Miért szomorúak az igazi, nagy bohócok?
Még halála évében Robin Williams 1951 – 2014 címmel jelent meg kötet az Oscar-díjas, sokszoros Golden Globe-díjas amerikai színészről. A Duna Könyvkiadó által patronált kiadvány – melynek előszavát, a kolléga, Gálvölgyi János írta – nem a színésznagyságoknál megszokott életrajzot tartalmazza, hanem Williams megidézését jelentő írásgyűjteményt, melynek szerzője esetenként maga az alany volt.
Nem volt sétagalopp
A Robin Willamsről szóló könyv sajátságos szerkesztői elv mentén mutatja be, amúgy rendkívül izgalmasan, a színészlegendától megszokott váratlan fordulatokhoz igazodva, az élettörténetet, illetve természetesen a karriert, egészen a szomorú végkifejletig. Az már régóta köztudott, hogy a hollywoodi komédiák, vígjátékok főszereplői (Robin Williams és sokak mellett például John Belushi, Eddie Murphy vagy Jim Carrey) a stand up comedy műfajában kezdték. Ebben a rendkívül kemény műfajban próbálta ki magát Williams is, akiről persze utólag már mi, rajongók könnyebben el tudjuk képzelni a sikeres kacagtatót, de – miként a szakmai kalandjairól is szóló könyvben olvashatjuk – ez a színtér neki sem volt sétagalopp.
Zsenialitása teljességében
A kötet szerencsés módon bepillantást enged abba az 1960-as években indult új színházi- és filmművészeti folyamatra is, melynek többek között az a Lee Strasberg volt ikonikus alakja, aki új metódusok szerint működtette színház- és filmintézetét, ahol többek között olyan óriások kupálódtak ki, mint James Dean, Marlon Brando, Al Pacino és Robert De Niro. Mire Robin Williams 1973-ban megérkezett New Yorkba, hogy ott a Juilliard Schoolban kitanulja a színészmesterséget, már komoly művészeti forradalom volt kibontakozóban. Már ekkor a stand up comedy nagymestereként tartották számon, a new yorki főiskolai évek pedig a maradék hiányosságait is lehántották róla, hogy zsenialitása teljességében pompázhasson a mozivásznon.
Nagyjából időrendben
A könyv szerkesztői elképzelése szerint, némileg csapongva, de nagyjából időrendben követi végig Williams karrierjét, rövid időn belül világsikert aratott Egy úr az űrből című tévésorozattól, a Popeye, a Garp szerint a világ, a Jó reggelt, Vietnám!, a Holt költők társasága, A Halászkirály legendája, a Mrs. Doubtfire, A kétszáz éves ember, A sötétkamra vagy az Éjszaka a múzeumban című filmeken át az utolsó, produkciókban való szereplésig. Annyit azért tegyünk hozzá, hogy a könyv összeállítása nagyon adta magát, hiszen fejezetenként más és más (amúgy hazai) szerzők korábbi írásai, tanulmányai már rendelkezésre álltak. De különösen ízes csemegének számít, amikor maga Robin Williams egy-egy visszaemlékezésének fordítása áll az adott életszakasz-fejezet leírásaként.
A színes magazinok
Kifinomult érzékkel választották a könyv előszava megírására Gálvölgyi Jánost, aki többek között így fogalmaz: „…azon próbálok elgondolkodni, hogy lám, nemcsak sikertelenségét, de a sikert is milyen nehéz megélni. Miért lett depressziós egy világsztár, miért lesznek alkohol- és kábítószer problémái, hiszen népszerű, gazdag, mi baja lehet az élettel? Nyilvánvalóan semmi. Ezt sugallják a színes magazinok… (…) Hát akkor mi a baj? Aki ott a filmvásznon-színpadon-tévében olyan jópofa, hogy a hasunkat fogjuk a röhögéstől, habos tortát dobál, pofákat vág, vicceket mond, miért olyan szomorú? Miért szomorúak az igazi, nagy bohócok?”
Nem volt sétagalopp
A Robin Willamsről szóló könyv sajátságos szerkesztői elv mentén mutatja be, amúgy rendkívül izgalmasan, a színészlegendától megszokott váratlan fordulatokhoz igazodva, az élettörténetet, illetve természetesen a karriert, egészen a szomorú végkifejletig. Az már régóta köztudott, hogy a hollywoodi komédiák, vígjátékok főszereplői (Robin Williams és sokak mellett például John Belushi, Eddie Murphy vagy Jim Carrey) a stand up comedy műfajában kezdték. Ebben a rendkívül kemény műfajban próbálta ki magát Williams is, akiről persze utólag már mi, rajongók könnyebben el tudjuk képzelni a sikeres kacagtatót, de – miként a szakmai kalandjairól is szóló könyvben olvashatjuk – ez a színtér neki sem volt sétagalopp.
Zsenialitása teljességében
A kötet szerencsés módon bepillantást enged abba az 1960-as években indult új színházi- és filmművészeti folyamatra is, melynek többek között az a Lee Strasberg volt ikonikus alakja, aki új metódusok szerint működtette színház- és filmintézetét, ahol többek között olyan óriások kupálódtak ki, mint James Dean, Marlon Brando, Al Pacino és Robert De Niro. Mire Robin Williams 1973-ban megérkezett New Yorkba, hogy ott a Juilliard Schoolban kitanulja a színészmesterséget, már komoly művészeti forradalom volt kibontakozóban. Már ekkor a stand up comedy nagymestereként tartották számon, a new yorki főiskolai évek pedig a maradék hiányosságait is lehántották róla, hogy zsenialitása teljességében pompázhasson a mozivásznon.
Nagyjából időrendben
A könyv szerkesztői elképzelése szerint, némileg csapongva, de nagyjából időrendben követi végig Williams karrierjét, rövid időn belül világsikert aratott Egy úr az űrből című tévésorozattól, a Popeye, a Garp szerint a világ, a Jó reggelt, Vietnám!, a Holt költők társasága, A Halászkirály legendája, a Mrs. Doubtfire, A kétszáz éves ember, A sötétkamra vagy az Éjszaka a múzeumban című filmeken át az utolsó, produkciókban való szereplésig. Annyit azért tegyünk hozzá, hogy a könyv összeállítása nagyon adta magát, hiszen fejezetenként más és más (amúgy hazai) szerzők korábbi írásai, tanulmányai már rendelkezésre álltak. De különösen ízes csemegének számít, amikor maga Robin Williams egy-egy visszaemlékezésének fordítása áll az adott életszakasz-fejezet leírásaként.
A színes magazinok
Kifinomult érzékkel választották a könyv előszava megírására Gálvölgyi Jánost, aki többek között így fogalmaz: „…azon próbálok elgondolkodni, hogy lám, nemcsak sikertelenségét, de a sikert is milyen nehéz megélni. Miért lett depressziós egy világsztár, miért lesznek alkohol- és kábítószer problémái, hiszen népszerű, gazdag, mi baja lehet az élettel? Nyilvánvalóan semmi. Ezt sugallják a színes magazinok… (…) Hát akkor mi a baj? Aki ott a filmvásznon-színpadon-tévében olyan jópofa, hogy a hasunkat fogjuk a röhögéstől, habos tortát dobál, pofákat vág, vicceket mond, miért olyan szomorú? Miért szomorúak az igazi, nagy bohócok?”
Egypercesek
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból
Könyvbörze
November 14-15-én több, mint 5000 könyv várja új gazdáját a Klauzál téren, az Idegenforgalmi Szakkönyvtár épületében
Családi nap a PIM-ben
Felnőttek és gyerekek járhatják be Burger Barna Európáját