Ha úgy döntött, ideje feltárnia családjának történetét, s időt, energiát nem kímélve belefogna a családfakutatásba, akkor éppen önnek való Elek András könyve. A több mint ötszáz oldalas monográfia legfőképpen a hódmezővásárhelyi Elek család történetével foglalkozik, de a kötetben helyet kapott a családfa- és családtörténeti kutatások módszertanát bemutató rész is, így a Magyar Elektronikus Könyvtárban hamarosan elérhető könyv kiváló alapot nyújthat a „kezdő” családkutatóknak.

A legősibb nevek egyike
Elek András 1984-ben kezdett foglalkozni családkutatással: felesége anyai és apai ága után az Elek família históriájának felgöngyölítéséhez fogott hozzá. A harminc év kutatásait és történeti forrásait összegző
A könyv első része az Elek család 1745-ig terjedő történetét tárgyalja. A kutatások alapján az Elek családnév a legősibb nevek egyike, mely már az Árpád-kortól kezdődően előfordult és kizárólag a történelmi Magyarország területén lelhető fel. Az első levéltári dokumentum 1280-ból, a mai Kazinbarcika (egykoron Barch) területén élő Elekekről számol be. Az 1738/39-es pestisjárványt követően Elek András fazekasmester, aki a Hódmezővásárhelyen élő Elekek őse, a jobb megélhetés reményében - négy-ötéves karcagi tartózkodást követően - 1745 márciusában Vásárhelyre költözött két fiával és második feleségével. Az ez évi összeírásban Fazekas Andrásként, mint foglalkozásra utaló előnévvel szerepel.

A vásárhelyi Elekek
Ekkortól kezdődik az Elek család kétszázhetven évre visszanyúló vásárhelyi fejezete. A református vallású családfőt és fiait a dél-alföldi város első fazekasai között tartják számon, akik úttörő szerepet játszhattak e jellegzetes vásárhelyi mesterség meghonosításában a török hódoltság után elnéptelenedett városban. A Vásárhelyen és a környékén élő Elekek mindannyian az ő leszármazottai. A 19. századtól kezdtek gazdálkodni az Elek családok, szereztek mind több és több földet, és váltak Vásárhely gazdatársadalmának megbecsült tagjaivá. A 1900-as évek elején harminchat Elek család élt a városban. A kötet bemutatja a szűkebb közösségért, a városért aktívan és odaadóan tevékenykedő vagy a hazaért harcoló, elesett családtagokat. A szerző nem hagyta ki a „betyár” Elekeket sem, és közölte a velük kapcsolatos adomákat és publicisztikai műveket is.

Igen szűk célcsoport
Mindezek után már sejthető, hogy a kezdő családfakutatók mellett elsősorban a hódmezővásárhelyi, esetleg környékbeli Elekeknek ajánlható jó szívvel a kötet, de vigyázat: a kiadvány függelékében ugyan olvashatóak a nemesbikki, nagykaposi, sajószentpéteri és domaházi Elekek története, ám a könyvből az is kiderül, hogy ezek és a vásárhelyi Elekek közötti rokoni kapcsolatokat nem sikerült teljes bizonyossággal feltárni.
Nos, aki úgy érzi, így, vagy úgy, de a könyv által megcélzott olvasói csoportba tartozik, vásárolja meg a kötetet. Nincsenek túl sokat.