És ugyan csak jövőre lesz Allen Ginsberg halálának huszadik évfordulója, úgy vélem, nem árt, ha fel tudunk készülni a „mester”-ről szóló megemlékezésekre. Hátha. Több Ginsberg kötet is a birtokomban van, ezúttal akkor még ne a halála évében kiadott Halál Van Gogh fülére című albumszerű kiadvánnyal, hanem egy szerényebb kivitelezésű, de tartalmában természetesen ugyanolyan húzós darabbal hozakodnék elő. A címe ismerős lehet: A leples bitang.

Az amerikai beatnik líra legnagyobb hatású szerzője
És akkor folytassuk is a címmel, miszerint azért ismerős előttünk, mert Magyarországon az irodalomkedvelők mellett a hazai blues-rock másodvirgázásának időszakában, azaz az 1970-es évek végén, illetve az 1980-as években a Földes László vezette Hobo Blues Band révén a zenerajongók is szívükbe zárhatták Allen Ginsberg szövegeit, megzenésített verseit. Így például A leples bitang című költeményt is. Földes László remek szövegírói vénája mellett nagy alázattal vonta be a blues-rock reneszánszba, az amerikai beatnik líra eme legnagyobb hatású és jelentőségű szerzőjét az 1926-os születésű Allen Ginsberget.
A leples bitang című kötetet 1984-ben adták ki, tehát pont abban az időszakban, amikor a Hobo Blues Band által fémjelzett blues-rockos művészeti időszak csúcson volt Magyarországon.

Önmagát alakítva
Ginsberg többször is járt nálunk, 1981-ben például egy rövid jelenet erejéig még a Hobo Blues Band illetve a P.Mobil történetét valamelyest feldolgozó Kopaszkutya című filmben is feltűnt, önmagát alakítva. Ezek alapján is mondhatjuk, hogy Ginsberg egy jelentősnek mondható ideig igazi kultuszfigura volt mifelénk is, sajnos ennek a korszaknak a fénye a rendszerváltás utáni években erősen megkopott, Ginsberg 1997-es halálával pedig a költővel együtt szinte a sírba szállt.
A most ajánlott kötet tehát nemcsak a jeles beat lírikus legfontosabb műveinek világába viszi el az olvasót, de egyben abba a periódusba is, amikor világszerte fontos volt, ha Allen Ginsberg kinyitotta a száját, írt egy verset vagy meditált egy nyilvánosat saját alapítású bodertowni buddhista egyetemén.

Nem mindenki tudta befogadni
E rovat kereteit túlfeszítenénk, ha most elemzés tárgyává tennénk a könyvben található alapvetéseket, így például többek között az Üvöltés, a Napraforgó szutra, a Kaddis Naomi Ginsbergért, a Meszkalin, Az Isten miért szeretet, Jack?, Az első buli Ken Keseyéknél a Pokol Angyalaival, az Elégia Neal Cassidyért, a Jöjj vissza karácsony, a Könnygáz rag, a Ne vénülj meg és a címadó A leples bitang című verseket.
Mindenesetre álljon itt annyi, hogy Ginsberg olyan volt a lírában, mint Jimi Hendrix a rockban: nélküle minden máshogy alakult volna a színtéren, korszakalkotó művészete új irányokat jelölt ki az irodalomban, legfőképpen a Kerouac-kal elsajátított és felfedezett szabad verselést tette közismertté. Markáns kozmopolitizmusa, a kispolgári világ merevségeire fittyet hányó, a fogyasztói társadalomnak fityiszt mutató, homoszexualitását verseiben erőteljesen vállaló Ginsberget nem mindenki tudta befogadni. Mindenesetre a művei, s köztünk a periódusváltásról szóló Üvöltés a huszadik század legnagyobb amerikai költői közé emelték.
A leples bitang című kötet kifejezetten kedves formátumú kiadvány, olyan vékonyabb zsebkötet alakzat, melyet az országutak tornacipős, fésületlen vándorai és az ábrándos tekintetű, rövid farmernadrágos, kockásinges hippilányok hátizsákjuk zsebébe rakva egyfajta útmutatót, lelki fröccsöt tudhatnak magukénak a felszabadult testi és lelki csavargások alkalmával.