Íme, itt van Leitner Olga Púder nélkül című könyve, ami egy nem is túl nagy ismerkedés után – nálam legalábbis – megkapta a „szókimondó, öntudatos, posztmodern nő kézikönyve” alcímet. Mert a szerző nem gatyázik és nőiességről, az anyaságról, úgy általában a világról (ez a legnehezebben érthető rész) és önmagáról, azaz az egóról fecseg kellemes lazasággal és mégis bölcselkedve.

Pikk-pakk megoldás
Lássuk be, tényleg nem egy bonyolult könyv ez, vélhetően azoknak szól, akik nem akarnak sokat teketóriázni a problémáikkal, hanem pikk-pakk meg akarják oldani azokat. A mai nőkre, opbocsánat, a mai, modern nőkre pedig jellemző, hogy amit tesznek vagy tenni fognak, arról jó sokat beszélnek, mintegy saját maguk narratíváját adva a cselekményeiknek, gondolataiknak. A Púder nélkül pedig hótegyszerű módon minden szépítéstől mentesen járja végig a női sorsállomásokat, különös tekintettel a bevezetőben említettekre.
Leitnernek korábban is voltak ilyen kötetei, mint például a Bakker, anya lettem! vagy a Bakker, azok a csodálatos férfiak! című munkák, melyekben, ahogy új könyvében is, kissé nyersen, kissé arcpirítóan, kissé igazságérzettől átitatva, kissé flegmán és kedvesen, jól megmondta a magáét, kiegészítve azt egyfajta személyes tapasztalati élménybeszámolóval.

Mennyire nő
Leitnerben a közönségesség ellenére is felbukkan a közönségért alkalmazott hangvétel mögötti jó szándék, mely lelkesítve pumpál erőt az olvasóba, s ezért az író jó embernek tud tűnni.
Az írónő a szinglitornádó után maradt világlátásbeli asztalt söpri le újra és újra. A Púder nélkül a korábbi recept alapján aprítja gyújtóssá az elmúlt évtizedek, évszázadok nőkről kialakult közhelyeit, és fogalmaz és formáz új, friss, mondhatni korszerű bálványszobor-attitűdöket. Az anyaság fejezetnél, de akár a többinél is, folytonos önigazolásként jegyzi meg, hogy mennyire nő, holott azt gondolhatnánk, elég lenne csupán ezt a tükörben leellenőriznie.

A legfontosabb női témák
Egy helyen így fogalmaz: „Túlragozzuk az egész anyaság kérdését. Ti is, mert itt vagytok. Én is, mert itt vagyok és leírtam. De miért? Tudja valaki, hogy miért van túllihegve a kérdés?
Szerintem éppen azért, mert nem az igazságról beszélünk, nem az anyaság nehéz oldaláról beszélünk, csak a felszínről, a sablonokról. És az anyák ezért azt hiszik, ők csesznek el valamit, mert ők nem így érzik, ahogy a közösségi portálok posztjai is leírják.”
Úgy gondolom, hogy sok mai húszas és harmincas hölgy vágyott már ilyen megmondó nőcire, aki az őket legjobban érintő és érdeklő nagy témaballasztokra csípős, egyenes és érthető, s főleg, alkalmazható választ ad. A női identitás, az anyaság, a férfivilággal való folytonos megfelelési harc és az egó folyton, mindenhonnan tükröződő képe a legfontosabb női témák. Leitner Olga ezeket fordítja le egy mára talán már avíttnak mondható értelmezésből a korszerű nyelvre.
A rossz (vagy jó?) hír a hölgyeknek, hogy magukra vonatkoztatva a pasiknak is ugyanezek a gondjaik, gondolataik, megoldandó problémáik. De ez egy másik történet…