Nem csak a 2008-as világgazdasági válság óta népszerűek a kríziselemző könyvek, már ezt megelőzően is készültek az ismeretterjesztés igényével, mondjuk például a globalitással kapcsolatos ilyen kiadványok. Kérdés, hogy megértheti-e az átlagember a globális válaszokat a kontinenseket érintő világgazdasági folyamatokról. Angus Deaton A nagy szökés című új kötete a demokratikus politikai rendszerek felől magyarázza a gazdasági folyamatokat.

Deaton és Piketty
Az 1945-ös születésű Angus Deaton, az amerikai Princeton egyetem közgazdász professzora, a közgazdasági Nobel-emlékdíj kitüntetettje 2015-ben. Szakterülete a jóléti közgazdaságtan. Az általa kifejlesztett bonyolult ökonometriai modelleket és egyenleteket az elméleti közgazdaságtan éppúgy használja, mint a gyakorlati gazdaság- illetve szociálpolitika.
Deaton, aki mára a sir rangot is megkapta, egyszerű bányászcsalád sarja, A nagy szökés című új könyvében rövid elírást ad arról a szociális, kulturális környezetről, melyből érkezett. Jól ismeri tehát a szegénység legkülönfélébb árnyalatait, a társadalom legalján élők mindennapjait, nehézségeit. Nem valami elitista, aki elődeihez hasonlóan mindig is „fentről tekintett alá”, hanem egy olyan tudós, aki Pál apostolhoz hasonlóan „kiismerte a szűkölködést és a bővölködés tudományát is”.
Nobel-díj átadásakor Deaton arról beszélt, hogy bár sokat javult a helyzet a világban a szegénység elleni harc ügyében, még mindig nagy munka vár a legszegényebb országokra. Deaton ugyanakkor nem pesszimista: azt mondta, arra számít, hogy tovább fog javulni a helyzet.
Az egyenlőtlenség kérdése a közgazdaságtani vitákba úgy istenigazából csak Thomas Piketty Tőkéjének 2013-as megjelenése után robbant be. Deatonnek viszont ugyanebben az évben jelent meg A nagy szökés című könyve, amiben Deaton, Pikettyhez hasonlóan, rendszerszerűen elemzi az egyenlőtlenség alakulását az elmúlt kétszázötven évben. Arról ír, hogy a túlzott jövedelmi egyenlőtlenség olyan helyzetekhez vezethet, ahol a gazdagok képesek kilobbizni azoknak a közszolgáltatásoknak a gyengítését, amik a szegényebbeknek nagyon fontosak lehetnek, ilyen például a közoktatás vagy a közegészségügy. Így ez a folyamat magát a demokráciát veszélyezteti.

Józan és tárgyilagos
A hiteles szerző laikusoknak írta meg új könyvét, mely gazdasági válságok okairól, egészségügyi ellátórendszerek működőképességéről, országokon belüli és országok közötti gazdaságpolitikai versenyfutásokról, vitákról, konfliktusokról, válsághelyzetekről szól. A kiadói ajánlás, pontosabban Felcsuti Péter fülszöveggé nemesedett recenziója így ír: „Ebben a könyvben – az olvasó és a fordító szerencséjére – egyetlen képlettel sem találkozhatunk. Ellenkezőleg, jószerivel egy olyan sora sincs, amelyet a gazdaság, a jólét és az egészség kérdései iránt érdeklődő laikus ne érthetne meg könnyedén. Ez a közérthetőség a könyv egyik nagy erénye. A másik a józan és tárgyilagos érvelés. Nagyon könnyű elragadtatni magunkat, ha olyan kényes kérdésekkel foglalkozunk, mint az országokon belüli és az országok közötti egyenlőtlenségek a gazdagság és az egészség területén. Deaton adatokat, érveket és történelmi perspektívát mutat be, amelyek segítségével láthatjuk, hogy a világ mára milyen nagy előrehaladást ért el, de azt is, hogy még sok a teendő, és az utat mennyi kockázat övezi.”
Deaton meglátása szerint a „nagy szökés” a bajok elől történik, a bajok pedig természetesen globálisak. Okfejtései, elemzései másik része viszont optimista szemléletről tanúskodik, ugyanis a tudós-író azt állítja, hogy az emberiség életszínvonala rohamosan emelkedik. Deaton friss tanulmányában emellett levezeti, hogy a világválság, illetve válságsorozatok ellenére a mai és felnövekvő generációk számára sokkal szerencsésebb a helyzet, mint korábbi nemzedékeké, hiszen – szerinte – a társadalmi ranglétra aljáról manapság nagyobb eséllyel és több lehetőség révén lehet feljebb, illetve a csúcsra jutni.

A szerencsés elöl haladók
A kötetről egy helyen így fogalmazott: „A szökést a szegénység és a nyomor fogságából a gazdasági növekedés hajtja. A fejlett világban viszont a növekedés lassul; az elmúlt évtizedek mindegyikében az ütem alacsonyabb volt, mint a megelőző évtizedben. (…) Az Egyesült Államokban a jelenleg megfigyelhető jövedelmi és vagyoni szélsőségekre több mint száz éve nem volt példa. A nagy vagyoni koncentráció alááshatja a demokráciát és a növekedést, lefojtva azt a kreatív rombolást, ami a növekedés előfeltétele.”
Szerzőnk ugyanis meggyőzően érvel amellett, hogy a haladás szükségképpen együtt jár az egyenlőtlenségekkel, de megvan a veszélye annak is, hogy a szerencsés elöl haladók „felhúzzák maguk mögött a létrát”, megnehezítik a kevésbé szerencsések számára a felzárkózást.
Mindezek ellenére Deaton szerint az egyenlőtlenség teljesen legitim lehet, ha abból származik, hogy egyesek jobban csinálnak bizonyos dolgokat másoknál. „Az egyenlőtlenség nagyon bonyolult dolog: egyszerre jó és rossz is” – mondta erről egy nyilatkozatában.