A Nicolosi-házaspár A homoszexualitás megelőzése című könyve kapcsán volt értelme kissé körbenézni a virtuális magyar recenziópiacon, hogy miként fogadta a hazai közönség és szaksajtó ezt a tabudöntögető munkát. Nemigen kellett csalódnom kollégáimban és a melegjogi aktivistákban, meleg publicistákban sem, a pszichiáter-szerzők kaptak hideget-meleget egyaránt, a meleg ezúttal ugye: kettős értelműen hangsúlyos.

Tabukat lehet dönteni
A bátor és intelligens szándékú Szent István Kiadó által éppen, hogy megjelent, máris kisebb botrányok övezik A homoszexualitás megelőzése című könyvet hazánkban. A legobjektívebb recenziót eddig a valasz.hu oldalon olvashatta a közönség, az egyik legdurvább elutasítást és gyalázást pedig többek között a Melegedő névre hallgató blogon találhatjuk. Nicolosiék persze egyáltalán nem politizálni, s főleg nem moralizálni akartak könyvükkel, abban főként és elsősorban tudományos munkásságuk eredményeit, elemzéseit foglalták össze, s vonták le a tanulságokat. De mondjuk ki itt is: a meleg téma ilyen szintű kibeszélésével ma Magyarországon még mindig tabukat lehet dönteni pro és kontra. Mi, magyarok, a tőlünk megszokott, a témára vonatkozó szégyenlőséggel és tudatlansággal „felvértezve” nem tudjuk még elviselni, feldolgozni és higgadtan kiértékelni a homoszexualitással kapcsolatos összegzéseket, állításokat, ál- és valós tényeket.
A két amerikai pszichiáter persze erről mit sem tudva készítette el munkáját.
De miért foglalkoztak ezzel a témával?

Egy korszak tünetei
„Mielőtt az American Psychological Association (Amerikai Pszichológiai Társaság) 1973-as döntését – tudniillik törölték a homoszexualitást a Diagnosztikai és statisztikai kézikönyvből – a homoszexualitás megelőzésére irányuló kezelés bevett gyakorlat volt. A homoszexualitás rendellenességnek minősült, így azért is mindent megtettek, hogy a nemi önazonosság rendellenes fejlődését – ha csak lehet – megakadályozzák. Úgy gondolom, itt az ideje annak, hogy ismét elgondolkozzunk a megelőzésről. Ezért írtuk ezt a könyvet.” Így foglalta össze munkájuk okát egy helyen a két pszichiáter-író, Joseph Nicolosi és felesége, Linda Ames Nicolosi 2002-ben a tengerentúlon kiadott kötetük elején.
A szerzőpáros azt a megállapítását is beleírta a könyvbe, mely szerint az Amerikai Pszichológiai Társaság azon döntését, hogy megszüntessék az USA-ban, hogy a homoszexualitás fejlődési rendellenességnek minősüljön, „a meleg aktivisták erős politikai nyomására hozták meg”. Tehát könyvük valahol egy társadalmi illetve politikai, kommunikációs vonalra is felhívja a figyelmet, egy olyan korszak tüneteire, melyben – ahogy ők fogalmaznak – „…divatos lett azt gondolni, hogy az ember nem rendelkezik veleszületett emberi természettel, és hogy embernek lenni, azt jelenti, hogy mi magunk határozzuk meg önmagunkat, ahogyan éppen kedvünk tartja”.

Lövésünk sincs
A kötetben azután sorra veszik azokat a jellegzetes fejlődési állomásokat, helyzeteket, melyekből, állításuk szerint, a rendellenesség, a homoszexualitás kialakul. A szerzők szándékai szerint szülőknek szánt kiadványban a férfivá, nővé válás pszichológiai folyamatát, az úgynevezett prehomoszexualitást, a homoszexuális és családja, barátaival, diáktársaival, munkatársaival kialakított kapcsolatát, a leszbikusságot, ahogy ők nevezik: „a kezelés politikáját”, a „gyógyulás folyamatát” veszik sorra. S ahogy a két pszichiáter már a kötet címében is állítja, ezt részletesen ki is fejtik, tudniillik: a homoszexualitás megelőzhető.

Valljuk be Kedves Olvasók, hogy ezzel a kijelentéssel csupán az a bajunk, hogy lövésünk sincs annak cáfolatáról vagy megerősítéséről. Nem írtam még ilyet e rovatban, de most mégis: aki nem hiszi, járjon utána, azaz olvassa el a kötetet és győződjön meg arról, hogy Nicolosiék meg tudják-e győzni.