A negyedművelt expedíciója
Adva van egy hét évvel ezelőtt született, háromkötetes, monumentális regény, a Párhuzamos történetek, mely az európai könyvszakmánál komoly kritikai díjakat kapott és adva van, ugyancsak Nádas Pétertől, az eredeti mű szerzőjétől, egy forrásokról és visszhangokról szóló, Párhuzamos olvasókönyv című, nemkülönben izgalmas kötet. Ez utóbbi olvasva, a regényt esetleg nem ismerve, akkor eminnen visszafejtve van most lehetőségünk egy rendkívül izgalmas kutatói hangulatú irodalmi expedícióra indulni.
Sok lesz az!
Van a műveltséggel kapcsolatban egy kis aforizmám. Egy társaságban arról beszélgettünk, hogy ki mennyire igazán művelt, kifinomult körünkben, amikor magamról szólva azt merészeltem mondani (Fábry Sándor után szabadon idézve), hogy én „félművelt” vagyok, mire a társalgásban résztvevő, mindenki által etalon műveltségűnek tartott és közszeretetnek örvendő idős barátunk erre csak annyit mondott: „sok lesz az”. Elfogadva a kemény kritikát, ezen túl tehát úgy állítom magamról, hogy oké, akkor én csak „negyedművelt” vagyok. Ennél fogva máris nekem, negyedműveltnek szólónak veszem Nádas Péter Párhuzamos olvasókönyv című könyvét, melynek második, jelentősen bővített változata a 88. Ünnepi Könyvhéten jelent meg és máris a hazai és európai könyvkiadás és irodalmi élet fókuszába került.
Források és visszahangok
A jelentős érdeklődés nemcsak szakmai de a közönség részéről is adott, én ez utóbbiak közé sorolom magam. Teszem mindezt azért, mert – ha kissé mókás, akkor is – meg kell állapítsam, hogy ma már nem kell elolvasni bizonyos fontos könyveket, mert azokról elemző kiadványok jelennek meg, különös tekintettel a miértekre és hogyanokra. Nádas Párhuzamos történetek című másfél évtizeddel ezelőtt megjelent művéről van szó, melynek reflektáló, magyarázó, elemző és kitoldó kötete a Párhuzamos olvasókönyv. A kiadvány érdekessége, hogy bár evidens, hogy az nem az eredeti műnek műfaji, illetve a szerző szándéka szerinti alternatív folytatása, mégis a több kritikus, elemző erősen fogalmazva mérte össze az alapművet és az azt kiegészítő, magyarázó kötetet, egy helyen pedig így definiálják: források és visszahangok könyve. Maga a kiadó is úgy aposztrofálja a könyvet, hogy az egyfajta függelék, valamint az amúgy monumentális regényben lévő kérdésekkel kapcsolatos levelek, alátámasztó dokumentumok, továbbá a szerzővel a témáról készült nagyléptékű, hosszas interjú, illetve több, a Párhuzamos történetekről szóló esszék gyűjteménye.
Nincs itt semmiféle titok
Nem könnyű darab, viszont nagyon izgalmas az egész könyv, még akkor is ha – ismétlem – a hazai kritika, erősen fogalmazva, ostorozza abban a tekintetben, hogy minduntalan összeveti a német változattal. Bár az is különleges, ahogy magát a könyvet, illetve annak egy interjúfejezetét idézve a szerzőről is megállapítja, hogy a riporteri kérdésekre adott heves érzelmekkel átitatott válaszok is nagy feszültség(ek)ről árulkodnak. Nincs itt semmiféle titok amúgy, hiszen ennek a könyvnek is maga Nádas Péter a szerzője, és gondolom, nincs a kötetben semmi, amit ő nem hagyott volna jóvá, mi több, ő maga által készített fotók is segítenek a háromkötetes nagy regényt újabb és újabb aspektusból megvilágítani.
Sok lesz az!
Van a műveltséggel kapcsolatban egy kis aforizmám. Egy társaságban arról beszélgettünk, hogy ki mennyire igazán művelt, kifinomult körünkben, amikor magamról szólva azt merészeltem mondani (Fábry Sándor után szabadon idézve), hogy én „félművelt” vagyok, mire a társalgásban résztvevő, mindenki által etalon műveltségűnek tartott és közszeretetnek örvendő idős barátunk erre csak annyit mondott: „sok lesz az”. Elfogadva a kemény kritikát, ezen túl tehát úgy állítom magamról, hogy oké, akkor én csak „negyedművelt” vagyok. Ennél fogva máris nekem, negyedműveltnek szólónak veszem Nádas Péter Párhuzamos olvasókönyv című könyvét, melynek második, jelentősen bővített változata a 88. Ünnepi Könyvhéten jelent meg és máris a hazai és európai könyvkiadás és irodalmi élet fókuszába került.
Források és visszahangok
A jelentős érdeklődés nemcsak szakmai de a közönség részéről is adott, én ez utóbbiak közé sorolom magam. Teszem mindezt azért, mert – ha kissé mókás, akkor is – meg kell állapítsam, hogy ma már nem kell elolvasni bizonyos fontos könyveket, mert azokról elemző kiadványok jelennek meg, különös tekintettel a miértekre és hogyanokra. Nádas Párhuzamos történetek című másfél évtizeddel ezelőtt megjelent művéről van szó, melynek reflektáló, magyarázó, elemző és kitoldó kötete a Párhuzamos olvasókönyv. A kiadvány érdekessége, hogy bár evidens, hogy az nem az eredeti műnek műfaji, illetve a szerző szándéka szerinti alternatív folytatása, mégis a több kritikus, elemző erősen fogalmazva mérte össze az alapművet és az azt kiegészítő, magyarázó kötetet, egy helyen pedig így definiálják: források és visszahangok könyve. Maga a kiadó is úgy aposztrofálja a könyvet, hogy az egyfajta függelék, valamint az amúgy monumentális regényben lévő kérdésekkel kapcsolatos levelek, alátámasztó dokumentumok, továbbá a szerzővel a témáról készült nagyléptékű, hosszas interjú, illetve több, a Párhuzamos történetekről szóló esszék gyűjteménye.
Nincs itt semmiféle titok
Nem könnyű darab, viszont nagyon izgalmas az egész könyv, még akkor is ha – ismétlem – a hazai kritika, erősen fogalmazva, ostorozza abban a tekintetben, hogy minduntalan összeveti a német változattal. Bár az is különleges, ahogy magát a könyvet, illetve annak egy interjúfejezetét idézve a szerzőről is megállapítja, hogy a riporteri kérdésekre adott heves érzelmekkel átitatott válaszok is nagy feszültség(ek)ről árulkodnak. Nincs itt semmiféle titok amúgy, hiszen ennek a könyvnek is maga Nádas Péter a szerzője, és gondolom, nincs a kötetben semmi, amit ő nem hagyott volna jóvá, mi több, ő maga által készített fotók is segítenek a háromkötetes nagy regényt újabb és újabb aspektusból megvilágítani.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból