Korányi András Hanem szeretni is címmel adta közre pár éve Káldy Zoltán evangélikus püspök szolgálatának történetét magába foglaló kötetét. A kiadvány fontos állomása a múlttal való szembenézésnek, amire a többiek között kiemelkedő és egyelőre egyedülálló módon a Magyarországi Evangélikus Egyház adta ki korábban a kommunista államgépezetbe beépült tagjairól szóló dolgozatát, s ahogy mostani ajánlónk tárgyát, az Egyház a szocializmusban elnevezésű sorozat első részét, a Káldyról szóló könyvet.

Pletykák és tények
A békepapság kifejezéssel azokat illették, akik úgymond lepaktáltak a kommunista államhatalommal. A paktálások, beszervezések kényszerét és önkéntességét, az együttműködésben való intenzitást vagy passzivitás érdemes figyelembe venni és vizsgálni, hiszen az árnyaltság ebben a kényes témában fontos lényegkiemelési vonal.
A kötet szerzője, Korányi András láthatóan nem a feltételezések, korábbi vélekedések, pletykák, akarva-akaratlanul terjesztett rosszhír-keltések alapján készítette el monográfiáját, hanem tudományos alapossággal kutatta, elemezte és állította össze a békepapsággal vádolt Káldy Zoltán püspökről készített könyvet.

Töretlen felelősség
Az állampárttal folytatott küzdelmeket ugyan tényleg a legnagyobb keresztény pásztorok – Mindszenty József, a református Ravasz László és az evangélikus Ordass Lajos – végezték, de követőik, szellemi utódaik számára is egyedül a Krisztusba vetett hit és Magyarországért érzett töretlen felelősség volt az egyetlen járható út.
Így dolgozott, s végezte hivatását Káldy Zoltán, akiről a most ajánlott könyvből megtudjuk gyerekkorának, iskolás éveinek, püspöki beiktatása előtti időszakának sok részletét. A kötet fontos részét képezi az 1959-től 1964-ig tartó, úgynevezett útkeresés, illetve az 1965-től 1971-ig tartó, jellemzően térnyerésről szóló periódus. Káldy legintenzívebb és egyházi szempontból legeredményesebb időszaka pont az utolsó volt, az 1971-től 1987-ig tartó majd két évtized, melynek csúcsa a Magyarországi Evangélikus Egyház számára oly jelentős Budapestre szervezett Lutheránus Világszövetség 1984-es világtalálkozója volt. Káldynak mindebben jelentős szerepe volt, és kötet sorra veszi azokat fejlődési szakaszokat, melyekben a Krisztus társadalmát építő egyházvezető a világi hatalom érdekeit nem kiszolgálva, hanem azokat figyelembe véve munkálkodik.

Harminc év távlatából
Káldyról egyházán belül is vajmi keveset tudnak az evangélikus hívek, főleg, mivel az idő jócskán eltelt. Harminc év távlatából nézve a püspöki munkásságot, s annak eredményeit, ideje, hogy újra tanulják az evangélikusok a legújabb kori történelmüket, s erre ad remek lehetőséget Korányi András Káldy Zoltánról szóló kötete.
A fülszöveg szerint is „többet kell beszélnünk róla, de arról a korszakról is, amelyben megadatott neki az élet lehetősége. Hiszen sorsa, pályája, személyiségének változása mind magán hordozza a 20. század magyar történelmének sok-sok mélyreható nyomát, a létező szocializmus kontextusának őseredeti vonásait, az elmúlt évtizedekben diktatúrával és elkerülhetetlen átalakulásokkal küzdő történelmi egyházak vívódásait.”