Az izraeli Bovaryné, amely kapcsán honfitársai hazaárulással vádolták szerzőjét: értékek és értékrendek, történelem egy sorsban bemutatva. 

Egy házasság története
Ámosz Oz, eredeti nevén: Amos Klausner, izraeli író és újságíró.1939-ben született, Jeruzsálemben. A Békét most mozgalom egyik alapítója, a legtöbb nyelvre lefordított héber nyelven alkotó író. Miháél, Miháél című regénye egyik legkorábbi prózai írása, amely kapcsán honfitársai hazaárulással vádolták, rokonsága pedig a családi szennyes kiteregetéséért rótta meg.
A mese egy házasság történetének és egy születendő állam mindennapjainak férfi-tollal felvázolt karcolata, női nézőpontból. A könyv főszereplője és narrátora Oz Hánná Gonén, harminc éves anya, feleség, egykoron nagyreményű irodalomszakos egyetemista életének egy évtizedét felölelő szakaszát örökíti meg. Hánná férjével, Miháéllel való első találkozásának első pillanatától számol be az együtt töltött hosszú évek keserű, számára kiábrándítóan unalmas történéseiről.

Csodákra várva
Az irodalmi kritikák szerint az izraeli Bovaryné-ként számon tartott könyvben Hánná visszaemlékezései nyomán próbál választ keresni léte sivárságára, szerencsétlen párválasztásának okaira. Miháél megbízható férj, tudósi pályára törő geológus. Minden igyekezete ellenére mind szakmájában, mind érzelmi életében kudarcra ítéltetik. Halad előre a tudományos ranglétrán, de sikerei nem mondhatóak forradalmian áttörőknek. Felesége megítélésében pedig a tisztességes férfi humortalan, érzéketlen, középszerű ember. Ennek ellenére a csodákra váró Hánná a maga módján szereti a férjét.
Ő maga viszont vad ösztönök által vezérelt kalandok után vágyakozik. A meg nem értettség által okozott magánya az őrület határára sodorja őt. Gyermekágyi depressziója okán a gyermeknevelésben sem tud feloldódni, szakmai élete is megszakad. Hánná tragédiáját az okozza, hogy a családjából hozott értékrend szerint Miháel az igazi számára. A férfi pedig határozottan kiáll felesége és gyermeke mellett, a biztonságos élet alapjait kívánja számukra megteremteni.

Hiú ábránd
Hánná édesapja hasonló módon biztonságra törekvő ember volt. Anyjával való kapcsolata ambivalens. Oz, Hánná és Miháél kapcsolatán keresztül mintha édesanyja és édesapja tragikus frigyét vázolná fel. Hánná alakját a jobb sorsra érdemes, sohasem boldog, korán elhunyt Fania Mussmanról, édesanyjáról mintázta. Miháél pedig nem más, mint a csendtől rettegő, tudásba menekülő Jehuda Arieh Klausner, Oz édesapja.
Oz a családi portréval együtt az egész kelet-európai zsidóság állandó biztonságra törekvési késztetését is bemutatja. Mintha csak újrateremtené gyermekkora két világát: a megannyi konzervatív értékek és tudás által vezérelt, a gyakorlatiasságot teljességgel nélkülöző európai zsidó közösséget és az új állam megalapításáért küzdő „sabre” zsidóságot.
Oz leírása azonban arra enged következtetni, hogy a Hánná és saját maga által egykor oly nagyon áhított hőskor az éppen megalakuló ifjú Izrael államban hiú ábránd csupán. A mindennapok egyhangúsága, a régi generáció félelmei, és az új generáció még kialakulatlan volta miatt elkerülhetetlen. A csodálatos, mindent elsöprő, harcias teremtő akarat pedig csak a felszínen, a pillanatokban létezhet. Hogy mennyire építhetők rá biztonságos, szilárd alapok, azt csak a jövő dönti el.