Egy alkalommal így tették helyre a tengerentúlon Hunter S. Thompson, gonzó pápa első komolyabb könyvét, a Hell’s Angels címűt: pop szociológia. Nos, igen, Amerikában mindent nagyon-nagyon komolyan vesznek. Pont annyira, mint amennyire mifelénk, itt a Kárpát-medencében nem. Itt senki nem venné komolyan azt, ha valaki a Pokol Angyalainak motoros banda tagja, a tengerentúlon ez a véresen komoly valóság. De vajon tényleg csak bűnözők voltak a Hell’s Angels tagjai? Vagy folytonosan száguldó életmódjuk csak a fogyasztói társadalom ellenére folytatott makacs lázadozás volt?

Elvontnak tűnő kifejezés- és lázadásformák
Az amcsik úgy tudják, hogy nemcsak a szabadság az eszményi, de az is, ha valaki hisz benne és saját vagy más kútfőből merítve, de megéli azt. Ilyen csapat például a motorosok kasztja, akik már a jó ötvenes évektől kezdve száguldoztak USA-szerte, hogy egyre jobban kinyilvánítsák társadalmonkívüliségüket. És igen, a motoros-kultúra is egy kultúra. Még ha idehaza ez egy teljesen értelmezhetetlen dolog, Magyarországon ugyanis csak egy dolgot lehet a motorral csinálni: motorozni. Itt nincs az, ami Hunter S. Thompson szülőföldjén: az individuumba, szabadságába vetett hit, illetve a szabadság konkrét meg- és kiélése a maga primitíven önkifejező módján (motorozás a végtelennek tűnő highway-eken államról-államra) vagy hasonló elvontnak tűnő kifejezés- és lázadásformák megjelenítése.

Bulis-balhés proligyerekek
Thompson könyve alapvetően ezt a hatvanas évekre kiteljesedett motoros imidzset rombolta le könyvével, azzal a meglehetősen alapos dokumentumregénnyel, melynek végpontján a szerzőt – aki azért valljuk be mégis csak nagyot lendített az „easy rider”-ek legendáriumán – összeverték a Pokol Angyalai. A gyalázat hátterében valami érthetetlen összeszólalkozás volt, de már mindegy is.  
Az 1966-os kötet „némi” késéssel 2003-ban látott napvilágot Magyarországon, természetesen Hunter S. Thompson hazai tolmácsolójának, fordítójának, Vágvölgyi B. Andrásnak köszönhetően. Ő írja a kötet előszavában többek között: „A Hell’s Angels az utolsó valóságos westernmítosz Billy The Kid, Jesse James vagy John Dillinger és Bugsy Siegel után, és a cyberpunkok megjelenése előtt. (…) A Berkeley Egyetem újbaloldali intellektüeljei az „elidegenedésből” és a „lázadó generációból” és más – tegyük kezünket a szívünkre – zavaros elméletekből vezették le ezeket a motoros fiúkat, pedig ők csak affléle bulis-balhés proligyerekek voltak, akik túl sokszor nézték meg a The Wild One-t.”

Motoros bedekker
Hunter S. Thompson tehát nem elégszik meg könyvével a motoros bandák társadalmának, opp, bocsánat, társadalmonkívüliséget hangsúlyozó rétegének belső élete bemutatásával, hanem komplex módon, komoly szociografikus alapossággal járja körbe a Pokol Angyalai törvényszegésen alapuló balhéin, életén keresztül a hatvanas évek Amerikájának szubkulturális közegét. Nem leleplező könyv, hiszen nagy vonalakban sok minden nyilvánvaló volt a nagyközönség számára is, hanem amolyan motoros bedekker arra az esetre, ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy az Egyesült Államok az álmok, egészen pontosan, az önmegvalósítással kombinált álmok hazája.