Egy elfeledett Babits esszére hívjuk fel most az olvasók figyelmét, A magyar jellemről című tanulmány a Holnap Kiadó gondozásában jelent meg. Babits A magyar jellemről című esszéje azért is érdekes, mivel alkotói univerzumában mindig is klasszikusnak mondható lírai és prózai munkái álltak előtérben, ugyanakkor a tudomány felé hajló írásairól kevesebbet közöltek az orgánumok.

Nagy kincs van benne
Ha most valaki fellapozza a virtuális lexikont, akkor nem fogja megtalálni Babits neve alatt a most ajánlott tanulmányt, jó kérdés, hogy miért nem, talán valakik véletlenül vagy nagyon is okkal hagyták ki ezt a művét…
Válaszadás helyett inkább nézzük ez a kisméretű kiadványt, melyet a kiadó kemény fedéllel látott el, tehát inkább hosszabb távra gondolkodott, illetve a cirka képeslap alapméretű darabot inkább nevezhetjük füzetnek, mint könyvnek. Ennek ellenére nagy kincs van benne: Babits 1939-ben írt és máig érvényes, magas értékű és tartalmú tanulmánya.
A kötet Szigethy Gábor egyetemi tanár, mából nézve meglehetősen erős előszavával válik teljessé, mely előszóban egyfajta fordítását kapjuk meg a „babitsi magyarból” a mai közfelfogás, közértelmezés „magyarjába” való transzponálásnak.  És hát Babitshoz hasonlóan Szigethy sem mentesül az elvontabb gondolatok megfogalmazásától, de az ő gondolatai révén érthetjük meg jobban Babits szintén magas és absztrakt elméletrendszerét.

Magyarnak lenni
A költő, aki e művében tulajdonképpen filozófussá válik, csupa kérdéssel kezdi tanulmányát, kifejezve ezzel azt a sok-sok kétkedést, mely a munka elvégzése előtt feszítette a „mi a magyar?” alapkérdés felvetésekor. Írásában ugyanis erre az egyetlen kérdésre keresi és találja meg a választ.
Az esszé első oldalain talán azért is sorol annyi kérdést, kétkedést, hogy az azokban máris ott rejlő válaszok mélységes voltára utaljon. Ugyanis, mint fejtegetéséből a mai magyar ember számára is színtisztán kiderül, magyarnak lenni valóban nem azt jelenti, hogy ki vagyok, hanem, hogy mi vagyok. Egy mostanában mozikba kerülő (amúgy magyar) a zsidó identitásról szóló dokumentumfilm mottójaként a következőt adták meg: „Zsidónak lenni arról szól, hogy azon gondolkozol, mit jelent zsidónak lenni.”

Sorsemlékek összessége
Nos, Babits könyvében (füzetkéjében) a magyarságról alkotott képében nyoma sincs annak, hogy az identitás keresése, kérdése lenne maga az identitás lényege. És persze lehetne – ahogy Babits is megteszi a műben – több más néppel való kisebb-nagyobb gondolati íveken összevetni más népek önazonosság-tudatát a magyaréval. Mindegyik hordoz bölcs gondolatot. Babits alapvetően elválasztja a faji és szellemi származást, s ez utóbbi mellett teszi le a garast. „Az a magyarság, amely bennem él, már sokkal többet és mást jelent, mint az ősi és eredeti” – fogalmaz egy helyen majd később a magyar, mint olyan, meghatározásáról szólva így érvel: „Tartalma maga a nemzeti hagyomány: azaz sorsemlékek s szellemi és érzelmi élmények összessége. (…) Csakhogy, mint mondtam, ezer arca van. Ezerféleképpen eltér önmagától, éspedig nemcsak időben, hanem térben is.”