Időszakról-időszakra újra előkerül a Szent Korona ügye, témája, értelmezése, a hozzá való viszonyulás. Most is egy ilyen időszakban vagyunk, a rendszerváltás utáni évek felfokozott szabadsághurrikánjában számos olyan téma bukkant föl könyv, film, előadás, stb. alakban, melyet a pártállami időkben nem igazán részesítettek előnyben. Ilyen témát vett elő Varga Tibor történész, kutató, aki A Szent Korona című könyvében a királyi ékszer körüli miszticizmust erősíti. Izgalmas meglátásai, következtetései, megállapításai eddig nem hallott-látott, de még csak nem is elképzelt összefüggésekre mutatnak rá.

Tényekből misztikum
Eredete, felépítése, szimbolikája, közel kilencszáz éves története, egyedülálló jogi státusza, a magyar történelemben elfoglalt sajátságos helyzete, valamint az összmagyarság és a teremtő közötti kivételes kapcsolatot jelképező mivolta valóban egyedi műtárggyá teszi a magyar koronát. Ha csak a legegyszerűbb módon, de kellő alapossággal írjuk le a Szent Koronát, akkor is egyértelmű, hogy királyi ékszerünk megkerülhetetlen a történészek, tudósok, jogászok, ötvösök, ékszerészek és politikusok, valamint az egyház előtt. E különlegességből pedig az is következik, hogy sokan hajlanak miszticizmusra a Szent Koronával kapcsolatban, míg mások természetesen szkeptikusak a korona különleges erejét illetően. Abban azonban bizonyára mindenki egyetért, hogy e legnemesebb tárgy nélkül a magyar történelem kenyeréből hiányozna a kovász.

Önjelölt sámánság
Varga Tibor nem, hogy nem szkeptikus, de egyenesen beavatottként ír, beszél, közöl. Könyve egyfajta modern, önjelölt sámánság eredménye és zanzája, egy olyan – a történelemtudományt, az ősi magyar hitvilágokat és a keresztény-zsidó kultúrát egybegyúró – információköteg, melynek kohézióját, izgalmát, vonzó érdekes voltát a téma iránti lelkesedés heve adja.
A szerző többek között számot ad a kötetben a magyar uralkodóavatási szertartásokról, a Szent Korona jellemzőiről, történetéről, illetve a rajta található jelek, szimbólumrendszerek értelmezéséről eljutva mindezeken keresztül egyenesen a Szent Korona vallásáig. Szorosan kapcsolódik e meghökkentő teológiai következtetéshez a Varga Tibor által megfogalmazott Istenlátás fejezet, illetve az a vallásos nyelvezetből ismerős gondolatrendszer, mellyel az író kiemeli a Szent Koronát a fizikai létből és beilleszti a dimenziókon kívüli, földön túli szférákba.

A „Szűzanya koronája”
Így a Szent Korona című könyv – számos kultúrtörténeti érdekessége mellett – leginkább a szerző személyes hitvallása is, egy saját maga által újraértelmezett és a korábbi tant megerősítő regula credo, melyben olyan zengzetes mondatok hangzanak el, mint a következő: „Hitünk szerint Nagyboldogasszony napján a Megváltó édesanyját föltámasztotta, test által magához emelte a mennyei dicsőségbe, és a mennyek királynőjévé választotta. Ennek a nagy ünnepnek lett részese Szent István és országa e végső felajánlás által (különös egybeesés, hogy Szent István nevének jelentése görögből latinra fordítva – Stephanos – „koszorú, korona”). Így vált Szent István és birodalma a Szűzanya koronájává.”
Nincs több kérdésem.