Emlékirat, naplótöredék és levelek. Egy helyütt úgy magyarázták, hogy ez a hármas egység, egy triptichon, azaz hármas szárnyasoltár-szerkezet. S valóban, a 19. századi magyar (romantikusan realista) festészet elsőszámú alakjához méltó a szakralitáshoz valami módon kapcsolódó megfogalmazás. Munkácsy Emlékezések című naplója kiadásának külön históriája van, nem, hogy az abban leírtaknak, de persze azért a tartalom a főszereplő. A korábbi, már boltba kerülésekor elnyűtt állapotúnak kinéző helyett most egy olyan kivitelűt tettek le az asztalra, mely patinás, szép és méltó.

Emlékek és emléknyomok
Az Emlékezések eredeti nyelve a francia volt, mégpedig 1870-ből is való lejegyzésekkel, naplórészletekkel, feleségének írt levelekkel. Ezt az összeállítást 1894-ben már a Pesti Napló is közölt részleteket ebből az írástömegből, majd három év múltán Párizsban jelent meg a teljes kötet. Érdekesség, hogy magyarul csupán 1921-ben volt lehetőség elolvasnia a közönségnek, illetve Malonyay Dezső, aki korábban a Pesti Naplónak eljuttatta Munkácsy Emlékezések című, összesítő munkáját, egy olyan monográfiát is írt és kiadott, melyben ugyancsak szerepelnek az Emlékezésekben fellelhető napló- és levélrészletek. 
Később a művet az ötvenes évek elején is kiadják, majd sokáig semmi, míg végre most, Munkácsy Mihály életművének világméretű csillogását visszatükröző kivitelben láthatja, tapinthatja, olvashatja a széles magyar közönség. 

Kételyek közt
A csodálatos hangulatú kötet magától Munkácsytól adja vissza az olvasónak a rendkívül nehéz gyermek- és ifjúságkort, majd a művészeti, alkotó élet indulását és a Siralomház című festmény révén való világsikert. A huszonhat évesen rivaldafénybe csöppent művész folytonos hullámzásba került. Egyrészt a keresztény kultúra világszerte leginkább emlékezetes realista kompozícióit festette meg, és mind a közönség, mind pedig a kritika rendkívüli magasra emelte. A siker ellenére Munkácsy mégis kétkedett tehetségében, mint olvashatjuk feljegyzéseiben, naplórészleteiben, feleségének írt leveleiben. A kétségek között gyötrődő művészt végigkísérjük a különféle életfázisain, miközben mégiscsak tovább alkot és készíti a szebbnél szebb képeket. 

A vászon előtt
A kritika így ír róla: „A sok sikert látott művész és a küzdelmekben megedzett férfiú tekint vissza ezekben az Emlékezésekben komor és szenvedésekkel teljes ifjúkorára, az otthontalan gyermekségtől a siker küszöbéhez érkezés idejéig. A nagy festő gazdag színskáláját és mesteri emberábrázoló készségét a toll sem juttatja kevésbé érvényre, mint halhatatlan ecsetje és az Emlékezések a magyar tehetségnek és akaraterőnek örök dokumentuma marad.”
Ha valaha is vágytunk arra, hogy egy klasszikus művész közvetlen közeléből kapjunk információkat arra nézve, hogy miként éli meg alkotói és magánéletét, akkor ez a kötet mindenképpen kielégíti ilyen irányú igényünket. Viszont akkor is remek fogás, ha eddig semmit sem tudtunk Munkácsyról, csak valami felszíneset, közhelyeset. Álljunk mellé a vászon előtt, a mókusszőr ecsetek árnyékában és élvezzük a 19. századi zseni életének minden szép és felemelően drámai pillanatát!