968-as forradalmi eseménysor Csehszlovákia azon belső eróziójáról szólt, mely kétségkívül az 1956-os magyar forradalomból is merítette hevületét és amely alapvetően a jog- és gazdasági rendszer reformját kívánta elérni a széles tömegek megmozdulásával, tüntetésekkel, sztrájkokkal, előadásokkal. 

Kép forrása

Tankok a szomszédból
Hasonlóan a magyarokhoz a csehek („csehszlovákok”) is a szovjet birodalommal találták szemben magukat forradalmi elképzeléseikkel, ezért az akkor kommunista keleti blokk összefogott ellenük és az amúgy velük szövetséges szomszédos országok közül tankhadosztályok bevonulásával törték meg a forradalmi ellenállást. Az már az „oszd meg és uralkodj” taktikájának volt köszönhető, hogy a közvetlen szomszédoktól is küldték át a moszkvai vezetők a tankokat, hogy még inkább kiélezzék az amúgysem feltétlenül baráti viszonyt a magyarok és a csehek, szlovákok között. A magyar kommunista vezetés hűségesen teljesítette ezt a gyalázatos parancsot és mintha nem tanult volna 56-ból, tankjaival ő is behatolt Csehszlovákiába, illetve Prágába. 

Kép forrása

Humor, mese, korrajz, pszichológia
Horváth Viktor egy katonai tolmács szemén keresztül mutatja be a magyar bevonulás históriáját, egy olyan ember szemén keresztül, aki nemcsak, hogy hűséges alattvalója a kommunista diktatúrának, de egyenesen élvezi annak minden „vívmányát”. A regény révén az író kis túlzással a magyarok nevében számol el az akkori „csehszlovákok” felé, bűnt vall, s mea culpa-jában egy erős önvizsgálattal átitatott történetben humort, meseelemeket, korrajzot, pszichológiát és társadalomtudományt is alkalmaz. 
A téma fontosságán túl a parádés regényszerkezet és történetmesélői vonal harmóniájának köszönhetően figyelemre méltó könyvnek számít már most a Tankom, egy olyannak, melyről egy helyen így ír egy kritikus: „… Horváth Viktor új regénye az év egyik legjobban sikerült, legszórakoztatóbb és egyben a legfontosabb könyve is, amiben pont megfelelő arányban állnak egymással a történelmi tények és a korlátlan agymenés, illetve a humor és az égetően súlyos kérdések. Nem kérdés, a Tankom kötelező olvasmány a kortárs magyar irodalom szerelmeseinek.”