A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját idén ünnepelve a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz tartozó Luther Kiadó már 2011-ben megkezdte a legendás reformátor műveinek kiadását. Az egyenként is vaskos kötetek tizenkét darabja kerül az olvasók elé, mi most a szériából az Asztali beszélgetések címűt ajánljuk olvasóinknak.

Luther-sorozat
A Luther Márton műveit egy sorozatba rendező kiadó a következőket adta, adja ki: 1. Vitahelyzet: a disputációk és következményeik, 2. Felelősség az egyházért: szemben Rómával, 3. Felelősség a gyülekezetért: egyházszervező iratok, 4. Felelősség a társadalomért: szemben a radikális irányzatokkal, 5. Bibliafordítás, vigasztalás, imádság, 6. Igehirdetés, 7. Levelek, 8. Asztali beszélgetések, 9-11. Bibliai kommentárok, 12. Mutatók.
Megvallom, hogy azért választottam az Asztali beszélgetéseket, mert egyrészt ez az egyik leghíresebb Luther-könyv, másrészt az Asztali beszélgetések még a legkönnyebben fogyasztható a többihez képest, mely Krisztust követő hit nélkül – mondjuk ki – vajmi keveset ér, hiszen alapvetően teológiai, krisztológiai, filozófiai művekről van szó ezek esetében.
Az Asztali beszélgetések pedig, még a fent említetteken felül, az a kedves formai tulajdonsága is csábító az avatatlan, s avatott szemnek, hogy a szintén vaskos kötetben egészen rövid, pár mondatos egységrészekre osztva található meg mindaz, amit Luther mondott, gondolt, vallott.

Gyülekezet az asztalnál
A könyvhöz tartozó bevezetőkben a gigantikus munkát végző szerkesztők, fordítók és az egyháztudósok, egyházvezetők arról is számot adnak, hogy valójában miről is van szó, amikor asztali beszélgetésekről olvasunk. Kiderül, hogy természetesen mindez biblikus, sőt, krisztusi eredetű, hiszen az Úr egy asztalhoz ült a bűnösökkel és ott fontos dolgokról beszélgettek étkezés közben.
A történetírás feljegyezte, hogy Luther Márton asztala is sok esetben volt egyfajta gyülekezeti alkalom helye, hiszen népes családján, hittestvérein, kollégáin túl, számos diák, ismerős, barát, előkelőség és egyszerű emberek is jelen voltak. No, és persze az írók, akik lekörmölték a különféle étkezések, fogyasztások alkalmával elhangzott bölcsességeket. A kötet így pont az írnokok szerint mutatja be a lutheri szövegeket, mondásokat, filozofálásokat, teológiai, illetve hittételi megállapításokat. S tudjuk, az élő beszéd leírása nehezen kezelhető szöveg.

Visszafogottság nélkül
Luther szavait Veit Dietrich, Nikolaus Medler, Johanes Schlaginhaufen, Ludwig Rabe, Conrad Cordatus, Anton Lauterbach, Hieronymus Weller, Caspar Khummer, Johannes Mathesius, Caspar Heydenreich, Hieronymus Besold, Georg Rörer és Johannes Aurifaber gyűjteményéből olvashatjuk e könyvben most egybefűzve.
A könyv első oldalainak egyikén ez áll: „Luther visszafogottság nélkül fejtette ki véleményét mindenről, ami szóba jött, vagy ami különben is foglalkoztatta. Néha összefüggő előadást tartott egyik-másik kérdésről, ilyenkor megakadt az ebéd, mert mindenki figyelmesen hallgatta… (…) A társaság vegyes voltából és a társalgás fesztelenségéből következett, hogy olyan témák is szóba jöttek, melyekről irataiban, prédikációiban és előadásaiban a reformátor másutt nem szólt, vagy itt egész más oldalról közelítette meg a kérdést. Ezért aztán egész korán meggyökerezett a szokás, hogy egyik-másik vendég saját maga számára utólag lejegyezte a hallottakat.”