Mind újabb és újabb reneszánszát éljük meg az El Camino zarándoklat kultuszának. Az pedig természetes, hogy a korábbi nemzedékek után az új generációk is rátalálnak erre a hitbéli és fizikai átlényegülést hozó útra, arra a spanyolországi Szent Jakab zarándoklatra, melyről nemrég Az ébredés útja címmel adtak ki – új megközelítés alapján – egy izgalmas kötetet.

Minden zarándok más
Az ébredés útja című könyv szerzőjeként csupán és nemes egyszerűséggel az El Camino Emma nevet írták. A néven túl persze sok minden más is van a könyvben, ami nem az, amivel eddig találkoztunk az ilyen témájú kiadványokban. De hiszen ez nem is lehet másként, mivel minden zarándok más, minden útra kelő ember máshogy látja a világot, máshogy éli meg megtisztulásának folyamatát az El Caminon, avagy a Szent Jakab zarándokúton.
A titokzatos Emma nem rejti véka alá könyvében, hogy az El Camino után viharosan véget ért szerelmi kapcsolata, de az addig megtett ezer kilométeres út által adott erő segített a nehézségek átvészelésében. És persze arra is jó lett, hogy egy olyan könyvet állítson össze, melyben nemcsak a saját, de mások tapasztalatai, élménybeszámolói is megtalálhatók.

Zarándokút-választék
A kötet szerzője egyben a zarándoklat-kultúra kisebb-nagyobb mélységeibe is bepillantást enged. Egy ilyen résznél utal rá, hogy az El Camino mellett Spanyolország tele van izgalmas zarándokutakkal. Így például van a 798 kilométeres Camino Frances, a 30 kilométeres Camino Finisterre, a 725 kilométeres Camino del Norte, a 400 kilométeres Camino Primitivo, a 115 kilométeres Camino Inglés vagy a 163 kilométeres Camino Aragonés. S miként olvashatjuk, ahogy ezeknek a zarándokutaknak is megvan a maguk kultusza, úgy a legfőbbnek, az El Camino-nak is, naná, hogy megvan.
Az El Camino egy ősrégi, kelta időkből származó, a Tejutat jelképező zarándokút, melynek – mint olvashatjuk Emma tollából – indulási pontja lehet az otthonunk is, hiszen eredetileg is több ága van az El Camino-nak, de végcél egy: Santiago de Compostela.  

Test és lélek
A kötetből az is kiderül, hogy a mára az UNESCO világörökség részét képező El Camino mentén milyen spirituális élményekkel gazdagodtak a résztvevők, de ugyanúgy megtalálható az is, hogy milyen fizikai nehézségekkel, látvánnyal, szépségekkel, komforttal, vagy non-komforttal kell a zarándokoknak számolni az út során.
Számomra érdekes volt, hogy több alkalommal sem konkrét a leírás a megtapasztaltakról, amiből az tűnik ki, hogy nem biztos, hogy mindenki számára leírható szavakkal a híres, legendás spanyolországi zarándoklaton átélt testi és főleg lelki folyamatok sorsfordító egésze, hatása.
Emma, akiről persze elárulhatjuk, hogy igazából Tóth Klaudia, nem volt rest és fiatal, edzésben lévő hölgy lévén nemcsak úgy simán zarándokolt, hanem még tornázott, nyújtott, szinte jógázott az út folyamán, mely gyakorlatokról számos fotót is készített, melyeket a könyv mutatós illusztrációjaként kap meg az olvasó.
A szerző egy helyen így összegzi az El Camino-n általa tapasztaltakat: „A Camino mindenkinek mást ad. Valakit a templomokban ér az eufórikus érzés, valaki a megérzéseit követi, valakire rátalál a szerelem, de mindenképpen megvilágosodik valamilyen témában. Legyen akár barátságról, emberismeretről, önvizsgálatról szó. A múlt, a jelen, vagy a jövő értékeit felismerheti a zarándok, ha elég nyitott és tudatos. Az is biztos, hogy ez a kb. 1000 kilométer mindenki testének és lelkének egy óriási kihívás, megpróbáltatás.”