Ha mesefigurára hasonlító, eleven varázsló jut eszünkbe, aki ráadásul magyarul beszél, az nem lehet más, mint Csukás István. Magáért beszélő brand. Elég lenne Átokország kafkai kapuőrének ennyi, egy szóval nem több, hogy Csukás, és megnyílna mind a hét kapu, megszűnne mind a hét átok. Jelszóra, varázsszóra. Az elgörbült, fekete erdő kiegyenesedne ettől a névtől. Csukás a nevében hordja az erejét. Mások szerint a bajuszában. Rá szellemgazdaságot lehetne építeni, az európaiságot népszerűsíteni vele. Ráférne egy egész Európa.  Elvinné, a vállán.

A költő Csukás
A pályakezdő költő nem akármilyen személyiségek, géniuszok szeretetét és támogatását élvezte. Néhány név a sokból. Kodály Zoltán, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Réz Pál, Orbán Ottó, Tandori Dezső, sorolhatnám tovább, tizenegy névig akár. Szép magyar szellemi tizenegy.
Az életműve jelentős részét kitevő gyerekirodalmi szövegek (Süsü, Pompom, Gombócartúr, Festéktüsszentő Hapcibenő…) mellett szépen keletkezett egy másik, a nagyközönség előtt kevéssé ismert, jelentősége tekintetében a mesékhez hasonló kaliberű verseket tartalmazó életmű, a gyerek előtag nélkül. A pályáját költőként kezdő Csukás Kormos István javaslatára próbálta ki magát a gyerekirodalomban és lett egy ország több generációt felnevelő kedvence. Ilyen összekacsintásokból születnek a nagy és emlékezetes dolgok. Az idősebbeknek gyakran igazuk van, olyan gyakran, hogy néhanapján mindig. Kormos és Csukás. Kiejtem, és megjön a kedvem az örömhöz. A magyar gyerekirodalom Szókratésze és Platónja. Finom.

Szex, szerelem, alkohol
Az új, válogatott verseket tartalmazó könyv bemutatóján az idei könyvhéten Csukás megemlítette, hogy semmiféle féltékenység nincs benne, végső soron a Csukás-meséket és a Csukás-verseket is ugyanaz a személy írta. Nem a fény és az árnyék. A fény és a fény.
A Könyvmolyképző Kiadónál tavaly megjelent vaskos válogatott kötet után most egy vékonyabb, annál személyesebb könyvvel lepte meg a Csukás-rajongók népes táborát és a vájtfülű ínyenceket a szerző. Az Évszakom a szerelem című válogatás megjelenésében nagy szerepet játszó Bérczessy Gergely és Csukás István együttes munkájának eredménye a kötet. Egyedi és egyedülálló, mint minden, Csukáshoz kötődő dolog. Akár a bajusza, a pillantása. Mese habbal.
Csukás költészete egy jó nagy adag (Berda József verseire emlékeztető) életszeretettel és filozofikus tűnődéssel párosul. Szex, szerelem, alkohol, evés, másnaposság, nő, férfi, Isten, természet, tehát minden iszonyúan fontos dolog iszonyúan fontosan benne van a Csukás-versekben. Iróniára hajlamos, a humort jól kezelő, a melankóliát megfelelően, mértékkel adagoló, ritmusos, játékos versek teszik ki a költői életmű nagyobb hányadát. „Szívem dobog, karórám ketyeg,/így mérjük tiktakkolva az időt,/szívemet az Isten, órámat én húztam fel,/most füleljük, hogy melyik jár le előbb.” „csókollak (nyárba horgonyt dobunk),/vár ölelésed tiszta hona –/Két kézzel pazarló korunk/véget ne érjen soha!”

Nem diétás
Csukás Istvánnak a kurta szoknyákra érzékeny szocializmus nem túl kellemes árnyékában írt, a szenvedélyt nem mellőző, életérzésében a mediterrán életstílusra emlékeztető versei szigorúan tizennyolc év feletti olvasóknak ajánlottak, azok számára, akik nem rettennek vissza attól, hogy a költő alkoholos, pörköltszaftos, zsíroskenyeres, avagy emberien emberi és természeténél fogva természetes férfiénjét is megismerhetik. „Könnyű cipődben ágaskodsz, blúzod/melledre feszül bimbó villanásig,/szoknyád peregve harangoz, fehér/húsvéti harangszót fülel a pázsit.” „Ha szerelem hajt ostorával, én és a kutyák/ügetünk csapzott irhával sikátoron át,/boldogtalan szívünk visszük, kövön kattogót,/szimatolunk kölyöklányt és vedlett bugyogót,/zsenge csípőt s mázsás combot,”. Egészséges költészet, árt a rossznak, az unalomnak és a kedvetlenségnek. Nem amolyan diétás. Olyan mesét nem írna Csukás.
A költő és meseíró idén lett nyolcvan éves. Ránézésre és első olvasásra örökkorúnak tűnik, ebben rokon a másik mesterrel, Weöres Sándorral. Szellemiségben kéz a kézben járnak. Jegyben.