Bár csak három éves múltra tekint vissza a Nemnövekedés mozgalma, máris jelentős nemzetközi visszhangot tudhat magáénak, sőt, nálunk Magyarországon is érezhető hatást fejtettek ki szakmai körökben a francia ötletgazdák újszerű, antikapitalista nézetrendszerükkel. A Jólét gazdasági növekedés nélkül – A nemnövekedés felé című kiadvány vélhetően nem fogja alapjaiban megrengetni a világot, mindenesetre egy kellemes szellemi kalandra hív, hátha.

Mit akarok én nagyot?
A kötet harmadik kiadását sikerült interneten beszereznem, a futár egy meglehetősen kisformátumú kiadványt nyomott a kezembe, ez volt az A nemnövekedés felé című kötet. Hát igen, mit is akarok én nagyot, nagyra növekedettet, már a nemnövekedés magyarázata is a csappanásról szól. A könyvecske előszavában pedig kifejezetten fanyarul bölcs humort vélek felfedezni a „A Nemnövekedés iránti növekvő érdeklődés…” kezdetű mondatnál. Hát igen, senki és semmi sem lépheti át a saját árnyékát, legalábbis nyelvi közegben sem, állapítottam meg. A könyvet amúgy négy francia tudósféle, Vincent Liegey, Stéphane Madelaine, Christophe Ondet és Anne-Isabelle Veillot írta, akik arról számolnak be a kiadvány egyik fejezetében, hogy a nemnövekedés kifejezés nem újkeletű, az először 1972-ben bukkant fel, mégpedig egy bizonyos André Gorz tollából, aki már akkor kapitalista gazdasági növekedés megállítását célzó tevékenységekről értekezett szakmai munkájában. Persze rögtön itt hangsúlyozom, hogy ha az olvasó úgy érzi, hogy a nemnövekedés valamiféle abszurd elgondolás, akkor nem biztos, hogy nem jár közel.

A produktívizmus megfékezése
A négy szerző ugyanis azzal kezdi okfejtését, hogy a korunk társadalmát, társadalmait rágó rákfene gócpontja maga a növekedés. Ezalatt természetesen a gazdasági növekedés értik, amit innen, Magyarország felől tekintve nem, hogy nem értünk, de nem érzékelünk, hiszen gazdasági életünk alapvető motiválója minduntalan a „nyugati világ gazdasági szintjének megközelítése, elérése”. Ehhez képest elég sci-fi az a gondolat, hogy állítsuk meg a növekedést és legyen inkább nemnövekedés, mely utóbbi negatív folyamat nálunk a rendszerváltás előtti cirka negyven éven ment, mint a gyorsvonat.
A négy francia szabadgondolkodó szerint a nemnövekedéssel megállítható a növekedés okozta bajok zöme, azaz a válságok, a piaci alkalmazkodások, a versenyképesség adta országokra, ágazatokra kiható stressz és megfelelési kényszer, vagy, ahogy ők hívják: a produktívizmus. Ezt indokolandó így fogalmaznak egy helyen a könyvben: „A produktivizmust a természeti erőforrások egyre fokozódó kiszipolyozása jellemzi. Az energiakészlet, a fémtartalékok, kimerülése, a biodiverzitás csökkenése felé haladunk. A produktivizmus szétfeszítette a bolygó önregenerációs képességének határait.”

Elméleti kaland
A négy író ezek mellett külön hangsúlyt ad az egyes országokban mért GDP és a foglalkoztatás egymásra hatásának ellentmondásainak. Leegyszerűsítve: elemzéseik szerint a növekedés csökkenést hoz, a nemnövekedés pedig… No, de mit is? És itt jön egy újabb abszurd elem, a „Feltétel Nélküli Alapjuttatás”, melyről nekem egyfelől a világ más területein szürreálisnak ható, Dubaiban általános alanyi jogon járó lakás, alapjövedelem és felszerelés rendszere, másfelől A nagy Lebowski című filmben illusztrált, a bűnözést csökkenteni képes (?) életfogytig tartó kaliforniai segélyezési rendszer meseszerűsége jut eszembe. Nem is merülnék el a „Feltétel Nélküli Alapjuttatás” magyarországi életszerűsége hiányának kifejtésében, mindenesetre ezen a ponton vált, válik egyértelművé gondolom én minden épeszű, józan magyar olvasó számára, hogy a Nemnövekedés-mozgalma egy rendkívül izgalmas elméleti kaland, melynek nincs gyakorlati változata. Legalábbis egyelőre.