Az ősi és eredeti magyarságnál több
Egy elfeledett Babits esszére hívjuk fel most az olvasók figyelmét, A magyar jellemről című tanulmány a Holnap Kiadó gondozásában jelent meg. Babits A magyar jellemről című esszéje azért is érdekes, mivel alkotói univerzumában mindig is klasszikusnak mondható lírai és prózai munkái álltak előtérben, ugyanakkor a tudomány felé hajló írásairól kevesebbet közöltek az orgánumok.

Nagy kincs van benne
Ha most valaki fellapozza a virtuális lexikont, akkor nem fogja megtalálni Babits neve alatt a most ajánlott tanulmányt, jó kérdés, hogy miért nem, talán valakik véletlenül vagy nagyon is okkal hagyták ki ezt a művét…
Válaszadás helyett inkább nézzük ez a kisméretű kiadványt, melyet a kiadó kemény fedéllel látott el, tehát inkább hosszabb távra gondolkodott, illetve a cirka képeslap alapméretű darabot inkább nevezhetjük füzetnek, mint könyvnek. Ennek ellenére nagy kincs van benne: Babits 1939-ben írt és máig érvényes, magas értékű és tartalmú tanulmánya.
A kötet Szigethy Gábor egyetemi tanár, mából nézve meglehetősen erős előszavával válik teljessé, mely előszóban egyfajta fordítását kapjuk meg a „babitsi magyarból” a mai közfelfogás, közértelmezés „magyarjába” való transzponálásnak. És hát Babitshoz hasonlóan Szigethy sem mentesül az elvontabb gondolatok megfogalmazásától, de az ő gondolatai révén érthetjük meg jobban Babits szintén magas és absztrakt elméletrendszerét.

Magyarnak lenni
A költő, aki e művében tulajdonképpen filozófussá válik, csupa kérdéssel kezdi tanulmányát, kifejezve ezzel azt a sok-sok kétkedést, mely a munka elvégzése előtt feszítette a „mi a magyar?” alapkérdés felvetésekor. Írásában ugyanis erre az egyetlen kérdésre keresi és találja meg a választ.
Az esszé első oldalain talán azért is sorol annyi kérdést, kétkedést, hogy az azokban máris ott rejlő válaszok mélységes voltára utaljon. Ugyanis, mint fejtegetéséből a mai magyar ember számára is színtisztán kiderül, magyarnak lenni valóban nem azt jelenti, hogy ki vagyok, hanem, hogy mi vagyok. Egy mostanában mozikba kerülő (amúgy magyar) a zsidó identitásról szóló dokumentumfilm mottójaként a következőt adták meg: „Zsidónak lenni arról szól, hogy azon gondolkozol, mit jelent zsidónak lenni.”

Sorsemlékek összessége
Nos, Babits könyvében (füzetkéjében) a magyarságról alkotott képében nyoma sincs annak, hogy az identitás keresése, kérdése lenne maga az identitás lényege. És persze lehetne – ahogy Babits is megteszi a műben – több más néppel való kisebb-nagyobb gondolati íveken összevetni más népek önazonosság-tudatát a magyaréval. Mindegyik hordoz bölcs gondolatot. Babits alapvetően elválasztja a faji és szellemi származást, s ez utóbbi mellett teszi le a garast. „Az a magyarság, amely bennem él, már sokkal többet és mást jelent, mint az ősi és eredeti” – fogalmaz egy helyen majd később a magyar, mint olyan, meghatározásáról szólva így érvel: „Tartalma maga a nemzeti hagyomány: azaz sorsemlékek s szellemi és érzelmi élmények összessége. (…) Csakhogy, mint mondtam, ezer arca van. Ezerféleképpen eltér önmagától, éspedig nemcsak időben, hanem térben is.”

Nagy kincs van benne
Ha most valaki fellapozza a virtuális lexikont, akkor nem fogja megtalálni Babits neve alatt a most ajánlott tanulmányt, jó kérdés, hogy miért nem, talán valakik véletlenül vagy nagyon is okkal hagyták ki ezt a művét…
Válaszadás helyett inkább nézzük ez a kisméretű kiadványt, melyet a kiadó kemény fedéllel látott el, tehát inkább hosszabb távra gondolkodott, illetve a cirka képeslap alapméretű darabot inkább nevezhetjük füzetnek, mint könyvnek. Ennek ellenére nagy kincs van benne: Babits 1939-ben írt és máig érvényes, magas értékű és tartalmú tanulmánya.
A kötet Szigethy Gábor egyetemi tanár, mából nézve meglehetősen erős előszavával válik teljessé, mely előszóban egyfajta fordítását kapjuk meg a „babitsi magyarból” a mai közfelfogás, közértelmezés „magyarjába” való transzponálásnak. És hát Babitshoz hasonlóan Szigethy sem mentesül az elvontabb gondolatok megfogalmazásától, de az ő gondolatai révén érthetjük meg jobban Babits szintén magas és absztrakt elméletrendszerét.

Magyarnak lenni
A költő, aki e művében tulajdonképpen filozófussá válik, csupa kérdéssel kezdi tanulmányát, kifejezve ezzel azt a sok-sok kétkedést, mely a munka elvégzése előtt feszítette a „mi a magyar?” alapkérdés felvetésekor. Írásában ugyanis erre az egyetlen kérdésre keresi és találja meg a választ.
Az esszé első oldalain talán azért is sorol annyi kérdést, kétkedést, hogy az azokban máris ott rejlő válaszok mélységes voltára utaljon. Ugyanis, mint fejtegetéséből a mai magyar ember számára is színtisztán kiderül, magyarnak lenni valóban nem azt jelenti, hogy ki vagyok, hanem, hogy mi vagyok. Egy mostanában mozikba kerülő (amúgy magyar) a zsidó identitásról szóló dokumentumfilm mottójaként a következőt adták meg: „Zsidónak lenni arról szól, hogy azon gondolkozol, mit jelent zsidónak lenni.”

Sorsemlékek összessége
Nos, Babits könyvében (füzetkéjében) a magyarságról alkotott képében nyoma sincs annak, hogy az identitás keresése, kérdése lenne maga az identitás lényege. És persze lehetne – ahogy Babits is megteszi a műben – több más néppel való kisebb-nagyobb gondolati íveken összevetni más népek önazonosság-tudatát a magyaréval. Mindegyik hordoz bölcs gondolatot. Babits alapvetően elválasztja a faji és szellemi származást, s ez utóbbi mellett teszi le a garast. „Az a magyarság, amely bennem él, már sokkal többet és mást jelent, mint az ősi és eredeti” – fogalmaz egy helyen majd később a magyar, mint olyan, meghatározásáról szólva így érvel: „Tartalma maga a nemzeti hagyomány: azaz sorsemlékek s szellemi és érzelmi élmények összessége. (…) Csakhogy, mint mondtam, ezer arca van. Ezerféleképpen eltér önmagától, éspedig nemcsak időben, hanem térben is.”
Egypercesek

Kötet Kína kormányzásáról
Kína sikerének titkairól is ír Hszi Csin-ping
Magyar olvasóihoz fordult Krasznahorkai
A Nobel-díjas író most magyarul is reagált a kitüntetésének hírére
Rózsa Dávidot felfüggesztették az OSZK főigazgatói posztjáról
A nyilvánosság előtt egyelőre nem világos a döntés háttere