Egy ötvennyolc éven át eltűntnek hitt kézirat 2002-ben jószerivel felrobbantotta az irodalomtörténeti galaxist. A kerouac-i big boom eredményeként a még élő eredeti rajongók és a kései fanok is egy ütemre verhették örömükben a tenyerüket: el lehetett olvasni a Hazajáró lélek című híres-hírhedt kisregényt.

Csupa zabolátlanság
Mert ilyen volt Jack Kerouac: csupa izgalom, csupa újdonság, csupa zabolátlanság, csupa regényesség. Mi több, vadregényesség. A beatnemzedék néven elhíresült irodalmi társulat tagjai, melyben Jack Kerouac-on kívül, Allen Ginsberg, Neal Cassidy, William S. Borroughs és még jópáran voltak, a múlt század derekán, Amerika szerte, illetve zömében a keleti és a nyugati parton lévő államokban, metropoliszokban, városokban élték meg zűrzavaros életüket. A főként bebop jazzhez, hallucinogén szerekhez, szexuálisan felszabadult férfiakhoz, nőkhöz, jó adag társadalmon kívüliséghez és merész kalandvágyhoz ragaszkodó művész kör elsősorban írókat és költőket, egész pontosan az akkori új nemzedék új hangjait, új stílusát, műfaját felfedezőkből állt.

A kerouac-i galaxis
A Hazajáró lélek című regény 1944-ben íródott, Kerouac ekkor elhagyta a kéziratot. Főművét, az általa felszínre hozott spontán próza alapjának számító Úton című regényt 1955-ben alkotta meg. Sajnálatos irodalomtörténeti tény, hogy nagyságát, életművét csak halála után értették, értékelték helyesen, magára a legnagyobb hatású, forradalmi megoldásokat és tartalmat hordozó Úton kiadására is csak nagy sokára és nehezen talált kiadót anno.
A kerouac-i galaxisba alig több, mint húsz kötet, regény, kisregény, esszé- és elbeszélés-fűzér tartozik, hiszen az alkotó 1969-ben, negyvenhét évesen elhunyt.  Ezért is volt szenzáció, amikor egy árverésen 2002-ben a világ elé tárult az addig elveszettnek hitt Hazajáró lélek, Jack Kerouac egy korai zsengéje, melyben persze már oly sok minden ott lapult, később kibontakozó zsenialitását igazolva.

Nem lehet okunk a panaszra
A magyar kiadás remek és bőséges manna a Kerouac-rajongóknak, hiszen a Helikon Kiadó egy meglehetősen velős és tartalmas irodalomtörténeti összeállítással lepte meg az egyesek szerint beatnikek, avagy hippik királyának nevezett Kerouac híveit. A könyvben Todd F. Tietchen, a Massachusetts Egyetem tudósának egy kapásból harminc oldalas tanulmányát olvashatjuk, de persze ott van maga a hírhedt kisregény is. A história szerint Kerouac úgy tudta, hogy egy taxiban hagyta a Hazajáró lélek kéziratát, de mint később kiderült, tévedett, mert a kézirat barátja, Allen Ginsberg lakásában bújt meg egy öltőzőszekrény alján, ahonnan később rejtélyes úton-módon került hosszú évtizedek után napvilágra. Az izgalmakat ezután úgy fokozta a kiadó, hogy a tanulmányhoz és a kisregényhez hozzácsapta az író további regényeihez, novelláihoz készített vázlatait és elmélkedéseit, illetve kiterjedt levelezésének és naplóinak bizonyos részeit is a kötethez spékelte.
Nem lehet okunk a panaszra, ott lehetünk Jackkel együtt Bronxban, kábé 1950-ben, egy füstös lebujban, ahol dübörög a bebop és fogynak a bourbonök, a jóféle Budweiser sörök, no meg a meszkalin. A nőcikről már nem is beszélve.