Apu azért iszik, mert te sírsz – állítja könyve címében Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton. A két intellektuális csínytevő ezúttal az élet alaphazugságait cáfolja meg a maga kíméletlenül igaz kritikájával, mely mindig túlmutat az adott témán és elvezet az emberi létezés, illetve a társadalmi működés végső reflexiójához. Ha azt gondoljuk, hogy tökéletesek vagyunk, irány Puzsérék könyve, legyünk alázatosak és fontoljuk meg a két replika guru écáit. Mert gondolataik méregerős vitriolossága, kijózanító lényeglátása elég ok arra, hogy például könnyen belássuk a puzsérizmus egyik alaptételét: „Le kell váltani a társadalmat!”

Neurotikus hazában
Puzsér Róbert már akkor görbe tükröt tartott Magyarország elé, amikor a 2010 előtti HírTv-ben mikrofont kapott egy-egy műsorban és már klasszikussá vált, enyhén kiabálós, kiakadós, megmondós stílusával szét- és megosztotta a közönséget. Mert, hogy a neurotikus hazában mindenki kiakadhatott látványosan, de ha mindez egy televízió műsorban történik, azt már nem tűrte a polgár. Pedig a probléma ott volt, hogy a nézők zöme a hogyan-on túl el sem jutott a mit is mond-ig. 
Aztán teltek az évek és Puzsér Róbert menő lett. Mégpedig szerintem azért, mert kiderült, hogy még azoknak is jó, érdemes meghallgatni őt, akik mások előtt azt mondják, hogy utálják vagy nem értenek egyet szélsőségesnek mondott nézeteivel, szavaival, megállapításaival. 

Egy honi Till Eulenspiegel
És Puzsér Róbert fogalom, intézmény lett. Mert bár pár szerkesztőségből elküldték vagy felmondott, de mára a baloldali, illetve jelenlegi ellenzéki politikusok logikus, elfogadható, életszagú érvei, véleményei, kritikái hiányában neki kell szinte egymagának kiosztani a magyar valóságot. 
A puzsérizmus lényege pedig egy intellektuális fricskázás. Az eredetileg történelem- és magyartanár Puzsér, mint egy honi Till Eulenspiegel, a közérzők közérzője nyom nap, mint nap barackot politikusok, lepusztult művészek, szakbarbárok és velőt rázó nímandok fejére különböző műsoraiban, tévéadásaiban, rádióműsoraiban, napilapba írt publicisztikáiban és sok más médiafelületen. Puzsér nem újrafogalmazta, újraértelmezte a kritika fogalmát, hanem bevitte a médiába, s bevitte a politikába. Puzsér lett a kritika Bödöcse, hogy Hofit ne mondjak. 

Puzsérista diskurzus
A bociszemek közé mutatott fityiszek, fejbúbokra nyomott verbális és virtuális barackok, magasan tartott orrok fricskázásai egyik következő állomása Puzsér Róbert könyvváltozata, ahol a Sznobjektív című kritika tévés show-ban vendégeként gyakran szereplő Farkas Attila Márton, kulturális antropológus, publicista a szerzőtárs. 
A kötetben – igaz leírva, de – ugyanúgy folytatódik a puzsérista diskurzus az élet, a magyar valóság, a közélet, a politika, a szubkultúra és a mainstream különböző részleteiről, így többek között a reklámok kínos világáról, a monogámia bukásáról, a szintén kínosan ismeretlen genderizmusról és férfidominanciáról, az úgynevezett holokauszt-szorongásról és a holokauszt-bűntudatról, vallási, keresztény dogmákról, „démoni pszichopatákról és isteni skizofrénekről”, valamint Puzsér kedvenc témájáról, a 21. századi emberi kapcsolatokról.