Most, hogy az amerikai elnökválasztás meglepő kimenetelének köszönhetően a két jelölt, s velük együtt tulajdonképpen két rivalizáló ideológia állandó témája lett a sajtónak, hadd ajánljak olvasóim figyelmébe egy remek kötetet, ami segít megérteni azt, miféle gondolatok bújhatnak meg a versengő szemléletmódok mögöttes. Anélkül, hogy az amerikai kampány szereplői közül egyiket jobbnak, másikat rosszabbnak minősíteném, mindkettővel kapcsolatban erősen javaslom Carl Sagan néhány éve újra megjelent Korok és démonok című könyvének elolvasását. Meg persze a kampánytól függetlenül is ajánlom, egyszerűen azért, mert Sagan gördülékeny stílusban, rendkívül széles perspektívából, és persze hatalmas meggyőzőerővel ír most is, mint mindig.

Ismeretterjesztés és politikai vitairat
És itt álljunk is meg egy szóra. Sagan ugyanis sajnos már nem ír. A csillagász, planetológus, a New York állambeli Cornell Egyetem professzora, az egyetem Planetológiai Intézetének igazgatója, a Vénusz melegházeffektusának, a földi élet eredetének, a földön kívüli élet lehetőségének kutatója, a Mariner, Viking, Voyager és Galileo űrmissziók tudományos programjának egyik kidolgozója 1996-ban, hatvankét évesen elhunyt.
Velünk maradtak azonban nagyszerű könyvei, amelyekben újra is újra hitet tesz a tudományos gondolkodás jelentősége mellett. Korok és démonok című kötete e szempontból egyfajta összefoglaló: azt mutatja meg, miért és hogyan kelnek versenyre a tévtanok, álideológiák, hamis válaszok a tudomány megállapításaival. S, bizonyos fokig az aktuálpolitikai felütés magyarázataként, hadd idézzem ide Réz András recenziójának egy két mondatát: „Korunk ki van éhezve a csodára, valami megvilágosodás eljövetelére, de hogy csoda és megvilágosodás híján pótcsodákban és szintetikus állományjavítóval felturbózott megvilágosodásban higgyünk, azt Sagan nem tudja lenyelni. És innen kezdve Carl Sagan kötete már politikai vitairat is. „Aki szereti a hazáját, az kérdez” - ez a 25. fejezet címe…. Sagan ebben elképesztően régimódi gondolatokat vesz elő: szólásszabadság, véleményszabadság, állam és egyház szétválasztása stb. stb. Addig olvasd el ezt a könyvet, amíg ezek a szavak végleg el nem tűnnek a nyelvből.”

A démonok mocorogni kezdenek
De messzebbre szaladtam, mint szerettem volna. Előbb ugyanis azt kellett volna elmondanom, hogy Sagan könyve a borító alapján azt ígéri, hogy megtudhatjuk belőle az igazságot az UFÓ-król, a szellemekről, a démonokról és egyéb rejtélyekről. Valójában persze azt tudhatjuk meg belőle, hogy embertársaink most – és elmúlt korokban – miképpen juthattak arra a nyilvánvalóan bornírt gondolatra, hogy valamilyen parajelenségek, életkristályok, boszorkányok, démonok, ufók, meg csillagállások határozzák meg életüket. Egyszóval abba a szellemi kanálisba vezet el bennünket,, amelyben babonák, tévhitek, tömeghisztériák uralkodnak.
„Aggódom” – írja az 1995-ben megjelent könyvben – „, hogy az ezredforduló közeledtével az áltudomány és a babona vonzereje megnő, az irracionalitás szirénhangja megerősödik. Már korábban is „gyönyörködhettünk” benne: a nélkülözések és az etnikai feszültségek idején, a nemzeti önérzet megingásakor, vagy amikor elfog a kozmikus jelentéktelenségünk fölött érzett fájdalom – ilyenkor a régmúlt túlhaladott gondolkodási sémái újra kinyújtják kezüket a kormányrúd felé. A gyertya lángja pislákol. Kis fényudvara megremeg. Gyülekezik a sötétség. A démonok mocorogni kezdenek.”

Egy beprogramozott katasztrófa
Ugyanakkor azt is megtudhatjuk, miért hamis az a posztmodern irányzat, amely szerint a tudomány csupán egyike a különféle lehetséges hiteknek.
Ez a könyv utolsó műve, amelyben meggyőzően magyarázza el, mekkora szükség van a kritikus (ha úgy tetszik, természettudományos) gondolkodásmódra ahhoz, hogy társadalmunk demokratikus intézményei és nagy erőfeszítések árán megszerzett technikai civilizációnk fennmaradjon. De ahelyett, hogy magam okoskodnék, ismét ide idézem a szerző egy gondolatát: ,,Napjaink globális civilizációja úgy van megszervezve, hogy minden lényeges eleme alapjaiban függ a tudománytól és a technikától, amelyeket azonban a dolgok mai állása szerint szinte senki sem ért. Ez a helyzet felér egy beprogramozott katasztrófával, amelyet ugyan ideig-óráig elodázhatunk, de a tudatlanság és a hatalom vészjósló keveréke előbb-utóbb belerobban a képünkbe.” Miközben az amerikai felnőttek – nem is beszélve a világ többi lakójáról – harmada azt állítja, hogy volt már kapcsolata halottakkal, negyede pedig hisz a reinkarnációban….
A zseniális tudós, olyan fejezetekbe rendezi mondanivalóját, mint például A tudomány és a remény, a Titkosság és dezinformáció, Az igaz és a hamis víziók különbségéről, A szemfényvesztés leleplezésének módjairól, Ellentudomány, Kétely és rácsodálkozás, Tudomány és boszorkányság.
Ismétlem: nem pusztán aktualitása miatt izgalmas a kötet, de még inkább azért, mert amikor olykor el-elbizonytalanodnánk, segít megtalálni a tudományos gondolkodás biztos talaját.  

A kritikai képességek hanyatlása
De, ha már az aktuális amerikai politikai helyzettel kezdtem, hadd fejezzem be ezt az írást az aktuális, vagy 1995 óta sem kevéssé aktuális amerikai szellemi állapot bemutatásával. Sagan azt írja egy helyütt: ,,Aggódva figyelem gyermekeim és unokáim Amerikáját… a közérdek képviselői már nem is értik, miről van egyáltalán szó. Az emberek lassan képtelenek maguk meghatározni a feladataikat, és a vezetőikkel sem képesek azokat értelmesen megtárgyalni. Magukhoz szorítják az életkristályukat, pszichológusukkal konzultálnak, horoszkópot készítenek. A kritikai képességek hanyatlása következtében képtelenek megkülönböztetni azt, ami jónak látszik attól, ami igaz.
Szinte észrevétlenül foglalja vissza régen elveszített hídfőállásait a babona és a sötétség. Amerika elbutulását világosan jelzi a tartalmi elemek fokozatos háttérbe szorulása az abnormális befolyással rendelkező médiákban, …a szétszabdaltság, az áltudományok és babonák megtévesztő tálalása, de különösen a hiszékeny tudatlanság felmagasztalása.”